1957. Goszpogyin Koroljev és csapata jóvoltából egy Szputnyik egységben űrutazást tett Lajka kutya, aki - mivel a visszatérést még nem tudták megoldani - az életét adta a nagy szovjet jövőért az orbitális pályán. Ironikus, hogy a kvázi munkatáborban dolgoztatott rakétatudós most mozarti magasságokba tör: operát írtak ugyanis a hérosz kutyusról és az őt a világűrbe juttató tudósokról most operát írtak.

Operát.

Növeli az amúgy is jelentősen perverz fennforgás furcsaságát, hogy az operát a 7-11 éves korosztály számára írták (ők - szerintem - nem annyira az opera műfaj elsődleges célközönsége). Magyar vonatkozás is van: Russell Hepplewhite elsősorban gyermekek számára írta a Lajka, az űrkutya című művét, amelynek bemutatójával befejeződik hétfőn az Armel-operafesztivál versenyprogramja a Szegedi Nemzeti Színházban. Az 1957-ben, a Szputnyik-2 fellövését megelőző hónapokban játszódó történetet az English Touring Opera társulata adja elő, a darabot Tim Yealland rendezte, a Szegedi Szimfonikus Zenekart pedig maga a komponista, Russell Hepplewhite vezényli. Az előadásban fontos szerepet kapnak szegedi kisiskolások: a Tisza Parti Általános Iskola diákjai alkotják az opera gyerekkórusát.

A Lajka, az űrkutya története szerint Koroljev és csapata feszített munkatempóra kényszerül a szovjet vezetés dicsőséghajhászása miatt. Mikhail, a kutyabarát tudós küzdelme jelentős szál, ő ugyanis nem akar megbékélni azzal, hogy a világűrbe kilőtt kutya ropogósra sülve hulljon vissza az atmoszférába, vagy akár csak megsérüljön, és mindenképpen igyekszik a jószág túlélését biztosítani. Vajon melyik kutya kapja a helyet a Szputnyikban? (Spoiler: Lajka.) Vajon sikerül-e élve visszatérnie a Földre? (Spoiler: nem.)

Minden esetre tanulságos darabnak ígérkezik, melyből sok mindent megtudhatnak az ifjú nézők a kutyákról, emberekről, anatómiáról, rakétákról, űrhajókról és történelemről egyaránt. Ha nem kapnak frászt a puszta ténytől, hogy operát néznek.

Forrás: MTI