Elképzelhető, hogy az emberiség nemsokára találkozik a földönkívüliekkel. Nagy erőkkel kutatjuk az esetlegesen máshol létrejött technológiai civilizációk jeleit. De vajon mi történne, ha találnánk egyet?

Még az sem biztos, hogy messzire kellene mennünk - a Naprendszerben is több olyan hely van, ami képes lehet az élet fenntartására. Gondoljunk csak a Marsra, vagy az Europára, a Jupiter holdjára, a maga földalatti óceánjaival. Még az is elképzelhető – habár kevéssé valószínű -, hogy ezen életformák közül egynéhány értelmes is van. Egy másik lehetőség, hogy nem a Naprendszerben alakultak ki, hanem később érkeztek ide és telepedtek le itt. A Naprendszeren belül millió és egy hely van, ahol gond nélkül elrejtőzhettek előlünk.

Mint a fentiekből láthatjuk, több lehetőség is van értelmes élettel való kapcsolatfelvételre. Vajon hogyan történne? Ez a kérdés a kutatókat is foglalkoztatja már a legelső ufóészlelések óta. Azzal azonban a mainstream tudósoktól kezdve az önjelölt ufókutatókig a legtöbb érintett egyetért, hogy a kapcsolatfelvételt nagyban meghatározza majd a két faj közötti technológiai és civilizációs különbség.

A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az újonnan felfedezett értelmes faj primitívebb lesz az emberiségnél. Erre az eddigi megfigyeléseinkből következtethetünk: a Naprendszerben sehol nem találtunk eddig fejlett civilizációra utaló jeleket. Emellett az evolúció földi menete is ezen elmélet mellett szól: ahhoz képest, hogy az élet mennyi időt töltött a rovarszerű trilobita-állapotban, az emberi faj -és ezzel együtt a technológiai civilizáció - kialakulásának időtartama eltörpül.

További érv a csillagközi kutatások nehézsége: a kutatók valószínűleg sokkal fejlettebbek, mint azok, akiket kutatnak. Ezek után nem nehéz megmondani, mit csináljunk, ha primitív életre bukkanunk valahol a Naprendszerben: követjük Darwin példáját – vagyis mintákat gyűjtünk, és hazahozzuk őket további tanulmányozásra.

Habár a hollywood-i filmekben ez a legnépszerűbb eset, a valóságban a legkevésbé valószínű, hogy nagyjából azonos technológiai fejlettségű fajok találkozzanak. Ennek ellenére néhány tudós feltette magának a kérdést: mit tennék, ha én figyelném meg az emberiséget? Állítólag az Egyesült Államok kormányának az ötvenes években kidolgoztak egy procedúrát hasonló esetekre 'A kapcsolatfelvétel hét lépése' címmel. Ebben a következőket javasolják: először kezdjünk távoli megfigyelésekkel, majd titkos látogatásokkal mérjük fel az idegenek katonai és logisztikai potenciálját.

Amennyiben meggyőződtünk róla, hogy technológiai szempontból fölényben vagyunk, megközelíthetjük az idegenek égitestjét, eldöntendő, hogy ellenségesek-e vagy sem. Ha minden jól megy, következnek a lakatlan, elhagyatott helyeken történő leszállások, ahol már állatokat, növényeket. Illetve idegeneket gyűjthetünk be tanulmányozás céljából. Ezek a nem ártalmas elrablások hasonlóak azokhoz, amiket sok földi ufóhívő élt át az elmúlt években.

Ezután már felfedhetjük ottlétünket, lehetőleg minél több idegen előtt jelenjünk meg, de úgy, hogy közvetlen fizikai kontaktus ne jöhessen létre. Amennyiben már tudnak a jelenlétünkről, és nem valószínű, hogy a közvetlen fizikai kapcsolatfelvétel bármely faj számára hátrányos lehet, létrejöhetnek az első ember-idegen találkozók is.

Végül, de nem utolsósorban: mi történne, ha egy, az emberiségnél nagyságrendekkel intelligensebb faj egyedeivel találkozunk a Naprendszerben? Nem tudjuk. Ahogy egy hangya nem tudja elképzelni az emberi viselkedést, úgy mi sem tudnánk elképzelni az idegenekét. Néhányan – elég optimistán – úgy képzelik, az a faj, amelyik képes a csillagközi utazásra, már régen maga mögött hagyta a háborút és agressziót. Mások szerint az agresszió egy igen hasznos evolúciós jellemvonás, ami a véges készletek között segít a túlélésben. Valószínű, hogy az Univerzumban sehol sincsenek végtelen készletek, így – habár az evolúciójuk végletesen eltérhet a miénktől – az idegenek jellemzői között is helyet kap az agresszív viselkedés.

Amennyiben a békésebb fajtából valóak, az idegenek valószínűleg nagy figyelemmel és tisztelettel közelítenének felénk – és fejlettségüknek köszönhetően minket is rászoríthatnának, hogy hasonlóképp álljunk hozzájuk. Ha az erőszakosabb fajtából valóak, bármi megtörténhet.

Forrás: lifeslittlemysteries.com