Az interjú előző részéből megtudhattuk, hogy a túlfűtött erotika miért nélkülözhetetlen velejárója az irodalomnak, hogy az állatok velünk élő idegenek, s hogy egy jó novellához néha elég lehet egy kósza gondolat kergetése is. Kij Johnson sziporkázó személyiség, lássuk elárul-e párat az írói műhelytitkaiból.

( A Nebula-díjas írónővel készített interjú első része itt olvasható. )

Nagyon sok írói tanfolyamot tartottál. Mik a leggyakoribb hibák, amiket a kezdő írók ejtenek, s hogyan korrigálhatják őket.

 
1.    Ne színleljenek. Ne írják azt, hogy „vörös, mint a rózsa”, ha az a vörös nem pont „olyan” – rengeteg rózsa barackszínű – s nem is mindenki gondol ugyanarra a színre a vörös rózsára gondolván; s talán másképpen is leírható az a bizonyos vörös. Ne feltételezzék azt, hogy minden nőnek vannak anyai ösztönei, hogy mindenki ugyanazt érti igaz szerelem címszó alatt, hogy a gyermekmolesztálás áldozatai mind ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, ne tegyenek úgy, mintha tudnák, hogyan gondolkodik például egy kutya. Ne higgyék azt, hogy mindenki egyformán értelmezi a jót és a rosszat, hogy a boldog, tökéletes és az ostoba abszolút fogalmak. Ne fogadják el, hogy a műfajaink előre behatároltak. Ne legyenek biztosak abban, hogy ha leírják: „konyha”, akkor az olvasó automatikusan azt látja majd, amit láttatni szeretnének velük.

2.    Legyen a cselekménynek színtere. Ez alap.

Van valami kedves emléked a tanfolyamokról? Mi a sztori?

A tavalyi tanfolyam rendkívül üdítő volt. A diákok annyira belelkesedtek, hogy sokan közülük éjszakába nyúlóan dolgoztak, egymásra zúdították az ötleteiket és segítettek egymásnak. Úgy nevezték, hogy az "akvárium", mivel mindezt egy üvegfalú helyiségben csinálták, ami közvetlenül a szállás földszintjére nyílt, ahol ugyanabban az időben Jim Gunn a novellaíró tanfolyam keretében SF-filmeket vetített a diákjainak. A falak rogyásig voltak óriási papírlapokkal, tele jegyzetekkel, üzenetekkel és rajzokkal, amit az egyik művészlelkű diákom, Leigh Dragoon készített.

Számos különböző világon dolgoztál szerkesztőként. Mi vonzott olyan regények írásában, amelyeknek történetei a Magic: The Gathering, Battletech, vagy a Star Trek világában foglalnak helyet? Az ilyen nyitott világokban játszódó irodalom vajon mindig nyárspolgári, alacsony színvonalú, s úgy általában: egyszerű szórakozás?

Nos, én nem írtam MTG vagy BT regényeket! Novellákat, s más anyagokat küldtem a kiadónak, s internetes játékokat is írtam együttműködve Mike Selinkerrel, Teeuwynn Woodruff-fal és Wolf Baurral. Írtam ugyan egy Star Trek regényt, s szerkesztőként részt vettem egy rakás IP (Intellectual Property, szabad felhasználású/nyílt rendszer alapján készült szellemi termék) kiadásában a Wizards of the Coast-nál és a Dark Horse-nál.

Nagyon sokat tanultam az IP-n belüli írás során. Rengeteg információ már előre elrendezett, s nagyon élveztem valami bővíteni a meglévő tartalmat, úgy hogy közben új dolgokat is mutassak az olvasóknak.

Már jó ideje dolgozol íróként, s nagyon sok változás tanúja lehettél a science fiction és a fantasy irodalom területén. Mennyire változott meg a műfaj, amióta dolgozni kezdtél?

Tetszik, ahogyan a fantasy rugalmasabbá vált. Évtizedek teltek el Tolkien árnyékában, miután valamennyire nyitottabbá vált nem sokkal 1985 előtt, amikor magam is írni kezdtem, s azóta a tendencia folytatódik. A történet, amit a Fractal’10 részére írtam például nem is SF vagy fantasy, de mindkét módon olvasható, vagy éppen másképpen.

