Nehéz megállapítani, hogy pontosan mikor vette kezdetét az indiai rendező karrierjének zuhanórepülése. A szakma sosem kedvelte M. Night Shyamalan munkásságát – sokan kritizálták az olykor illogikusnak mondott szerkesztésért, s vágásokért, forgatókönyveit pedig gyakran érte az a vád, miszerint egyetlen csavar köré építi fel a cselekményt, s minden más tekintetben üresek, s fantáziátlanok a történetei. Shyamalan sajnos nem tartozik a szerény rendezők közé, s az ilyen kritikák után gyakran tett olyan becsmérlő nyilatkozatokat, amikkel csak tovább rontott a szakmai megítélésén.

Minden negatív hangvételű bírálat ellenére kijelenthetjük azonban, hogy Shyamalan 1999 és 2002 között állt karrierje csúcsán. A Hatodik Érzék azonnali áttörést hozott számára, s a Sebezhetetlennel még néhány korábban csalódott kritikus elismerését is sikerült kivívnia. A mai napig állandó vita tárgyát képezi a filmrajongók körében, hogy vajon melyik a jobb Shyamalan-film, annyi bizonyos, hogy utóbbi a rendező személyes kedvence, s páran azt csiripelik, hogy talán trilógiává bővítené az elpusztíthatatlan őrzővédő legendáját.

 A 2002-es Jelek szintén sikernek könyvelhető el, mégis a legbizakodóbb rajongók közül is akadtak olyanok, akik kissé túlzásnak érezték a kezdetben zavaros véletleneknek tűnő mozzanatok összefogásával kialakított, már-már mesterkéltnek nevezhető filmvégi csavart, a végletekig anti-klimaktikus A falut viszont már leplezhetetlen csalódottság kísérte 2004-ben, csupán mostanság kezdik el felfedezni az allegórikus olvasatokban feltárható rejtett értékekeket.

Az ezt követő két évben Shyamalan olyan ámokfutásba kezdett, ami még Uwe Bolltól, a videójáték-adaptációk német krampuszától is ciki lett volna. Nem elég, hogy minden ekkoriban adott interjújában gyalázta a filmkritikusokat, de a Lány a vízben című fantasy-ben még egy kicsinyes bosszút is megengednek magának (az egyetlen karakter, akit hagy meghalni a filmben, az egy rosszindulatú filmkritikus). Hosszasan elemezhetnénk, hogy tényleg annyira rossz-e ez a film, mint ahogyan azt némely újságíró állítja, annyi bizonyos, hogy a három Aranymálna jelölésből kettőt meg is kapott: egyet a legrosszabb rendező, egyet pedig a legrosszabb mellékszereplő kategóriában. Azt hiszem, mindennél többet elárul a tény, hogy e két személy egy és ugyanaz: M. Night Shyamalan (na jó, nem bírom tovább !SPOILER!: egy olyan író szerepét osztotta magára, aki könyvével elhozza majd a világbékét, cserébe mártírhalált kell halnia a jövőben).

Az eseményt is csupán egyetlen dolog mentette meg a teljes bukástól: Shyamalan tudatosan B-filmet kívánt a vászonra vinni. Kisebb kockázatot vállalva a bukás esélye is csökkenthető - a nézők nem csalódtak (annyira), s a kritikusok ezúttal már nem érezték kötelességüknek, hogy össznépi lejárató kampány keretében leplezzék le a Shyamalan-i „blöfföt”. Mindez persze nem azt jelenti, hogy sikernek lehetne elkönyvelni az igencsak kényes témákat feszegető katasztrófa-thrillert. Ugyanolyan, ha nem rosszabb értékeléseket kapott, mint A falu, azonban Shyamalan így legalább képes volt elkerülni, hogy végleg kiírják a nevét Hollywoodból. A csorba azonban továbbra is kiköszörülésre vár, ám elképzelhető, hogy ez már sohasem következik be.

Az amerikai animációs sorozat alapján készült Avatár: Az utolsó léghajlító című fantasy-eposz ugyanis egyöntetűen az év legnagyobb csalódása. Eleve érthetetlen, hogy Shyamalan miért egy olyan műfajú filmmel akarta megalapozni a visszatérését, amihez semmiféle korábbi tapasztalattal nem rendelkezett, de ha már így alakult még érthetetlenebb, hogy miért nem próbált meg legalább a biztos bevételt jelentő rajongók kedvében járni, ahelyett, hogy az adaptáción túl a sorozat teljes mitológiáját felrúgja (a tegnapi bemutató után az összes Avatár rajongói fórum a rajzfilm rajongóinak elégedetlen méltatlankodásától hangos). Egy kritikus nem átallott minden nagyköltségvetésű kalandfilm paródiájaként interpretálni a filmet, míg Roger Ebert egy vadonatúj kínzási kategória előfutáraként tekint rá. Mindössze egy nap telt el a bemutató óta, a Rotten Tomatoes oldalán mégis minden semleges hangvételű kritikára jut 20 olyan, ami már önmagában elvághatná egy elsőfilmes rendező karrierjét, amennyiben ezzel a művel debütált volna. Hiába röppentek fel pletykák magától Bruce Willistől a Sebezhetetlen folytatásával kapcsolatban, könnyen lehet, hogy az Avatár volt Shyamalan utolsó nagy költségvetésű rendezői megbízatása.

bob