Pszichopata, az ördögél is ördögibb sorozatgyilkosok; elképesztően brutális kivégzések; okkultista vonások és gyomorforgató jelenetek… ez a splatterpunk.

A splatterpunk egyike azon punk irányzatoknak, melyek elemei a mai napig részét képezik a mainstream irodalomnak. Cikkünk elején felsorolt vonásait a mai napig láthatjuk a horrorfilmekben, és töretlen népszerűségnek örvendenek. Mégis, a splatterpunk elnevezés szinte ismeretlen a hazai és a külföldi olvasók előtt. Vajon miért?

A vérvandál (vagy mészárszékvandál, esetleg hentesvandál) előfutárainak az olyan filmek tekinthetők, melyek nem a klasszikus, lassúbb horrort dicsőítik, hanem erőteljes és sokkoló brutalitást tárnak a néző elé. Az első slpatterpunk témájú film az 1963-as Blood Feast volt, mely  a maga idején – bár megosztotta a nézőket – óriási sikert aratott. Az elkövetkezendő években számtalan ilyen stílusú film készült. Ilyen például a Holtak hajnala, a hozzá hasonló zombifilmek és a slasher filmek (Texasi láncfűrészes-sorozat, Péntek 13, Kannibál holokauszt, Grotesque stb.), valamint az okkultizmust emberi áldozatok felhasználásával bemutató, véres horrorok is. Még az 1980-as években is ez maradt az uralkodó horrorfilm irányzat, és ekkor kezdődött meg a valódi, immáron splatterpunk néven szerveződő mozgalom története.

A Holtak hajnala hírhedt fejlövése.

A kifejezést 1986-ban alkotta meg David J. Schow a 12. Fantasy Világkonferencián. Több, későbbi vérvandál szerző is őt tekinti a mozgalom atyjának, és legfontosabb szerzőjének. Maga a splatterpunk mozgalom a cyberpunk eszméin alapul. A feladata az újítás, és a korábbi klisék lerombolása, valamint az újszerű elemek kutatása és alkalmazása. Nevezhetjük a horror avantgárd mozgalmának is, hiszen erősségei és gyengeségei nagyjából megegyeznek. De ezekről később.

Schow mellett még rengeteg splatterpunk szerző tevékenykedik. Magyar nyelven tőlük olvashatunk: Clive Barker (A pokolkeltő), Jack Ketchum (A szomszéd lány), Joe R. Landsdale (tőle inkább kalandregényeket olvashatunk magyarul), Richard Laymon (Vidámpark, A mozinak vége, Sötét erdő) és  Robert R. McCammon (Csak az enyém). A mai napig sok splatterpunk kategóriába sorolható horrorregény íródik, de sajnos ezek nagy része nem jelenik meg magyarul.

A videojátékok közül is elég sok dolgozza fel ezt a témát, melyek közül az egyik legismertebb a Splatterhouse franchise. De ide sorolható még a Doom, a Blood és a Painkiller sorozat is. És itt mutatkozik meg leginkább a splatterpunk erőssége. Bármilyen korszakban elhelyezhető, bármilyen témában használható. A lényeg, hogy legyen benne darabolás, vér és némi természetfeletti elem. Ugyanakkor ez talán a legnagyobb gyengesége is.

Az internetes mémek között is találhatunk olyan figurákat, akiket a

splatterpunk keltett életre. Ezek közé tartoznak az olyan szereplők is,

mint Slenderman, The Rake vagy Jeff the Killer.

Ahogy a cyberpunk, úgy a splatterpunk is szigorúan stilisztikai eszközökkel dolgozik, melyek a film- és a videojáték-iparban sokszor eladhatók, de az irodalomban hamar túlhasználttá válhatnak. A splatterpunk filmek ritkán rendelkeztek bonyolult sztorikkal, ahogy a regények is erősen a vizuális horrorra koncentráltak a jó karakterek és az összetett történet helyett. Annyira mániákusan szembe mentek a megszokott horror klisékkel, hogy észre sem vették: saját közhelyeiket ismételgetik újra és újra. Akadtak persze később olyan alkotások is, melyek kibővítették a splatterpunkot a pszichológiai horror motívumaival (A Fűrész-sorozat), de nem bírta megújítani magát irodalmi téren. Ezért az 1990-es évek végére a splatterpunk kifejezés kikopott a köztudatból, és elterjedtek rá más kifejezések (gore horror, slasher fiction, gótikus horror, véres pornográfia stb.). Az elemei viszont nagyon is élnek, és átterjedtek a következő évtizedre is. Legutóbb Az emberi százlábú című igencsak vitatott és felkavaró film mutatta be a splatterpunkot, új szemszögből megközelítve.

Végszóként tehát elmondhatjuk, hogy a splatterpunk egy jelentős képzőművészeti ág, mely alapjaiban reformálta meg a horror stílusát, és ellentétben más, mára már halottnak nevezett tematikával kortalan maradt. A mai napig tehetséges és kevésbé tehetséges rendezők sora készít ilyen jellegű filmeket, melyek vagy hollywoodiak, vagy független készítők munkái.