Nem rég egy barátommal arról értekeztünk, hogy az internet 34-es aranyszabálya extrapolálható a metálra is: ha valami létezik, abból van metál. Ha nem is műfaj, akkor legalább banda vagy legalább egy dal épül az adott témára! Keservesen kutattunk, de valóban nem sok olyan dolgot sikerült találnunk, amiből nincs metál. Természetesen a fantasy és a sci-fi hegynyi műfajt, ágazatot és altípust létrehozott a keményebb fémzenében, annyit, hogy már nehéz eligazodni benne. Alábbi (szubjektív) toplistánk ebben kíván segítséget nyújtani a kedves Olvasónak, hogy ne a rettenet műfajában halásszon, ha (minőségi) fantasy témára épülő metált szeretne hallgatni. Hát, csapjunk a húrok közé, felütés!

10. HammerFall

Atipikus történetű banda: abszolút side-projectnek indult az összes tag részéről, hiszen mindnyájan zenéltek más, a HammerFallnál igencsak erősebb hangzású bandákban. Aztán valahogy mégis komolyra fordult a helyzet egy svéd zenei vetélkedőnek, a Rockslagetnek köszönhetően. A csapat témáiban változatos fantasy elemeket lődöz: hol acélból épített templomos lovagokról, csatatéren haldokló harcosokról, sárkányok elleni csatákról énekelnek, jelvényük egy tetőtől talpig acélba pakolt szent lovag, Hector. Igazi heavy metal csapat, akiknek szövegei is jól tükrözik a heavységet: acélkemény hősök, motoron érkező lovagok, és középkorias fantasy jelenetek tarkítják a dalokat. Íme két példa: a melankolikus Glory to the Brave a csatában elhunyt harcosok lelkéért szóló fohász 1997-ből, és aztán a belső újjáépülésről szóló, már jóval nonszenszebb Natural High, amelynek klipjében akció közben láthatjuk Hectort, aki maga sem kedveli a Twilightot. Hogy az énekes, Joacim miért azt viseli az ízig-vérig fantasy dal videójában, amit visel, arra nincs magyarázat. Ruházatának dacára a csapat tökéletesen fémből van, tetőtől talpig.

9. Kamelot

A HammerFallnál jóval összetettebb zenei és szövegvilágú, amerikai banda. Gyakran alkalmaznak szimfonikus és progresszív elemeket a zenéjükben, amitől nem annyira "fém"-es a hangzásuk, ellenben ráerősítenek a filmesebb-fantasys hangzásra (ugyanis ez a két alapvető irány van: egy fantasys banda vagy filmes-epikus módon közelít a témához, vagy népi-folkos-mitológiai úton). A nemrég kiszállt norvég dalnok, Roy Khan hangjával megfejelve ütős, dallamos zene a Kamelot, a fantasys vonalhoz pedig elég a teljesség igénye nélkül már az albumcímeiket megnézni: Eternity, Dominion, The Black Halo, Ghost Opera... ezek a srácok is kőkeményen benne vannak a fantasztikumban, és meg se próbálnak menekülni belőle.

Akinek még kétségei vannak, az tekintse meg a 2010-es Poetry for the Poisoned albumról való The Great Pandemonium című dal klipjét, és minden tiszta lesz, egyből.

8. Aina - Days of Rising Doom

Az Aina egy egyszeri projekt volt, nem is igazán banda, egy albumot adtak ki, a Days of Rising Doomot. A koncepciózus metál "opera" album egy történetet mesél el egy Aina nevű országról, amelynek királya két fiára hagyja azt. Egyikük, Torek lesz a király, a másikuk, Talon pedig a gyönyörű Oria kezét nyeri el. Torek emiatt hátrahagyja a trónt és száműzetésbe vonul, ahol egy erős, ocsmány, barbár fajra talál, akik istenüknek hiszik. Torek fel is veszi az istenség nevét, és Sorvahr néven hadsereget épít a borzasztó faj harcosaiból, majd Aina ellen vonul. Talon éppen csak lányát tudja biztonságba juttatni, Orianát, mielőtt Ainát beveszi Sorvahr szörny-serege. Sorvahr egy baráti nemi erőszak keretein belül régi szerelmét, Oriát is meggyalázza, ebből születik fia, Syrius. Syrius és Oriana találkoznak is később, annak rendje és módja szerint egymásba is szeretnek, és bizony amikor szüleik úgy döntenek, eljött a végső összecsapás ideje Aináért, ők vezetik viszálykodó apukáik seregeit. Amikor a csatamezőn találkoznak és felismerik egymást, azonnal békét kötnek, mire Sorvahr megöli fiát, ezzel kivívva Oriana dühét, aki elsöpri a szörny-sereggel együtt, és ő építi újjá a romba döntött királyságot.

