Lengyelpiac Hu:
Ezzel "csak" az a baj, hogy empirikus módon csakis a tér-időn kívülről lehetne megfigyelni annak v... (2017.10.04. 20:20)Vadásszunk gravitációs hullámokra!
Fusimester:
Két baj van ezzel a stílussal:
Az egyik, hogy Magyarországon talán nincs is ilyen szórakozóhely. ... (2016.07.25. 19:59)Elektronikus gótok - A cybergoth szubkultúra
Lengyelpiac Hu:
Ezzel "csak" az a baj, hogy empirikus módon csakis a tér-időn kívülről lehetne megfigyelni annak v... (2017.10.04. 20:20)Vadásszunk gravitációs hullámokra!
Fusimester:
Két baj van ezzel a stílussal:
Az egyik, hogy Magyarországon talán nincs is ilyen szórakozóhely. ... (2016.07.25. 19:59)Elektronikus gótok - A cybergoth szubkultúra
A dolog egyszerű. Összeválogattuk az általunk 19 legnépszerűbbnek tartott földönkívüli fajt, a szavazataitok alapján pedig kihirdetjük az Univerzum Mindenkori Bajnokát (legalábbis a következő hasonló jellegű szavazásig)! Miért "csak" 19? Nos, arra gondoltunk, hogy amennyiben a kedves Olvasók hiányolnának valakit (vagy valamit) a listáról, azt kommentek útján jelezhetnék, s az ily módon legtöbb szavazatot szerzett "közönség kedvenceit" is kvalifikálnánk. Valamennyi versenyzőről írtunk egy rövidke összefoglalót, hol komolyabbra, hol viccesre véve a figurát, a lényeg annyi, hogy jól szórakozzunk, miközben fanatikus geek-ek módjára vitatkozunk kedvenceinkről. Akkor hát kezdjük.
Alien
(alias Xenomorph) Mesterségesen létrehozott organikus gyilkológépek, avagy a végtelen űr egyik kegyetlen bolygójának evolúciós végtermékei? Akárhogyan is, már az új egyedek születése is elképzelhetetlen a nélkülözhetetlen gazdatest halála nélkül, ahogyan azt már Riddley Scott 1979 mesterművében is láthattuk. Azóta három folytatás, két Predatorokkal való crossover, s számos könyv, képregény és videójáték látott napvilágot, ám én mindenekelőtt kiemelném H. R. Giger művészetét, akinek szürrealista festményei és a lények külalakját meghatározó látványtervei nélkül talán nem is létezne a franchise. El tudnátok képzelni a lényt szemekkel? Bizarrul hangzik mi? Nos, állítólag Giger (az a tekintet, jesszum pepi) nélkül Riddley Scott engedett volna a producerek unszolásának és pici, halványan világító szemeket operált volna Xenomorph-ok buksijára.
Asari
A Mass Effect világának talán legemblematikusabb idegen lényei, ha másért nem is, hát az első részt övező szexbotrány miatt (Fox News sicc). Pedig ha hinni lehet a hivatalos leírásnak, a szaporodáshoz nincs is igazán szükség khm... behatolásra. A kizárólag nőkből álló faj ugyanis csak úgy képes szaporodni, ha egy asari, s egy bármilyen más fajú, illetve nemű partner között erős érzelmi és szellemi kapcsolat alakul ki, ami lehetővé teszi az "anya-asari" számára, hogy feltérképezze a partner genetikai örökségét, s az alapján átrendezze a benne formálódó utód örökítőanyagát (aki persze mindig Asari-ként jön világra, de már "kevert" génállománnyal). Az Asari-k biotikus képességei (nagy erejű telekinetika és energia-manipuláció) amúgy felülmúlják minden más fajét a Mass Effect-galaxisban, így nem tanácsos feltétlenül úgy gondolnunk rájuk, mint védtelen űr-escortokra.
Centauri
Ne tévesszen meg senkit az emberi külső és a cicomás hajviselet. A centauri-k az intrika mesterei és a világűr nem több számukra egy végtelen politikai játszótérnél (vagy hadszintérnél, az aktuális császár vehemenciájától függ). Egész társadalmuk a szélsőségek sajátos egyensúlyán alapul. A Centauri Köztársaság például valójában egy bürokráciával átitatott monarchikus diktatúra, ahol a nemesség valamennyi tagja a hatalmi piramis csúcsára tör, ami gyakran torkollik az útban álló feljebbvalók halálába, mégis büszkén nevezik magukat igaz hazafiaknak, ami talán igaz is. Egy centauri számára ugyanis mindennél előrébbvalóbb az anyabolygó és kolóniáinak sorsa. Nem véletlen tehát, hogy a centauriknál tehetségesebb diplomatákat igen nehéz elképzelni, ám a kockázatok elkerülése végett ők rendelkeznek a galaktikus közösség talán legerősebb űrflottájával is. Ám elég a rizsából, Londo nélkül természetesen eszenkbe sem jutott volna feltenni őket a listára.
