Miután az európai újhullám bebocsátást nyert a tengerentúlra, a hollywoodi filmgyár átvette a számára hasznos elemeket. A hetvenes évek filmese így olyan kiváltságos helyzetbe került, ami ma már elképzelhetetlen lenne: nyugodtan kísérletezhetett műfajokkal, stílusokkal, témákkal – mindeközben Európában továbbra is a sci-fi művészi felhasználása dominált. Lássuk a medvét, azaz nézzük meg, hogyan viselkedik az SF a posztmodern előszobájában! A második tíz következik.
20. THX 1138 (1971) IMDb:6.8
A pályakezdő Lucas avantgárd sci-fije, ami leginkább kísérletező szándéka és érett vizualitása miatt marad emlékezetes. A steril jövőt bemutató minimalista film érzelemmentesen követi a cselekményt az igencsak visszafogott színészi játék kíséretében. Sajnálatos, hogy a rendező egyéni látásmódja a következő évtizedekben erősen redukálódott.
19. Logan futása (Logan's Run, 1976) IMDb:6.7
Michael Anderson filmje idejétmúlt, retrofuturista hangulatú disztópia, de témakörében egyedülálló. A zéró-populáció állapot mesterséges fenntartása, a plázakultúra, a plasztikai sebészet és a szexualitás tárgyilagos megjelenítésével proféciái vagy megvalósultak és elterjedtek, vagy csak fognak (ez remélem nem SPOILER). A téma későbbi feldolgozásában a társadalmi problémák aktualizálódtak: az előbb említettek helyét a génmanipuláció és a klónozás vette át (A sziget - The Island, 2005).
18. A földrepottyant férfi (The Man Who Fell to Earth, 1976) IMDb:6.7
Nicolas Roeg különc és költői adaptációja Walter Trevis regényéből. Időkezelésében a film korát messze megelőzte, ennek köszönhetően a maga idejében értetlenség fogadta. David Bowie (a sokat eláruló Thomas Jerome Newton néven) első nagyjátékfilmjében egy, a Földre érkező idegent játszik, aki találmányai révén megtapasztalhatja a sikert és a bukást.
17. A vad bolygó (La planéte sauvage, 1973) IMDb:7.6
Pszichedelikus rajzfilm az elnyomásban élő humanoid Om fajról, akit egy Prométheusz alteregó öntudatra ébreszt. A Dalí világát idéző szürreális vízió René Laloux (Az idő urai - Les maitres du temps, 1982; Gandahar, 1988) francia rendező nagyjátékfilmes debütálása, konkrét utalásokkal a '68-as csehszlovákiai megszállásra.
16. Hétalvó (Sleeper, 1973) IMDb:7.3
Buster Keaton a XXII. században - azaz Woody Allen a némafilm és a burleszk-hagyományok oltárán áldoz. A slapstick humor felelevenítése érdekes kontrasztot teremt múlt és jövő között, nem mellékesen pedig kifejezetten vicces is. Az örök diktatúráról szóló filmben Allen partnere Diane Keaton, aki ripacskodásban felveszi a versenyt a rendezővel. És Douglas Rain is cameozik!
15. Rollerball (1975) IMDb:6.5
A futurisztikus sportfilmek zászlóvivője, középpontban a mesterségesen generált és kordában tartott erőszakkal. Norman Jewison filmje a tömegek erőszakigényét kielégítendő játékok és a régi gladiátorviadalok között von párhuzamot, megspékelve az egyéni törekvés hiábavalóságának ábrázolásával. A "Panem et Circenses!" elv kapcsán érdemes még megemlíteni a Roger Corman bábáskodása alatt készült low-budget-exploitation örökzöldet, a Death Race 2000-et is (1975).
14. A fiú és a kutyája (A boy and his dog, 1975) IMDb:6.6
A poszt-apokaliptikus filmreneszánsz elindítójaként (George Miller-t, a Mad Max filmek rendezőjét is ez ihlette meg) emlegetett film nihilizmusa és társadalomkritikája üdítő jelenség a mainstream vonalban. A negyedik világháborúban elpusztult civilizáció romjain guberáló Vic (a pályakezdő Don Johnson) és kutyája egy rezervátumra bukkannak, amiről hamar kiderül, hogy egy papírmasé Disneyland. A Harlan Ellison adaptáció ironikus befejezése mentes mindenféle humanizmustól.
13. Zardoz (1974) IMDb:5.6
A science fiction egyik legismertebb műfaji dekonstrukciója, Sean Connery-vel a főszerepben. Az erőteljes önreflexió végigkíséri John Boorman alkotását, csakúgy, mint azok a B-filmes motívumok, amik valójában a már zavaróan erős stilizáció jegyei. Robert Altman is próbálkozott némi szerzőiséget cseppenteni a műfajba, de szerény sikerrel járt (Kvintett - Quintet, 1979).
12. A testrablók támadása (Invasion of the Body Snatchers, 1978) IMDb:7.3
A beszivárgós-inváziós sci-fi alapművet (A testrablók támadása - Invasion of the Body Snatchers, 1956) remake-elő Philip Kaufman azon kevesek közé sorolható, akik nem rontottak az eredeti mű színvonalán, bár a McCarthy-éra paranoiája aktualitását vesztette. Donald Sutherland mellett pedig feltűnik Leonard Nimoy, aki Star Trek imázsát éppen előkészíti.
11. Solaris (1972) IMDb:8.0
Egyes kritikusok szerint a 2001: Űrodüsszeiá-ra (2001: A Space Odyssey, 1968) adott szovjet válasz, mások szerint a Stanislav Lem regényétől elrugaszkodott adaptáció, Andrej Tarkovszkij szerint a legrosszabb filmje. A sci-fi elemeket felhasználó, valójában azonban egzisztenciális problémákkal foglalkozó filozófikus mű egy olyan bolygóra helyezi a cselekményt, ami képes az ember emlékeit materializálni. Az amerikai változat 2002-ben készült el Steven Soderbergh rendezésében.
kicsimate
Utolsó kommentek