„A Philip K. Dick (Misztérium) és Hugo Díjas (Pörgés) Wilson karakterei nem a tudomány díszletei, nagy gonddal találja ki őket, de igazán a gonosz karakterek kidolgozását élvezi: 'a gonoszok szórakoztatóak, minden rossz beidegződésedet és tisztátalanságod nekik adhatod, melyekkel rendelkezel. Odaadhatod nekik és hagyod, hogy továbbfejlődjenek bennük. Ez olyan, mintha lehántanád a saját lelkiismeretedet.' A sci-fi-től, mint műfajtól nem vár semmit, sőt, azt gondolja ez az erénye, hogy semmire sem jó – csak egy kis szórakozás, talán egy kis borzongás és váratlan gondolatok. A disztópikus jövővel szemben másképpen látja az elkövetkezendőt. 'A régi sötét, »csöpögő csapos« jövő a múlté, a neoncsöves világ már ódivatú. Az apokaliptikus jövő nem tűnik helytállónak. Nem mondom, hogy rózsás lesz a helyzet, de a Mad Max jövő nincs a pakliban' – mondja az örök optimista Wilson.”