A SCI FI Wire 8, Nobel-díjra érdemes SF írót nevezett meg a fájdalmas igazságtalanság jelképeként, akik legalább annyira gazdagították irodalmi kultúránkat, mint Frans Eemil Sillanpää (1939), Eyvind Johnson (1974) vagy Wisława Szymborska (1996). Bizonyára még rengeteg író szerepelhetne ezen a listán, most elégedjünk meg velük, a többiek majd a kommentekben.

Michael Moorcock
A polihisztor zseni mögött az „SF újhullámának” jelentős személyisége áll, főleg Pyat sorozatával, ennek az Elric és a Jerry Cornelius részeivel. Moorcock nem csak íróként, de szerkesztőként is rengeteget tevékenykedett az SF területén, s a Hawkwind zenekar dalszövegírójaként is jeleskedett. Többek között A fekete folyosó című zseniális műve is olvasható magyarul.
Munkásságáról bővebben a FictionKulton olvashattok.

Brian Aldiss
Ahogy Moorcock, Aldiss is nagyobb lélegzetű művekkel nyerte el az elismerést: Horatio Stubbs sorozatával és a Squire tetralógiával. Az ő nevéhez fűződik az egyik legtlejesebb SF történeti áttekintés, a Trillió éves dáridó, de olvashatóak még magyarul pl. az Amíg világ a világ, a Szürkeszakáll vagy Az elszabadult Frankenstein is (Aldiss szerint egyébként az első igazi SF a Frankenstein volt Mary Shelley-től).

Geoff Ryman
A jelöltek legfiatalabbika, mégis eddigi munkáit remekműveknek tartják. Párhuzamos történetekből álló regényében a Was...-ban megalkotta a posztmodern Óz, a csodák csodáját, de említésre méltó még a Lust és a Levegő is.

Christopher Priest
Regényét azonos címen, The Prestige, filmre is vitték (magyarul Tökéletes trükk). Számos díjjal jutalmazták, s az eXistenZ (melyből szintén film készült) vagy a The Separation sem volt kisebb értékű.

Samuel R. Delany
Delany még fiatalon, Nova című regényével aratta az első nagyobb sikereket, melyben a politika és a kultúra jövőjét írja le, cyborg technológiával és tarot kártyával színesítve. Míg érettebb regénye, a Dhalgren a posztmodern SF-ben jelent mérföldkövet. Nevèrÿon meséiben a varázslat és a kard kap főszerepet, később akadémiai képzettsége, tudományosabb esszéi pozitívan befolyásolták megítélését. Magyarul csak egy regénye olvasható, a Menekülés a holt városból, de mindenképp ajánlott olvasmány a Galaktika 237-238. számában olvasható Hugo- és Nebula-díjas kisregénye, Az idő mint féldrágakövek spirálja.

Ursula K. Le Guin
Le Guin már közelebb áll a kanonizált irodalomhoz, bizonyítja ezt, hogy több szépirodalomnak helyet adó újságban is megjelent a neve. A kalsszikus ifjúsági regények egy másik irányvonal életművében, de az SF jelenti fő irányvonalát, mint A sötétség balkeze és a The Dispossessed: An Ambiguous Utopia. Olvasható még magyarul egy tisztelgése Dick előtt, Égi eszterga címmel és Szigetvilág történetei is.

Ray Bradbury
Bradbury az az író, aki évtizedek óta a Nobel határán táncolhatna, hiszen még az alkalmi olvasók is ismerik olyan alkotásait, mint a Fahrenheit 451 vagy a Marsbéli Krónikák. A 20. század egyik legjobb novellaírójaként tartják számon. Kihagyhatatlan a könyvtárakból, az írók és az irodalom krémjéből.

Thomas Pynchon
Bonyolult és összetett írónak számít, a Súlyszivárvány és a Mason & Dixon szerzője. Általában nem sorolják az SF klasszikusai közé, a sci-fi titkos ügynökeként tevékenykedett ő. John Kessel és James Patrick Kelly az alternatív történelemírás központi figurájaként nevezték ki könyvükben, a The Secret History of Science Fiction-ben.

Te kit javasolnál?

Forrás: sci-fi wire

a_liz