Imádom azokat a változásokat, amiket az internet hozott el. 1987 óta adok el történeteket, sokat félig amatőr, vagy kis lefedettségű piacoknak. Vajon hányan olvashatták őket? A Pulphouse kiadó egyszerre legfeljebb ezer példányt adhatott ki, szóval az olvasóim száma ennél nemigen lehetett több. Egy történetet a Twilight Zone Magazinban talán többet olvasnak, ám egy hónap után jön az újabb magazin, s az adott történet kiesik az olvasók figyelmének középpontjából. Most viszont az összes történetemet feltölthetem a honlapomra, így bárki elolvashatja őket. A történeteim addig maradnak fenn, amíg az emberek olvassák őket. Az online kiadók még ennél is könnyebbé teszik a dolgomat.

Jó, rendben, talán nem feltétlenül szeretném, ha az emberek újraolvasnák pár korai történetemet, de ettől még kitartok az álláspontom mellett.

Melyik a kedvenc történeted, regényed az általad írtak közül és miért?

A kedvencem mindig az újabb munkáim közül valamelyik, szóval ez változó. Tényleg büszke vagyok a az Árbocra.

Épp nemrég fejeztem be egy novellát, „Names for Water”  címmel a Fractal’10-re, egy kolumbiai konferenciára. Érdekes ujjgyakorlatként indult, ám végül mélyen elmerültem a történetben, s a témában, rengeteg időt áldoztam rá. Már ott tartok, hogy a vége egyenesen megríkat, ez annak a jele, hogy szívem-lelkem beleadtam. Marquez járt a fejemben, szóval ez merőben más, mint amiket az elmúlt években írtam.

Miken dolgozol mostanság?

Egy novellán a Jonathan Strahan által szerkesztett Eclipse-novelláskötet sorozatba. Nagy megtiszteltetés volt, hogy felkértek, s ilyen nagy írók mellett jelenhet meg a nevem, szóval el vagyok ragadtatva.

Rengeteg Kerouac-ot olvasok, meglátjuk majd mi sül ki belőle.

Köszönöm, hogy időt szakítottál az interjúra!

Köszönöm! Nagyon élveztem.

- az interjút John Ottinger III készítette 2010. augusztus 24-én

Kij Johnson

Kij Johnson (1960, Iowa), amerikai fantasy-író. Sokáig ügyvezető igazgatóként dolgozott a Tor Books és a Wizards of the Coast (korábban TSR) kiadóknál, később pedig a Dark Horse Comics sorozatszerkesztőjeként működött, végül a Microsoft Reader számára végzett tartalomszolgáltatói tevékenységet. A WotC/TSR töltött időkben a Magic: The Gathering kártyajáték kontiunitásának megőrzéséért is felelt, továbbá az AD&D Greyhawk és Forgotten Realms kampányain is dolgozott kreatív igazgatóként.

Társigazgató a Kansasi Egyetem Science Fiction Tanulmányok Tanszékén, s emellett a Theodore Sturgeon Emlékdíj zsűritagja is.

Johnson mindezidáig három regényt és 30 novellát írt, legismertebb munkái a Heian-korabéli japán mítoszok alapján készült adaptációi.

Díjai:

-Theodore Sturgeon-díj a Fox Magic című novellájáért 1994-ben

-Előbbi alapján írta Kicune című regényét, amely kiérdemelte a Nemzetközi Fantasztikus Művészeti Társaság Crawford-díját 2001-ben

-World Fantasy Award a „26 majon, no meg a pokol” című novellájáért 2008-ban.

-Nebula-díj az Árbóc című novellájáért 2009-ben.

Jelölései, egyéb elismerések:

-Hugo-díj jelölés 2009-ben és 2010-ben.

-Nebula-díj jelölés 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben.

-Fudoki című regényét a Publishers Weekly a 2003-as év legjobb sci-fi/fantasy novellájának nevezte.

Bibliográfia

bob