Csillagharcos
(alias Saiyan) - Hogyan is feledkezhetnénk meg az univerzum legerősebb harcosairól? Bolygójuk pusztulását követően életben maradt képviselőik a helyi edzőterem törzsvendégeire hasonlítának leginkább, leszámítva persze az Óriásmajom-átalakuláshoz nélkülözhetetlen farkincát (a másikat) ám erejükhöz mérten még az a bizonyos Fekete Laci sem számít többnek egy másnapos amőbánál. A ki (harci energia) használata majdhogynem születésük pillanatától kezdve természetszerű számukra, s megfelelő képzés mellett elsöprő erejű energianyalábok létrehozására is képessé válnak, mi több, akár harci transzformációkhoz is felhasználhatják azt (első szint: szuper-csillagharcos). Ha mindez nem lenne elég, ha egy saiyan halálközeli állapotba kerül, s túléli azt, ereje megsokszorózódik. A saiyan-lét egyedüli hátulütője, hogy hi-he-tet-len ételmennyiséget kell nap mint nap felzabálniuk (emlékezzünk csak Goku-ra).
Decapodian
Á, hogyan is feledkezhetnénk meg arról a rákalakú humanoid fajról, amelynek valamennyi tagja jiddis akcentussal beszél, bizonyos időközönként új páncélt kell rendelniük egy erre specializált cégtől különben a régi rájuk rohad, s egy mirigynek köszönhetően orrfacsaró bűzt kezdenek árasztani magukból amennyiben unatkozni kezdenek. A decapodian egyedfejlődés mintegy 10 fázisból áll, a korall-állapottól kezdve a tengeri sünön és csillagon át egészen a röhejes performanszot kiváltó udvarlás végső (olykor végzetes) fázisáig. A Futurama Dr. Zoidberg-jét elnézve, a decapodianok étvágya kielégíthetetlen, szerencsére nem is túl válogatósak (legyen elég annyi, hogy a Planet Express-nek valószínűleg nem kellett fizetnie a szemétszállítás után). Tűnhet bármilyen kacagtatónak a faj, azért nem árt tudomásul venni, hogy a 31. században csak a jóindulatukon múlott, hogy a rák-tematikát követő flottájukkal nem szállják meg végleg a Föld-et (lásd 504-es epizód).
A Dolog
18+! (alias the Thing) - Mi lehet hátborzongatóbb valaminél, ami bármi élő alakját képes felvenni, s ráadásul elég intelligens ahhoz, hogy az áldozat külsején kívül még annak magatartását is tökéletesen imitálni tudja? Elárulom: egy olyan lény, amely mindemellett ha lebukik, nem csak hogy megvédi magát, de bizarr képességeinek köszönhetően pillanatok alatt olyan szerveket növeszt, amikkel könnyedén elintézheti leleplezőit. A Dolog esetében nincs értelme egyedekről beszélni: minden átalakított sejt, szerv, testrész önállósíthatja magát, amennyiben az életéről van szó. A hagyományos fegyverek tehát hatástalanok ellene, elpusztítása egyedül tűzzel lehetséges. John Carpenter zseniális horrorjában a Dolog eredetét homály övezi (annyi bizonyosnak mondható, hogy nem földi eredetű), s reméljük, hogy az állítólagos folytatásban ez így is marad. A film egyébként online megtekinthető.
Eosapien
A Darwin IV-re küldött nagyszabású expedíció során az egyetlen talált faj, ami intelligencia jeleit mutatta. Szellemi képességei az eszközhasználat és kommunikációs készségei alapján egy Homo Erectus-éhoz mérhetőek. Ennyiben azonban ki is merült az emberhez való hasonlóságuk. Semmi esetre sem nevezhetőek humanoidnak, a számos érzékszervnek tűnő üreg és kinövés szürreális külsőt kölcsönöz a lénynek, testének alakja helyváltoztatás közben folyamatosan változik. A Darwin IV légköre sokkal sűrűbb a földinél, így a repülő életmódot folytató élőlények esetében helyesebb inkább lebegésről beszélnünk. Az Eosapien is lebegő életmódot folytat: teste tetején található zacskókon metánt áramoltat át és így marad s hajt végre elképesztő manővereket a levegőben. Egyedetlen természetes ellenségének, egy még nála is nagyobb sebeséggel mozgó ragadozó tűnik, amit az Eosapienek rendszeresen vadásznak lándzsák és más hajítófegyverek segítségével. A bolygó összes ragadozó állatfajához hasonlóan folyadékevők, tehát kizárólag a zsákmány testnedveit fogyasztják el erre alkalmas szájszervükkel. Spekulatív biológiával foglalkozó sorozatunkban hamarosan részletesebben is beszámolunk Wayne Barlowe Expedíciójáról, illetve a könyv alapján készült (Alien Planet - Idegen bolygó) dokumentumfilmről.
