45 éve debütált a mozikban Stanley Kubrick 2001 - Űrodisszeia című ikonikus filmje. A 2001 - Űrodisszeiával is úgy voltam, ahogy előtte már sok könyv-film párossal: eldöntöttem, hogy addig nem vagyok hajlandó megnézni a filmet, amíg nem olvastam Arthur C. Clarke könyvét. Pedig Kubrick alkotása elég alapvetés ahhoz, hogy kellemetlenül érezze magát az ember, ha azt kell mondania egy társaságban, hogy én még nem láttam a 2001 - Űrodisszeiát. Ráadásul nem is klasszikus feldolgozásról van szó, hiszen könyv és film egy időben, közös ötletek alapján készült. Sebaj, addigra már kedvenc regényemmé vált Arthur C. Clarke-tól A gyermekkor vége, így ragaszkodtam elhatározásomhoz.

Végül sikerült is időt szakítanom rá, hogy elolvassam a könyvet, és nem bántam meg - gyakorlatilag egy-két nap alatt befaltam a regényt. Majd rögtön mindhárom folytatását is, pedig az utolsót, a 3001 - A végső űrodisszeiát igen nehéz volt megszereznem. A folytatások is igen méltó részei a történetnek, de ahogy az lenni szokott, a sorozat első darabja a legjobb.

A történetet feltehetőleg mindenki ismeri, aki nem, az azonnal eredjen a könyvesboltba vagy a könyvtárba. Érdekes módón Kubrick kereste fel Arthur C. Clarke-ot egy ötlettel, és az író azonnal a rendező "orra alá nyomott" egy novellát, hogy "hé, én ezt már kitaláltam". Így megszületett az elhatározás, hogy az ötletből nagyregény és film is készüljön. A novella egyébként Az őrszem címet viseli, és magyarul az ugyanígy elnevezett kötetben olvasható.

Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick a 2010: A kapcsolat éve című filmben, egy ál-Time magazin címlapján (ezt a filmet nem Kubrick rendezte)

A regény olvasása után végre bepótolhattam nagy hiányosságomat, és megnéztem a filmet. Úgy gondoltam, végre egy alkotás, amiben semmiképp sem csalódhatok. Tévedtem. Félreértés ne essék, nem kérdőjelezem meg Kubrick alkotásának zsenialitását. A képi világa, az atomszférája, a hozzá választott zene mind-mind remek, azóta is hatással van az egész sci-fi film szcénára és valószínűleg még sokáig hatással is lesz. Azonban vannak eltérések a könyvhöz képest, amik mint elvakult Clarke-hívőt, igenis zavartak engem.

Vigyázat, spoilerek!

Kezdjük az első szakasszal, amelyben az emberiség elődeit a monolit gyakorlatilag tudatra ébreszti. A könyvben részletesen le van írva, hogy a monoliton különböző fényalakzatok jelennek meg, amelyek tesztelik őseink eszközhasználatát. Ez sajnos a filmből teljesen kimarad, pedig bizonyára látványosan meg lehetett volna oldani, és időben sem dobott volna sokat az egyébként is eposzi méretű alkotáson. Viszont annál többet segített volna a megértésben, főleg úgy, hogy semmiféle narráció nem lehetséges ebben a részben.

Másik fontos különbség, hogy amíg a regényben a Szaturnuszhoz megy a felderítő űrhajó a holdi monolit jelzéseit követve, addig a filmben a Jupiterhez. Ezt állítólag az egyszerűség kedvéért és a költségvetés kordában tartása miatt választotta Kubrick. Végülis a történet szempontjából ez nem olyan fontos különbség (valójában kb. 650 millió kilométer), még Clarke is megváltoztatta erre a verzióra a folytatásokban. Az viszont sajnálatos, hogy így nem szerepelhetett a filmben a "Japetus szeme", vagyis a Szaturnusz holdján lévő monolit, mert a könyvben leírtak alapján elég rémisztő látvány nyújthatott volna. Helyette a Jupiter mellett lebegett az űrben.

A legfontosabb azonban talán HAL - és az asztronauták konfliktusának ábrázolása. A lényeg, hogy HAL a küldetés érdekében megpróbálja likvidálni űrhajóskollégáit. A könyvben az emberek utasítást kapnak HAL kiiktatására, a filmben viszont Bowman és Poole döntik el ezt, amit HAL leolvas a szájukról. Frank Poole ezen események hatására egy külső javítás során elsodródik az űrbe. Bowman a könyvben ezután hibernált társait próbálja felébreszteni, a filmben viszont Poole után ered megmenteni őt, sikertelenül. Valljuk be, bármilyen emberszerű is, ez a tett teljesen irracionális, és a könyvből is kiderül, hogy nem lett volna értelme. Azonban sokkal látványosabb, és a HAL-Bowman csak a filmben létező párbeszéde is máig idézett részlet lett: "I'm sorry, Dave. I'm afraid I can't do that."

Úgy gondolom mindkét alkotásnak vannak erősségei a másikkal szemben, pont ezért kihagyhatatlan mindkettő. Könyv is, film is teli van csillagokkal...

Stanley Kubrickról itt olvashattok bővebben!