Legalábbis Arthur C. Clarke DNS-e az űrbe utazik, és ha szerencséje lesz, belefut egy magasabban fejlett civilizációba, ahogy azt az író mindig is remélte. Remélhetőleg az idegenek majd rekonstruálják a személyiségét a DNS alapján, és a végén jól elkommunikálnak az élet értelméről és hasonlókról.

Clarke és Rick Fleeter, a Brown Egyetem műszaki professzora és űrprojektekkel foglalkozó vállalkozó, még 1999-ben találták ki, hogy az író hajszálakat adjon a professzornak, amit kilőnek az űrbe. Ez 2007-ben meg is történt, pontosabban egy szuborbitális utazásra küldték a DNS-mintát, azonban a hajszálak utazása nem áll meg itt. Pedig Arthur C. Clarke-nak nem sok adományozható haja maradt, ezen ő is poénkodott.

Egyrészt lehet, hogy eljut a Holdra a Google Lunar X Prize program keretében. Másrészt elindul egy távoli-űr felfedezőútra egy "napvitorlással". Ráadásul Clarke ezt is megírta már régen - 1964-ben jelent meg eredetileg Napvitorlások című novellája. Magyarul a Galaktika 7. számában olvasható.

Az űrjármű a Nap fotonikus nyomását használja a világűrben való haladáshoz és irányításhoz. A Sunjammer 2014-ben indul útjára, ha minden jól alakul. Az utazást a Celestis szervezi, a fejlesztéseket pedig a NASA vezeti. Clarke komolyan bízott benne, hogy DNS-e egyszer idegen lényekkel találkozhat, vagy csak szokás szerint nagyon jó a humora, (de leginkább mindkettő), ugyanis ezt az üzenetet csatolta hajszálai mellé: "Farewell, my clone" ("Jó utat, klónom", vagy inkább "Isten veled, klónom").

Forrás: giantfreakinrobot.com