Bogár a Men in Black-ből (Edgar)
Nuff said :)
Hutt
Sokáig tanakodtunk, hogy végül ki kerüljön fel a listára a Star Wars univerzumból. A Hutt-ok mellett Yoda tűnt még talán a legesélyesebbnek, ám éppen itt bukott meg dolog: a névnél. Yoda fajának ugyanis a hivatalos kánon alapján mind a mai napig nincs konkrét elnevezése. Szóval akkor a Hutt-ok. Bárhogyan is viszonyul az ember A jedi visszatérhez, annyit mindenképpen elismerhetünk, hogy a film első felének valódi sztárja Jabba. Miért is? Nos, Jabba a Hutt figurája ötvözi a kedélyes klubtulajdonos, a kéjsóvár maffiavezér és a zsarnok földesúr alakját, miközben külseje leginkább úgy írható le, mint egy gigászira nőtt óriáscsiga, ami egy béka, esetleg egy madagaszkári maki ábrázatát viseli. A huttok látványa iszonytató, mégis ők számítanak a Star Wars-galaxis Peremvidékének kizárólagos urainak, s legtöbbjük vagyona csupán a kiterjedtebb csillagközi kormányzatokéhoz mérhető. Mellesleg nem volt rossz húzás Jabba-tól, amikor Leia-t aranybikinibe öltöztette, a nézők legnagyobb örömére (s új fétis született ;D).
Klingon
Na, a Star Wars-dilemma csak halovány plazmaszivárgás volt a Star Trek-hez képest. Az Űrszekerek világa a xenofil-hajlamú űrlény-fetisiszták igazi paradicsoma. Itt vulkániak, ott borgok, emitt ferengiek, amott a 8472-es faj és így folytathatnánk napestig. Végül mégis a klingonok mellett döntöttünk. A harc által szerzett becsületre épülő filozófiájuk számos más fikcionális faj számára szolgált kiindulási alapként, a klingon nyelvet sok helyütt egyetemi színvonalon oktatják, tradicionális fegyverük, a bat'leth-vívás pedig új pszeudo-harcművészetek egész sora számára szolgált ihletforrásként. Már a kezdet kezdetén emblematikus szereplőivé váltak a sorozatnak, s az évek előrehaladtával a klingon faj karaktere csak további árnyalatokkal gazdagodott: a belső-ázsiai népekre hajazó allegória végül élő és lélegző kultúrává nőtte ki magát.
Marslakó
Az 1996-os Támad a Mars! talán Tim Burton legelborultabb alkotása. Kezdjük ott, hogy a film szellemi elődje egy 1962-ben kiadott gyűjtögetős kártyajáték. Aztán folytassuk azzal, hogy a végletekig sztereotipizált zöld kis emberkék minden különösebb ok nélkül a létező legszürreálisabb fegyverekkel kezdik el a Föld lakosságának módszeres kiírtását. Mindeközben őrült kísérleteket folytatnak, amelyek során Sarah Jessica Parker fejét ráoperálják egy csivava testére (és fordítva). Ja és persze láthatjuk az önmagát alakító Tom Jones-t, aki a Las Vegas-i mészárlást túlélve erdei állatokktól körülvéve boldogan énekli az It's not unusual-t (a jelenetnek van valami bizarr Disney-utánérzése). A film marslakói egyszerre testesítik meg a korai általános paranoiára apelláló B-filmek eszményét, s azok paródiáját, ahogyan pedig az emberiség elbánik velük az egyszerűen zseniális. Ha mindez nem lenne elég Jack Nicholson kettős (!) alakítása már önmagában megérné a megtekintést.
Na'vi
Hogy az Avatar-e az új Star Wars? - nem a mi tisztünk eldönteni, azonban James Cameron blockbuster-ének sikerét elnézve mégiscsak úgy határoztunk, hogy a Na'vi-knak itt a helyük a listán. Három méteres kékszínű cicaemberek, a karbonszálas csontváz és lófarokba épített USB-kábel szériatartozék. Kell ennél több?
