A Los Angeles Times nemrégiben interjút készített James Cameron-nal, amelyben természetesen a nagysikerű Avatar folytatásáról faggatták. Cameron addig üti a vasat, amíg meleg - mint elárulta, még legalább két epizód rendezését vállalná. A második rész továbbra is a na'vik bolygóján játszódna, azonban a neondzsungel helyét immáron Pandora eddig fel nem fedezett óceánjai vennék át, a trilógia záróakkordja pedig a Pandorának is helyt adó Alpha Centauri AB naprendszer egy másik bolygóján játszódna. A riporter, Patrick Kevin Day, kérdései emellett főként az Avatar esetleges filmszínházi újrakiadására, illetve a film környezetvédelemre és úgy általában a globális közéletre gyakorolt hatására irányultak. A mi figyelmünket azonban egyetlen konkrét kérdés, illetve az arra adott válasz ragadta meg.
PD: Még mindig mohó science-fiction olvasó vagy?
JC: Nem, már nem nevezném magam mohó science-fiction olvasónak. Talán több időt szentelek a sci-fi írásának, mint olvasásának. A kortárs sci-fi szerintem olyannyira ismétli a korábbi műveket, hogy az már leginkább egy fraktálra emlékeztet. Olyan részleteket boncolgat, ami az átlagos ember számára már követhetetlen, hacsak nem rajongó az illető. A korábbi generációk ismétlődéseit ismétli. Irodalma manapság annyira átláthatatlan az átlagember számára, hogy lehetetlen egy science-fiction novellát csak úgy filmmé varázsolni. Túl sok alapot kellene lefektetni hozzá. Nincs semmi gond a részletekkel és a sűrűséggel, de ha arra alapoznánk, hogy a nézőnek mindenkori science-fiction rajongónak kell lennie ahhoz, hogy egyáltalán érteni tudja a történetet, akkor igen nehezen nyithatnánk a szélesebb közönség felé. Valójában a science-fiction irodalom nagyon szűk részét képezi a kiadói üzletágnak is. Én a science-fictiont sokkal inkább popkulturális értelemben kedvelem. Mellesleg, a tudományos-fantasztikum és a valóság közötti határvonal számomra jócskán elmosódott miközben mélytengeri kutatásokban és valódi űrprojektekben vettem részt. Szóval engem inkább az a tudományos-fantasztikus világ nyűgöz le, amelyben valójában élek. Telhetetlen olvasója vagyok például a laikusoknak szóló tudományos ismeretterjesztő magazinoknak. A tudományos folyóiratokat önmagában nem igazán követem, hacsak nem egy tudományos szakterületen dolgozó barátom ajánl valami olyasmit, amiben magam is járatos vagyok. Gondolok itt például az Európa holdat borító jégpáncél vastagságát vizsgáló kutatásokra. Specifikus dolgokra. Ha valami tisztázásra szorul, akkor pedig felhívhatom a szerzőt és kérdezősködhetek. Általában véve azonban főként a Scientific American-t, a Discover-t és a Popular Science-t, illetve hasonló folyóiratokat olvasok.
Őszintén szólva döbbenten állunk a nyilatkozat előtt. Tisztában vagyunk vele, hogy Cameron legalább annyira üzletember, mint amennyire rendező és tudjuk, hogy az Avatar-hoz hasonló óriási költségvetésű produkciók esetében a megfelelő marketing sem lehet elhanyagolható szempont. Ettől függetlenül elhamarkodottnak érezzük a teljes kortárs science-fiction irodalom leírását, elég, ha pl. Robert J. Sawyer nagysikerű Flashforward-jára gondolunk, ami rengeteget merít az elméleti fizika területéről, mégis teljesen érthető - bárki számára. Az pedig különösen fájó, hogy James Cameron így volt kénytelen deklarálni, hogy maga is beállt azon filmkészítők sorába, akik nyíltan hülyének nézik a nagyközönséget.
Bob
Utolsó kommentek