Hogy stílusosan kezdjem... van az úgy, hogy az ember lánya - fia-, elkeveredik egy sci-fi táborba, ahol a jó szándékú hiperszuper előadó tőle minden telhetőt megtesz, és valóban érdekes, izgalmas előadást kanyarít az exobolygók természetéről, előfordulásuk gyakoriságáról, valószínűségéről, illetve arról, hogy egy optikai csillagász munkája miből is áll pontosan, szóval, van az úgy, hogy mindennek ellenére az átlagos sc-fi rajongó mégsem tud elszakadni a filmes kliséktől, és a megszokott sablonokon, technoblablán keresztül értelmezi az egyébként igen magas nívójú előadás témáját.
Bangó János ős-szefantorita élménybeszámolója következik dr. Kiss László tudományos kutatónk előadásáról, aki civilben az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézetének doktoraként, és a Szegedi Tudományegyetem Asteroid Survey kisbolygó-kutató program alapítója.

Nos, lássuk a medvét...

A hajó fedélzetén élénk vitát váltott ki, itt a holoszobában, a hajnali borulás miért nem váltott ki némi csapadékot, lehetőségképpen legalább annyit, hogy elverje a port, de ne verje le az átlagos középhőmérsékletet a statisztikailag megfelelő érték alá.
Megérkeztünk abba a térrészbe, csillaghajónkkal, a Nautika Szefantorisszal, ahol már távol vagyunk a galaxis minden spirálkarjától. A térváltás épp lehetetlen, a deutérium tartályok hipermágneseinek hibájából.  Vega, a kapitány ráküldte a javítók főnökét, Manót, a Jeffris csőbe, kezdje meg a javításokat.
Nem volt mit tenni, kilőttünk egy kutató szondát, a munkát nem akartuk szüneteltetni. Megkérdeztük kutató tisztünket, Kiss Lászlót, mit is tehetnénk.
Élből azt javasolta, ugorjunk vissza a huszonegyedik századba, a hajó nevét adó klub helyszínére, virtuálisan, hiszen az ő egyik őse, ott tartott előadást a mi kutatási témánkról, az exobolygók kutatásáról. Ez bizony akkor még friss téma volt, a csekély termelési volumen jelentékeny részét pumpálták az alapkutatásba, többek közt az élet keletkezésébe, a világűr távoli részének műszeres kutatásába. Viszonylag egyszerű berendezésekkel valós eredményeket értek el.

A csapat, lévén hogy az archeológiai képzésük hozzávetőleg egyszerűbb volt, az akadémián csak egy kreditért kellett hallgatni, szóval nem voltunk ezzel tisztában.
László szeme felcsillant, és elkezdte a mondandóját, a távoli múltról, az ősi technikákról, és egy laza száztíz perces mélyreható előadást tartott. Persze ez már régi megfigyelési módszer, nem a gravitációs hullámok interferált abszorpcióján alapult, hanem statisztikai elemzéseket, hagyományos Doppler effektet, kitakarásos fényerő-mérést, valami CCD-s optikai érzékelővel. Azt is megtudtuk, hogy a készülő James Webb űrtávcsővel - a fenti képen látható-, csekély húsz-harminc év múlva, akár pöpec felbontású képeket is kaphatunk majd azon exobolygókról, amelyekről jelen technikai korlátaink miatt csak feltételezéseink vannak.
Értettük, élveztük, ám mi inkább a hipertér hullámzását szeretjük mérni, a hiperonok gravitációs szekunder sugárzását detektáló dimenziós quantum fluktuális diferálásával.
Szerencsénk volt, a műszaki főtisztünk sikeresen megoldotta a technikai problémát, és indulhattunk tovább, megoldódott a probléma, visszahívtuk a kutató szondát.

B.J.

A mai napra jutó tiplik száma erősen konvergál az egy egész felé:

Chuck Norris: Chuck Norris is én vagyok.


A Teremtés alternatív biokémiájáról KJK-stílusban készült beszámolót az alábbi linken olvashatjátok:
http://galaktika.hu/tabori-hirado-harmadik-resz-avagy-teremtes-2-0-kaland-pollak-kockazat/

Holnap is jelentkezik a Galaktika megbízott tábori tudósítója:
Kovács Rhewa Andrea