A felületes szemlélő számára a Warhammer 40k orkjai elsőre talán nem tűnnek többnek, a tolkien-i mitologéma science fiction-ben realizált változatainál. Alapjaiban véve ez így is van, de a Games Workshop idővel egész érdekes hátteret rittyentet a zöld hústornyok köré. Vegyük mindjárt a Waaaagh!-ot, ami nem más, mint egy olyan pszichés mező, amit a faj valamennyi tagja gerjeszt maga körül, különösen akkor, amikor feledtébb jól érzik magukat (ez általában védtelen civilek csonkításakor következik be). A mező hatással van a környező orkokra is, így a folyamat önmagát gerjeszti, egészen addig a pontig amíg horda végül a legerősebb Waaaagh!-gal rendelkező egyed, a Hadúr köré nem gyűlik. Na ekkor elszabadul a pokol. A Hadúr ugyanis nagyságrendekkel intelligensebb társainál, ám nem kevésbé agresszív, így a hirtelen jött lehetőséget kihasználva azonnal hadjárat szervezésébe kezd. Persze a 40k viszonylatban primitív fegyverzetük miatt elég ritkán valósul meg a totális invázió, ám ez is relatív. Az orkok ugyanis szimbiózisban élnek egy gombafajjal, ami az ork halálakor spórák millióit szórja szét a levegőben, amik kirügyezve újabb orkok tucatjait hozzák létre a Föld alatt. Egy szó, mint száz.... WAAAAAAAAAAAGHHHH!
Predator
(alias Yautja) a faj amelynek élete a Vadászat körül forog, s amelynek tagjai csak úgy válhatnak teljes értékű részévé társadalmuknak, ha klánjuknak felmutatják egy xenomorph (Alien) levágott fejét. Ja, és néha hobbiból ellátogatnak a Földre, hogy olyan alantas prédák koponyáját gyűjtsék be tucatszámra, mint az ember. Persze ők is elszámolhatják magukat, például egyiküknek 1987-ben nem kellett volna összeakasztania a bajuszt, izé, csáprágót Schwarzenegger-rel, ahogyan 1990-ben a Los Angeles-i hajtóvadászattal is várhattak volna addig, amíg Danny Glover nyugdíjba megy a rendőri szolgálatból. Persze mi is türelmetlenül várjuk az Antal Nimród rendezte 3. felvonást (az AvP-ket most hagyjuk...).
Rákok
(alias prawn) Opportunista hangyák módjára éldegélő, leginkább humanoid sáskákra emlékeztető kukalakók, akik bár az embernél jóval fejlettebb technológiával rendelkeznek, mégis gettóban kénytelenek tengetni mindennapjaikat, ahol egy jóízűen elmajszolt macskaeledeles konzerv és egy kakasviadal között talán azon tanakodnak: "hol siklott félre az életem?"
Solaris
A bolygó ugyan egy bináris naprendszer része, pályája mégis rendkívül stabil, mivel a planéta valamilyen módon képes irányítani a saját elektromágneses és gravitációs mezejét. Teljes felszínét egy mintegy 700 milliárd tonnás organikus mátrix borítja, amely szabálytalan időközönként lenyűgöző formációkat hoz létre. A mátrix szerves anyagokból áll ugyan, ám nem alkot konkrét sejteket, ebből kifolyólag nem beszélhetünk biológiai értelemben vett idegrendszerről. Tudósok mégis úgy vélik, hogy intelligens entitással állunk szemben, ami a gépi vizsgálatokra nem, de az emberi jelenlétre fokozottan reagál. Elképzelhető, hogy az elektromágneses mező manipulációjával képes az anyagot részecskék (például neutrínók) szintjén stabilizálni. (valamirevaló sci-fi rajongó számára, az 1972-es és 2002-es változat megtekintése is kötelező)
Transformer
Alakváltó robotok ugyan, de helyénvalóbb az inorganikus földönkívüli megnevezés. A Transformerek eredetét firtató kérdésekre számtalan kontinuitás kínál opcionális magyarázatot. A Marvel képregények alapján a valódi intelligenciával nem rendelkező gépek használatuk során amolyan természetes szelekció ment végbe, amely révén lassacskán öntudatra ébredtek (atechnogenezis), míg a játékokhoz társított leírások inkább a Quintesson-ok, avagy Primus teremtményeiként azonosítják őket. A legáltalánosabb, ám hivatalosan meg nem erősített magyarázat szerint inkább biomechanikus evolúcióról lehet szó, amely során kezdetben organikus lények addig toldozgatták-foltozgatták magukat kibernetikus beültetésekkel, amíg végül teljes egészében robotokká váltak. A Bay-filmek AllSpark-os misztikus baromságába most nem mennék bele. Származzanak bárhonnan is, a Transformersek MENŐK.
