Jókai Mór 1872-74 között írt korai tudományos-fantasztikus vagy utópisztikus műve, A jövő század regénye, nemcsak vaskos, hanem megdöbbentő is, már annak, aki egyszer a végére ér. Komolyan azt gondolta Jókai, hogy röpke 100 év elég az ország újraalapításának, egy Magyarország-központú Monarchia kialakulásának, egy elképesztően rohamos gazdasági és tudományos fellendülés és a világbéke létrejöttének előkészítéséhez? Jókai biztos volt e jövőbeli világ későbbi létezésében, aminek ma, a 21. században sem érünk még csak a közelébe sem. 

Jókai a történelmi regényt értelmezi újra: nem a múltat, hanem az általa elképzelt jövőt írja le. Az író azonban nem csupán elképzelte ezt a jövőt, hanem ennek a jövőképnek a beteljesedéséről meg volt győződve. A regény helyszíneit, helyzeteit, eszméit és figuráit az akkori létező, való világból merítette. Regényét két részre osztotta, az "örök harcra" és az "örök békére". Míg előbbi ellehetetlenül, ezzel az utóbbi megvalósulásra kényszerül. 

Nemcsak Jókait foglalkoztatta a az örök háború és béke témája!Ha neked is bejött, ajánljuk neked Joe Haldeman Örök háború c. könyvét!

Ha kedvet kapsz a regényhez, csapj le A jövő század regényének két kötetére!

A mű jó és rossz eszméit különböző helyekkel és birodalmakkal ábrázolja Jókai : Oroszországot, a "Nihil országát" a Magyar Királysággal, a Monarchia központjával, "Kincsővel", az elképzelt őshazával és az "Otthon államával", a Duna deltájában alapított új, virágzó országgal helyezi szembe. Az orosz Nihilország uralkodója Sasza asszony, később Alexandra cárnő, akinek uralkodását a világ rendjének és az erkölcsöknek felbomlasztása, megtagadása, a hataloméhség jellemzi és célja a kizárólagos világuralom. 

A Magyar Királyság uralkodója II. Habsburg Árpád, akit politikai és családi környezete folyamatosan átver, magánélete és uralkodása sem mondható éppen sikeresnek, reformkísérletei II. József reformterveire hajaznak. Székhelyének Budát tekinti, nem pedig Ausztriát, az európai szekularizáció előrehaladásával pedig a pápa a regényben Pozsonyba kényszerül átköltözni. 

Ha érdekel még több irodalmi utópia,

tedd a polcodra Utópiák és ellenutópiák c. könyvet!

Kincső, az elképzelt őshaza nevének kínai változata: Kin-Tseu. A regényben ez a hely képviseli a szellemi ősforrást, az ősmagyarok tündérországát. 

A Otthon állama pedig Tatrangi Dávid, a regény főszereplőjének vezetésével kialakuló, szabad társuláson alapuló, egymillió fős új ország, mely a Duna deltájában kap helyet. Az ország működésének alapja a gazdaság, az ország összes lakosa részvényes. Ez az ország pontosan az ellentéte az önkényuralmi berendezkedésű Nihil országának.

A mű fontos összetevője még az ichor fogalma: ez az erdélyi és unalaskai lelőhelyű új anyag, melyet Tatrangi talál meg, a repülés titka. Ez teszi lehetővé, hogy megvalósuljon Jókai egyik utópisztikus jóslata, egy égi találmány, mely az egekben fog szárnyalni, és jelentős technikai és hadi fejlődés elindítója lesz. E gondolata miatt Jókai a "bolond" jelzőt is szívesen viseli, mert - mint előszavában írja - megtisztelő számára, hogy olyan szintén bolondnak kikiáltott emberekkel említik egy lapon, mint Fulton, Grey vagy Stephenson.

Jókai tehát száz százalékig biztos volt abban, hogy mindezeknek így kell történnie, a 20. századra mindezeknek léteznie kell. Magyarázata: "Ez nem fantázia, ez nem prófécia, ez tudat! ez ismeret!" Azonban most, a 21. században talán mégiscsak fantáziának kell neveznünk mindezt, mert Jókai erős és rendíthetetlen hite a jó végső győzelmében és világbékében nem volt elég ahhoz, hogy az egész világ vigyázzba álljon és a 20. századra teljesen kifordítsa és felborítsa a világ addigi rendjét. Sajnos.