Az elmúlt évszázadok során egyre-másra állították fel az elméleteket Stonehenge rejtélyének megoldására. Itt a legújabb.

Sokan arra esküsznek, hogy egy óriási kalendárium, mások szakrális központnak hiszik. A legújabb elmélet ezeknél jóval furább: Steven Waller, archeoakusztikával foglalkozó amerikai doktorandusz szerint egy akusztikus jelenségnek állítottak monumentális emlékművet, több, mint ötezer éve.

Az ősi építmények akusztikájával foglalkozó szakember szerint, ha két dudás vagy sípos elkezd dudálni/sípolni egy mezőn, körülöttük sétálva bizonyos pontokon az egymással interferáló hanghullámok kioltják egymást. A legújabb kutatások szerint Stonehenge és más régi kőkörök sziklaoszlopait pontosan ilyen pontokba állították, amennyiben a muzsikusok a kőkörök közepén zenélnek.

Az elméletet a Stonehenge-hez kapcsolódó legendák is alátámasztják: mindegyik összekapcsolja a kőköröket a zenével. Az egyik szerint két varázslatos zeneszerszám hangja csalogatott szüzeket a mezőre, ahol azok elkezdtek táncolni, majd a zene hatására kővé váltak.

Waller szerint az ős- és ókori építményekre általában elmondható, hogy speciális akusztikus jellemzőkkel bírtak. Valószínűsíthető tehát, hogy a régmúlt embere az építkezés során figyelt az épület leendő akusztikai jellegzetességeire is.

Nem valószínű, hogy ez az elmélet megoldja Stonehenge rejtélyét, de legalább felhívja a figyelmet az archeológián belül az akusztika fontosságára.

Forrás: livescience.com