Nyerhet-e irodalmi Nobel-díjat egy sci-fi író? Miért kerüli a zsűri az SF területét? A fantázia, képzelet világának keményvonalas képviselői közé tartozik általában az SF. Az általánosítások következtében a tudományos fantasztikus irodalom, a fantasy és a horror tematikáit a ponyva irodalom, a tömegkultúra szemeteskukájába dobják. Pedig az SF írók alkotásait is olykor komolyan fontolóra vehetné (veszi?) a zsűri.
Ha számukra Nobelről nem is lehet szó, vigaszként ott a sci-fi és fantasy írók egyik nagy díja, a SFWA Grand Masters (Amerikai Science Fiction Írók Egyesületének életmű elismerése), melyet csak élő alkotó kaphattak, kaphatnak meg: mint Asimov, Heinlein és Williamson, akiknek a munkája hozzájárult a 21. század kultúrájának alakításához, formálásához – talán jobban, mint a 2004-es Nobel-díjas Elfriede Jelinek vagy a múlt év nyertese, Herta Müller. Mivel az SFWA csak élő alkotókat díjaz, olyan nagy nevek, mint H. G. Wells, Olaf Stapledon, Jorge Luis Borges és J. G. Ballard szóba sem jöhettek.
A Nobel csak egy szélsőséges példa arra, hogy a sci-fi és a rokon műfajok milyen merev általánosításnak és elutasításnak örvend. Bár jó néhány Nobel-díjjal kitüntetett személy is belekóstolt a képzeletnek eme világába: Rudyard Kipling (akinek az SF-írásai immáron magyarul is olvashatók a Kívánságok háza című kötetben), Maurice Maeterlinck, Anatole France, William Butler Yeats, George Bernard Shaw, Sinclair Lewis, Herman Hesse, Bertrand Russell, Miguel Ángel Asturias, Harry Martinson, Isaac Bashevis Singer, William Golding, Nadine Gordimer, José Saramago, Günter Grass és Doris Lessing. Igaz, egyikük sem igazán képviselte a klasszikus SF toposzokat: a földön kívüli életet, időutazást, technológiai problémákat, nem írtak űroperát és kiberpunkot.
folytatjuk...
Forrás: sci-fi wire
a_liz
Utolsó kommentek