Isaac Asimov, Robot univerzumának három törvény az alapja:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második törvény előírásaiba.

Ezeket a törvényeket azért hozta Asimov, hogy történeteinek főhősei biztonságban legyenek a robotokkal szemben, és a jövőre nézve is hasznos lehet. A szlovéniai Ljubljanai Egyetem hat kutatója azonban új dolgokkal kísérletezik, és azt próbálják kideríteni, hogy mit gondol a robot a fájdalomról és annak határairól.

A kutatók véleménye szerint azért van erre szükség, hogy a robotok valóban meg tudják tanulni, hogy mi is a fájdalom, és mivel árthatnak másoknak.

A vizsgált robotkart úgy programozták be, hogy az önkéntes emberek alkarját vegye célba, úgy mintha el akarná tolni az útból. Ezt 18 különböző erősséggel ismételték meg, majd megkérték az önkénteseket, hogy minden erősséget értékeljenek egy jelzővel az alábbiak közül:

enyhe, mérsékelt, szörnyű és kibirhatatlan

A vizsgálattal csak két probléma van. Az egyik, hogy minden embernek különbözik a fájdalomküszöbe. Egy egészséges 25 éves egyetlen ütést sem ítélt fájdalmasnak, de egy 75 éves, nem túl egészséges ember már fájlalta a karját. A második gond, hogy ebben a vizsgálati helyzetben minden ember mozdulatlanul, felkészülten várta az ütést. A kutatók szerint azonban előbb-utóbb sikerül a robotoknak azt is megtanítani, hogyan csökkentsék az ütések erejét, vagy bármilyen más mozgás sebességét.

blastr