A XX. század első felében a férfi főhősök egymás után mentették meg a világot, fejtettek meg rejtélyeket, harcoltak idegenekkel, és közben fel sem merült a nézőkben: hol vannak a nők? Ugyanis a filmvásznon csak elvétve lehetett női főhőst találni – ez alól semmilyen filmes műfaj sem volt kivétel.

Az ok a társadalom alapszocializációjában keresendő. Ugyanis az előző század húszas évtizedéig természetes volt a nemek közti különbségek alapján determinált hierarchia. Az élet minden területére kiterjedtek a szabályok, amit a tízes években útjára indult szüfrazsett mozgalom kezdett megdönteni. Miután az egyenjogúsági harc első lépéseként sikerült a választójog megszerzése, elkezdődök a nők „rehabilitálása”.

A hollywoodi stúdiókorszak elején a női karakterek különböző sémák szerint épültek fel. Ezek a sztereotípiák a férfinézők igényeit elégítették ki, csökkentve ezzel a női nézők azonosulási lehetőségét. Az Empire State Building tetején őrjöngő King Kong (1933) mancsában rabul ejtett Fay Wray is csak megmentésre várva sikoltozó, passzív heroika.

A női karakterek „felszabadítására” egészen a hatvanas évek végéig várni kellett. A feminista mozgalmak és elméletek a film területére is beszivárogtak, ennek köszönhetően megváltási lehetőséget biztosítottak mind a nézőknek, mind a karaktereknek.

Eddig ugyanis gyakori volt a nőket tudatlan, primitív élőlényként ábrázolni. Ennek a szemléletnek a prototípusa a H. G. Wells regényéből készült Az időgép (The Time Machine, 1960). A történetben szereplő Weena (Yvette Mimieux) egyike azoknak a távoli jövőben tengődő emberszerű lényeknek, akik már majdnem elvesztették beszédkészségüket, és képtelenek megvédeni önmagukat, miközben körülöttük elrohad az emberi civilizáció minden eredménye. Az eloik közül kiragadott Weena szimbolizálja az egész jövőbeli társadalmat, ami gyűjtögető létformába zuhant vissza. A korszak másik fontos SF filmje, A Majmok bolygója (Planet of the Apes, 1968) Novája (Linda Harrison) szintén hasonló attribútumokkal van felruházva: beszélni már egyáltalán nem képes, pusztán ösztönökkel rendelkező „érző”lény.

A film alternatívaként a tudós, alsó osztálybeli majmot, Zirát (Kim Hunter) állítja oppozícióba Novával. Azonban megfigyelhető, hogy ő is elnyomásban él, hiszen a csimpánz-kaszt tagja, aki ki van szolgáltatva az orángután-gorilla uralkodói rétegnek. Az a gesztus, hogy a film azt sugallja, női egyedek csak az alsó kasztban élnek, a hatvanas évek társadalmi berendezkedésének koporsójába veri be az utolsó szöget.

kicsimate