Tripod
Nem szeretném részletekbe menően elemezni H. G. Wells regényét. Még kevésbé szeretném a tripodok számtalan különböző leírását felsorolni. Miért? Mert ahány filmes adaptáció született, a rövidnek szánt bemutató hosszabb lenne, mint ez a bejegyzés! Csak vegyük sorra: 1953-ben debütált ugye Byron Haskin-féle kultuszfilm, majd 1989 és 1999 között az eredeti film, rádiójáték és külön ehhez a projekthez forgatott jelenetek ötvözéséből született egy tévésorozat. 2000-ben kezdődtek el a Pendragon-féle változat munkálatai, amit a hírhedt Asylum gyorsan kiszagolt, s 2005-ben így mindjárt két H.G. Wells' War of the Worlds jelent meg, az egyik Invasion alcímmel, nem beszélve a Steven Spielberg-féle Világok Harcáról. Ha ez nem lenne elég az Asylum 2008-ban még elkészítette a történet folytatását is, s ne feledkezzünk meg a 2006-os Scary Movie 4-ről sem (Cha-cha-cha-chameleon...). Ja és készült egy musical is. Egyéb kérdés?
A Mass Effect világának talán legemblematikusabb idegen lényei, ha másért nem is, hát az első részt övező szexbotrány miatt (Fox News sicc). Pedig ha hinni lehet a hivatalos leírásnak, a szaporodáshoz nincs is igazán szükség khm... behatolásra. A kizárólag nőkből álló faj ugyanis csak úgy képes szaporodni, ha egy asari, s egy bármilyen más fajú, illetve nemű partner között erős érzelmi és szellemi kapcsolat alakul ki, ami lehetővé teszi az "anya-asari" számára, hogy feltérképezze a partner genetikai örökségét, s az alapján átrendezze a benne formálódó utód örökítőanyagát (aki persze mindig Asari-ként jön világra, de már "kevert" génállománnyal). Az Asari-k biotikus képességei (nagy erejű telekinetika és energia-manipuláció) amúgy felülmúlják minden más fajét a Mass Effect-galaxisban, így nem tanácsos feltétlenül úgy gondolnunk rájuk, mint védtelen űr-escortokra.
Ne tévesszen meg senkit az emberi külső és a cicomás hajviselet. A centauri-k az intrika mesterei és a világűr nem több számukra egy végtelen politikai játszótérnél (vagy hadszintérnél, az aktuális császár vehemenciájától függ). Egész társadalmuk a szélsőségek sajátos egyensúlyán alapul. A Centauri Köztársaság például valójában egy bürokráciával átitatott monarchikus diktatúra, ahol a nemesség valamennyi tagja a hatalmi piramis csúcsára tör, ami gyakran torkollik az útban álló feljebbvalók halálába, mégis büszkén nevezik magukat igaz hazafiaknak, ami talán igaz is. Egy centauri számára ugyanis mindennél előrébbvalóbb az anyabolygó és kolóniáinak sorsa. Nem véletlen tehát, hogy a centauriknál tehetségesebb diplomatákat igen nehéz elképzelni, ám a kockázatok elkerülése végett ők rendelkeznek a galaktikus közösség talán legerősebb űrflottájával is. Ám elég a rizsából, Londo nélkül természetesen eszenkbe sem jutott volna feltenni őket a listára.
(alias Saiyan) - Hogyan is feledkezhetnénk meg az univerzum legerősebb harcosairól? Bolygójuk pusztulását követően életben maradt képviselőik a helyi edzőterem törzsvendégeire hasonlítának leginkább, leszámítva persze az Óriásmajom-átalakuláshoz nélkülözhetetlen farkincát (a másikat) ám erejükhöz mérten még az a bizonyos Fekete Laci sem számít többnek egy másnapos amőbánál. A ki (harci energia) használata majdhogynem születésük pillanatától kezdve természetszerű számukra, s megfelelő képzés mellett elsöprő erejű energianyalábok létrehozására is képessé válnak, mi több, akár harci transzformációkhoz is felhasználhatják azt (első szint: szuper-csillagharcos). Ha mindez nem lenne elég, ha egy saiyan halálközeli állapotba kerül, s túléli azt, ereje megsokszorózódik. A saiyan-lét egyedüli hátulütője, hogy hi-he-tet-len ételmennyiséget kell nap mint nap felzabálniuk (emlékezzünk csak Goku-ra).