Tizenöt énekes vett részt a szereplők megszemélyesítésében (nem számolva a kórusokat), köztük olyan neves személyiségek, mint Candice Night (a Blackmore's Night énekesnője), Glenn Hughues a Deep Purple-ből, Marco Hietala a Nightwishből, Amanda Sommerville, Simone Simmons az Epicából, vagy Tobias Sammet (na, róla még beszélünk). A zenei hátteret Kamelotos - Rhapsodys arcok adták, így hát íme! bezárult a kör, a fantasyhoz közel álló, jobb zenészek A producer Sascha Paeth volt, akinek a nevét tessék jól megjegyezni: az ő stúdiójában készülnek például a Kamelot lemezek - de a hamarosan terítékre kerülő zenekarok közül még többekéi is.

Mindebből látszik, igazi szimfonikus-heavy metál all-star gála az Aina, amelyből egy igen hangulatos fantasy világot ismerhetünk meg.

Igen, fel lehet hördülni: magyar banda a listában! Persze, nem azért kerültek ide, mert magyarok, hanem mert a fantasyhoz közel álló metálnak van ez az alfaja, amit abszolút mesteri szinten űznek. Ez egy becsületes, klasszikus power metál, az olasz-brazil szférára időnként jellemző szövegbeli giccs, sallangok, szimfonikus betétek és ezer fős leánykórus nélkül, ahol a dallam, az ének dominál, és a metál műfajában rejlő lendület, erő áthatja az egész zenét. Természetesen a stílus megköveteli a Póz használatát (nagybetűvel): széles terpeszek, epikus beállás kíséri a nem kevésbé epikus szövegeket és muzsikát.

A Wisdom ennek az ágnak a mestere. Dalaikból egy sötét világot ismerhetünk meg, amelyet gonosz erők vontak mágikus uralmuk alá, aki pedig bölcsességgel fel tudta volna nyitni a szemét, halál fia lett. Így járt volna egy öreg bölcs is (akit a lemezborítókon is láthatunk), akinek szájára vasból elátkozott zárat készítettek, hogy még a vesztőhely felé menet se hagyhassa el igaz szó ajkait. De ez a férfi, akit mindenki csak Wisemanként ismer, megszökött, és rejtőzködve harcba kezdett az arctalan rémuralommal, a bölcsesség tanításával felvértezve a sötétség ellen. A daloknak különlegessége, hogy mindegyik egy-egy filozófiai alaptézis köré épül, melyek a szövegfüzetben idézetként vannak feltüntetve, így bőven van miről gondolkodni is, miközben epikusan beállunk otthon és toljuk a Bölcsesség Szavait otthon a hifin!

6. Within Temptation

Óvatosan járunk ezen az ingatag terepen, amit a Within Temptation jelent. A gót vonal egykor ugyanis még jelentett fantasy szövegeket, de az utóbbi időben ez az ágazat gyakran közeledett az érfelvágós emo-rockhoz, míg sokan egyszerűen elhagyták a régi, meghatározó bandák közül: maga a Nightwish már 2004-ben sokkal inkább volt szimfonikus, mint gót, a Within Temptation pedig, mint "a másik női énekeses gót banda", egy 2004-től 2011-ig tartó nagyon semmilyen időszak után kihozta a The Unforgivinget, ami - a hivatalos címkék ellenére - már nem gót, inkább heavy, progresszív és szimfonikus elemekkel tarkított metal.

Amíg viszont megkérdőjelezhetetlenül gót volt a banda, előálltak talán elismertebb dalukkal, az Ice Queennel, amiben az énekesnő, Sharon den Adel kihozhatott mindent boszorkányos hangjából, ami csak belefért. A dalban megismerjük a jégkirálynőt, aki ellen az énekes figyelmeztet: el kell bújni, el kell rejtőzni előle, mert hiába gyönyörű, amerre jár, ott mindent elpusztít. "Nem láttad? Nem láttad a mi világunk romjait?", kérdezi az énekes, és lelki szemeink előtt máris megjelenik a fehérbe öltözött, gyönyörű nő képe, aki maga a megtestesült Tél, és világokat pusztít el... Véleményem szerint e dal gondolatmenetének folytatása a Stand My Ground a 2004-es lemezről, ami egy rejtélyes erőt ír le, amely be akar törni az énekes, az "én" világába, és amely elől már nem lehet tovább bujkálni, harcolni kell - hiszen ki fog kiállni, ha én nem? Utóbbihoz csecse urban fantasy klip is készült, Sharon den Adel hangja pedig nehezen felülmúlható, még akkor is, ha az Ice Queen klip pedig döbbenetesen WTF.

Hamarosan folytatjuk!