A tíz éves gyerekek általában azzal vannak elfoglalva, hogy békát fogjanak a tóparton, szebbet rajzoljanak a többieknél, vagy jobb számítógépük vagy konzoljuk legyen, mint a padtársuknak. De Kathryn Gray, egy tíz éves kislány más: az ő nagy eseménye a karácsonyi szünetben nem az ajándékbontás volt, hanem hogy felfedezett egy tőlünk 240 millió fényévre levő szupernóvát.

Ha a tíz éves kor még nem elég ahhoz, hogy valaki tudomány-centrikusan gondolkodjon, akkor csak simán az a helyzet, hogy Kathryn egyszerűen beleszületett a "szakmába". Az édesapja, Paul Gray ugyanis amatőr csillagász, és már lánya születése előtt is kutatott szupernóvák után. David Lane, egy másik amatőr csillagász, aki a kertjében épített kis obszervatóriummal a szupernóváról készült fotókkal segítette a felfedezést, elmondta, hogy az érdeklődés a kislánynál természetes: gyakran apja ölében üldögélt régtől fogva, és együtt kutatták az éjszakai eget.

Supernova 2010lt-nek nevezték el Kathryn felfedezését, akinek édesapja is segített azzal, hogy kiderítette, nem üstökösről van-e szó, vagy nem egy korábban felfedezett csillagrobbanást találtak-e. Kathryn ezzel beírta magát a csillagászat történelmébe, mint a legfiatalabb ember, aki szupernóvát fedezett fel. Előtte egy 14 éves tartotta a rekordot, és az is hozzájárul Kathryn elhatározásához, hogy szupernóvák után kutasson, hogy meg akarta dönteni ezt a rekordot. A felfedezést azóta többen is megerősítették. 

A távoli szupernóvák rendkívül érdekesek a tudomány számára, mert ezek a robbanások szórják szét az űrbe mindazokat az anyagokat, amikből később bolygók épülhetnek fel. Másrészt, hasznos adatokkal szolgálnak az univerzumunk méretére és korára nézve is. A szupernóvák olyan fény és energiakibocsátással rendekeznek, hogy az égen akár galaxisokat is túl tudnak ragyogni egy ideig.

blastr.com