Á, hogyan is feledkezhetnénk meg arról a rákalakú humanoid fajról, amelynek valamennyi tagja jiddis akcentussal beszél, bizonyos időközönként új páncélt kell rendelniük egy erre specializált cégtől különben a régi rájuk rohad, s egy mirigynek köszönhetően orrfacsaró bűzt kezdenek árasztani magukból amennyiben unatkozni kezdenek. A decapodian egyedfejlődés mintegy 10 fázisból áll, a korall-állapottól kezdve a tengeri sünön és csillagon át egészen a röhejes performanszot kiváltó udvarlás végső (olykor végzetes) fázisáig. A Futurama Dr. Zoidberg-jét elnézve, a decapodianok étvágya kielégíthetetlen, szerencsére nem is túl válogatósak (legyen elég annyi, hogy a Planet Express-nek valószínűleg nem kellett fizetnie a szemétszállítás után). Tűnhet bármilyen kacagtatónak a faj, azért nem árt tudomásul venni, hogy a 31. században csak a jóindulatukon múlott, hogy a rák-tematikát követő flottájukkal nem szállják meg végleg a Föld-et (lásd 504-es epizód).
18+! (alias the Thing) - Mi lehet hátborzongatóbb valaminél, ami bármi élő alakját képes felvenni, s ráadásul elég intelligens ahhoz, hogy az áldozat külsején kívül még annak magatartását is tökéletesen imitálni tudja? Elárulom: egy olyan lény, amely mindemellett ha lebukik, nem csak hogy megvédi magát, de bizarr képességeinek köszönhetően pillanatok alatt olyan szerveket növeszt, amikkel könnyedén elintézheti leleplezőit. A Dolog esetében nincs értelme egyedekről beszélni: minden átalakított sejt, szerv, testrész önállósíthatja magát, amennyiben az életéről van szó. A hagyományos fegyverek tehát hatástalanok ellene, elpusztítása egyedül tűzzel lehetséges. John Carpenter zseniális horrorjában a Dolog eredetét homály övezi (annyi bizonyosnak mondható, hogy nem földi eredetű), s reméljük, hogy az állítólagos folytatásban ez így is marad. A film egyébként online megtekinthető.
A Darwin IV-re küldött nagyszabású expedíció során az egyetlen talált faj, ami intelligencia jeleit mutatta. Szellemi képességei az eszközhasználat és kommunikációs készségei alapján egy Homo Erectus-éhoz mérhetőek. Ennyiben azonban ki is merült az emberhez való hasonlóságuk. Semmi esetre sem nevezhetőek humanoidnak, a számos érzékszervnek tűnő üreg és kinövés szürreális külsőt kölcsönöz a lénynek, testének alakja helyváltoztatás közben folyamatosan változik. A Darwin IV légköre sokkal sűrűbb a földinél, így a repülő életmódot folytató élőlények esetében helyesebb inkább lebegésről beszélnünk. Az Eosapien is lebegő életmódot folytat: teste tetején található zacskókon metánt áramoltat át és így marad s hajt végre elképesztő manővereket a levegőben. Egyedetlen természetes ellenségének, egy még nála is nagyobb sebeséggel mozgó ragadozó tűnik, amit az Eosapienek rendszeresen vadásznak lándzsák és más hajítófegyverek segítségével. A bolygó összes ragadozó állatfajához hasonlóan folyadékevők, tehát kizárólag a zsákmány testnedveit fogyasztják el erre alkalmas szájszervükkel. Spekulatív biológiával foglalkozó sorozatunkban hamarosan részletesebben is beszámolunk Wayne Barlowe Expedíciójáról, illetve a könyv alapján készült (Alien Planet - Idegen bolygó) dokumentumfilmről.
Sokáig tanakodtunk, hogy végül ki kerüljön fel a listára a Star Wars univerzumból. A Hutt-ok mellett Yoda tűnt még talán a legesélyesebbnek, ám éppen itt bukott meg dolog: a névnél. Yoda fajának ugyanis a hivatalos kánon alapján mind a mai napig nincs konkrét elnevezése. Szóval akkor a Hutt-ok. Bárhogyan is viszonyul az ember A jedi visszatérhez, annyit mindenképpen elismerhetünk, hogy a film első felének valódi sztárja Jabba. Miért is? Nos, Jabba a Hutt figurája ötvözi a kedélyes klubtulajdonos, a kéjsóvár maffiavezér és a zsarnok földesúr alakját, miközben külseje leginkább úgy írható le, mint egy gigászira nőtt óriáscsiga, ami egy béka, esetleg egy madagaszkári maki ábrázatát viseli. A huttok látványa iszonytató, mégis ők számítanak a Star Wars-galaxis Peremvidékének kizárólagos urainak, s legtöbbjük vagyona csupán a kiterjedtebb csillagközi kormányzatokéhoz mérhető. Mellesleg nem volt rossz húzás Jabba-tól, amikor Leia-t aranybikinibe öltöztette, a nézők legnagyobb örömére (s új fétis született ;D).
