Egy bizonyos gén kikapcsolásával az egerek agyának korábban kihasználatlan területei aktivizálódnak, ami által megnő a memóriájuk és tanulási készségeik. A gén hasonló feladatot láthat el az embernél is,  reményeink szerint pedig ugyanezekkel az előnyökkel járna a kiiktatása.

A RGS14-gén már 10 évvel ezelőtti felfedezése óta intenzív kutatóprogramok kitüntetett tárgya. Egy tavalyi tanulmány alapján a RGS14 szintjének megemelkedése éppenhogy növeli az emlékezőképességet, ám a gyógyszerész John Hepler és Emory Egyetem-béli kollégái olyannyira meg vannak arról győződve, hogy e gén felelős az egerek szellemi képességeinek visszafogásáért, hogy egymás között csupán Homer Simpson-génként hivatkoznak rá.

Korábban úgy gondolták, hogy az RGS14 indítja be annak a fehérjének a termelődését, amely elengedhetetlen az emlékek létrehozásáért felelős jelek továbbviteléhez. A gén a hippokampusz CA2 elnevezésű hisztológiai szakaszában található meg a legnagyobb arányban, amiről az agykutatók egyelőre rendkívül keveset tudnak. A hippokampusz segíti a tanulás és az emlékek felelevenítésének folyamatait, ám az rejtély, hogy a CA2-régió pontosan milyen célt szolgál.

Annak érdekében, hogy megértsék az RGS14 működését, Hepler kutatócsapata semlegesítette a kérdéses gént egy teljes egérpopulációban. Ezek után azt vizsgálták, hogy az egerek CA2-régiója miként reagál elektromos stimulációra. Megállapították, hogy a terület hirtelen képessé vált hosszú távú potenciációra, egy folyamatra, amely során a neurális összeköttetések erősebbé, a tanulás és emlékképződés élénkebbé válik. Alapesetben a CA2-régió nem megy át ilyen változásokon, ami azt jelenti, hogy a vizsgált gén nem játszik szerepet az emlékek elraktározódásában, inkább az agyvérzés és az idegrendszeri rohamok esélyét csökkenti.

A génmódosított egerek CA2 régiója immáron nagyarányú hosszú távú potenciáció helyszíne volt, amely folyamatnak nyilvánvaló jelei voltak. Az egerek memóriája javult, képesek voltak hosszú idő után is felismerni a ketrecükben elhelyezett tárgyakat,  sokkal hatékonyabban tájékozódtak azokban a labirintusokban, amelyekben különféle vizuális nyomokat helyeztek el.

Ez azt jelenti, hogy az RGS14 kikapcsolása rendkívüli kognitív előnyökkel járna, ám Hepler óvatosságra int:

„A legfontosabb kérdés talán az, hogy vajon miért osztozunk az egerekkel egy olyan génen, amely csökkentené értelmi képességeinket – egy Homer Simpson-génen? Azt hiszem, hogy egyelőre nem látjuk át teljes mértékig a problémát. Az RGS14 talán amolyan kontrollgénként szolgál, amelynek hiánya egyensúlyzavart okoz a tanulásban és a memóriában.”

 

Mindennek ellenére még nem sikerült megtalálniuk a kérdéses gén „kiütésének" negatív mellékhatásait. Amellett, hogy valamiféle idegi védelmet nyújt a rohamokkal és a stroke-kal szemben, a CA2 és a skizofrénia, valamint más személyiségzavarok közötti kapcsolat eddig nem tisztázódott. A kutatók továbbra is vizsgálni fogják, hogy ezek a génmódosított egerek mit veszítenek az RGS14 kikapcsolásával.

Bármit is találnak, a végső cél érthetően nagyra törő, hiszen mégiscsak az intellektuális képességeink lehetséges megsokszorozásáról van szó.
 

pnas