Na, a Star Wars-dilemma csak halovány plazmaszivárgás volt a Star Trek-hez képest. Az Űrszekerek világa a xenofil-hajlamú űrlény-fetisiszták igazi paradicsoma. Itt vulkániak, ott borgok, emitt ferengiek, amott a 8472-es faj és így folytathatnánk napestig. Végül mégis a klingonok mellett döntöttünk. A harc által szerzett becsületre épülő filozófiájuk számos más fikcionális faj számára szolgált kiindulási alapként, a klingon nyelvet sok helyütt egyetemi színvonalon oktatják, tradicionális fegyverük, a bat'leth-vívás pedig új pszeudo-harcművészetek egész sora számára szolgált ihletforrásként. Már a kezdet kezdetén emblematikus szereplőivé váltak a sorozatnak, s az évek előrehaladtával a klingon faj karaktere csak további árnyalatokkal gazdagodott: a belső-ázsiai népekre hajazó allegória végül élő és lélegző kultúrává nőtte ki magát.
Az 1996-os Támad a Mars! talán Tim Burton legelborultabb alkotása. Kezdjük ott, hogy a film szellemi elődje egy 1962-ben kiadott gyűjtögetős kártyajáték. Aztán folytassuk azzal, hogy a végletekig sztereotipizált zöld kis emberkék minden különösebb ok nélkül a létező legszürreálisabb fegyverekkel kezdik el a Föld lakosságának módszeres kiírtását. Mindeközben őrült kísérleteket folytatnak, amelyek során Sarah Jessica Parker fejét ráoperálják egy csivava testére (és fordítva). Ja és persze láthatjuk az önmagát alakító Tom Jones-t, aki a Las Vegas-i mészárlást túlélve erdei állatokktól körülvéve boldogan énekli az It's not unusual-t (a jelenetnek van valami bizarr Disney-utánérzése). A film marslakói egyszerre testesítik meg a korai általános paranoiára apelláló B-filmek eszményét, s azok paródiáját, ahogyan pedig az emberiség elbánik velük az egyszerűen zseniális. Ha mindez nem lenne elég Jack Nicholson kettős (!) alakítása már önmagában megérné a megtekintést.
Hogy az Avatar-e az új Star Wars? - nem a mi tisztünk eldönteni, azonban James Cameron blockbuster-ének sikerét elnézve mégiscsak úgy határoztunk, hogy a Na'vi-knak itt a helyük a listán. Három méteres kékszínű cicaemberek, a karbonszálas csontváz és lófarokba épített USB-kábel szériatartozék. Kell ennél több?
A felületes szemlélő számára a Warhammer 40k orkjai elsőre talán nem tűnnek többnek, a tolkien-i mitologéma science fiction-ben realizált változatainál. Alapjaiban véve ez így is van, de a Games Workshop idővel egész érdekes hátteret rittyentet a zöld hústornyok köré. Vegyük mindjárt a Waaaagh!-ot, ami nem más, mint egy olyan pszichés mező, amit a faj valamennyi tagja gerjeszt maga körül, különösen akkor, amikor feledtébb jól érzik magukat (ez általában védtelen civilek csonkításakor következik be). A mező hatással van a környező orkokra is, így a folyamat önmagát gerjeszti, egészen addig a pontig amíg horda végül a legerősebb Waaaagh!-gal rendelkező egyed, a Hadúr köré nem gyűlik. Na ekkor elszabadul a pokol. A Hadúr ugyanis nagyságrendekkel intelligensebb társainál, ám nem kevésbé agresszív, így a hirtelen jött lehetőséget kihasználva azonnal hadjárat szervezésébe kezd. Persze a 40k viszonylatban primitív fegyverzetük miatt elég ritkán valósul meg a totális invázió, ám ez is relatív. Az orkok ugyanis szimbiózisban élnek egy gombafajjal, ami az ork halálakor spórák millióit szórja szét a levegőben, amik kirügyezve újabb orkok tucatjait hozzák létre a Föld alatt. Egy szó, mint száz.... WAAAAAAAAAAAGHHHH!
(alias Yautja) a faj amelynek élete a Vadászat körül forog, s amelynek tagjai csak úgy válhatnak teljes értékű részévé társadalmuknak, ha klánjuknak felmutatják egy xenomorph (Alien) levágott fejét. Ja, és néha hobbiból ellátogatnak a Földre, hogy olyan alantas prédák koponyáját gyűjtsék be tucatszámra, mint az ember. Persze ők is elszámolhatják magukat, például egyiküknek 1987-ben nem kellett volna összeakasztania a bajuszt, izé, csáprágót Schwarzenegger-rel, ahogyan 1990-ben a Los Angeles-i hajtóvadászattal is várhattak volna addig, amíg Danny Glover nyugdíjba megy a rendőri szolgálatból. Persze mi is türelmetlenül várjuk az Antal Nimród rendezte 3. felvonást (az AvP-ket most hagyjuk...).
(alias prawn) Opportunista hangyák módjára éldegélő, leginkább humanoid sáskákra emlékeztető kukalakók, akik bár az embernél jóval fejlettebb technológiával rendelkeznek, mégis gettóban kénytelenek tengetni mindennapjaikat, ahol egy jóízűen elmajszolt macskaeledeles konzerv és egy kakasviadal között talán azon tanakodnak: "hol siklott félre az életem?"
A bolygó ugyan egy bináris naprendszer része, pályája mégis rendkívül stabil, mivel a planéta valamilyen módon képes irányítani a saját elektromágneses és gravitációs mezejét. Teljes felszínét egy mintegy 700 milliárd tonnás organikus mátrix borítja, amely szabálytalan időközönként lenyűgöző formációkat hoz létre. A mátrix szerves anyagokból áll ugyan, ám nem alkot konkrét sejteket, ebből kifolyólag nem beszélhetünk biológiai értelemben vett idegrendszerről. Tudósok mégis úgy vélik, hogy intelligens entitással állunk szemben, ami a gépi vizsgálatokra nem, de az emberi jelenlétre fokozottan reagál. Elképzelhető, hogy az elektromágneses mező manipulációjával képes az anyagot részecskék (például neutrínók) szintjén stabilizálni. (valamirevaló sci-fi rajongó számára, az 1972-es és 2002-es változat megtekintése is kötelező)
Alakváltó robotok ugyan, de helyénvalóbb az inorganikus földönkívüli megnevezés. A Transformerek eredetét firtató kérdésekre számtalan kontinuitás kínál opcionális magyarázatot. A Marvel képregények alapján a valódi intelligenciával nem rendelkező gépek használatuk során amolyan természetes szelekció ment végbe, amely révén lassacskán öntudatra ébredtek (atechnogenezis), míg a játékokhoz társított leírások inkább a Quintesson-ok, avagy Primus teremtményeiként azonosítják őket. A legáltalánosabb, ám hivatalosan meg nem erősített magyarázat szerint inkább biomechanikus evolúcióról lehet szó, amely során kezdetben organikus lények addig toldozgatták-foltozgatták magukat kibernetikus beültetésekkel, amíg végül teljes egészében robotokká váltak. A Bay-filmek AllSpark-os misztikus baromságába most nem mennék bele. Származzanak bárhonnan is, a Transformersek MENŐK.
Nem szeretném részletekbe menően elemezni H. G. Wells regényét. Még kevésbé szeretném a tripodok számtalan különböző leírását felsorolni. Miért? Mert ahány filmes adaptáció született, a rövidnek szánt bemutató hosszabb lenne, mint ez a bejegyzés! Csak vegyük sorra: 1953-ben debütált ugye Byron Haskin-féle kultuszfilm, majd 1989 és 1999 között az eredeti film, rádiójáték és külön ehhez a projekthez forgatott jelenetek ötvözéséből született egy tévésorozat. 2000-ben kezdődtek el a Pendragon-féle változat munkálatai, amit a hírhedt Asylum gyorsan kiszagolt, s 2005-ben így mindjárt két H.G. Wells' War of the Worlds jelent meg, az egyik Invasion alcímmel, nem beszélve a Steven Spielberg-féle Világok Harcáról. Ha ez nem lenne elég az Asylum 2008-ban még elkészítette a történet folytatását is, s ne feledkezzünk meg a 2006-os Scary Movie 4-ről sem (Cha-cha-cha-chameleon...). Ja és készült egy musical is. Egyéb kérdés?
Ó, pirsönő morgolosta
Utolsó kommentek