A Badass Digest szerkesztője, David Faraci állítása szerint összeköttetésben áll a Star Trek 2 stábjának egyik tagjával, aki hétfőn kiszivárogtatott pár bennfentes információt a folytatás történetével kapcsolatban. Az informátor szerint a produkciós folyamat jelen stádiumában még változhat a forgatókönyv, ám két dolgot már most biztosra vehetünk.

1) Nem Khan lesz a főellenség: A Khan haragja után szinte biztosra lehetett venni, hogy Abramsék nem a génmódosított szuperembert szabadítják ismét csak Kirkékre, főleg mert a 2009-es mozi egy újabb idővonalat alapozott meg, s itt az 1982-es mozitól alapvetően elválaszthatatlan Space seed című epizód eseményei egyszerűen nem történtek meg. Továbbá maga Abrams is kifejtette, hogy a második részben nem Kirk és egy ellenséges karakter konfliktusára fogja helyezni a hangsúlyt, mivel ez a fajta narratíva szerinte nem tükrözi hűen a Star Trek lényegét. Mindazonáltal...

2) A történet központjában egy klasszikus Star Trek karakter áll majd. A hangsúly hatványozottan a klasszikuson van, ugyanis az eleddig nem nevesített karakter mindenképpen az eredeti sorozat első évadából fog kikerülni, ahol még kizárólag a franchise atyja, Gene Roddenberry volt a főnök.

Amennyiben ez igaz, a következő lehetőségek jöhetnek számításba:

A Horta: Egy szilikon-alapú létforma, ami bányászokat a gyilkol a Janus IV nevű bolygón. Ezek az anamorf sziklaszörnyek a legkevésbé sem gonoszak, csupán a tojásaikat védelmezik, amiket a bányászok nem tudnak megkülönböztetni az egyszerű kövektől. Bár a The Devil in the Dark remek epizód volt, s remekül példázza a Star Trek szellemiségét, egyben Roddenberry eredeti elképzeléseit, a különös lények köré szőhető történet nem töltene meg egy egész estés mozifilmet, bár egy "cameora" még lehet esély.

Harcourt Mudd: Űrkalóz, csempész és szélhámos, aki hol szépséget növelő drogokkal kezelt menyecskékkel kereskedik (Mudd's Women), hol pedig gyönyörű androidok vendégszeretetét élvezi (I, Mudd), a lényeg, hogy kibírhatatlan feleségéért a sors hallatlan szerencsével kárpótolta. Kiváló humorforrás az ürge, s mindenkori életművészként talán belebonyolódhat a második rész eseményeibe, bár a komikus figura szerepe félig-meddig már foglalt - emlékezzünk csak a Simon Pegg által alakított Scottie-ra.

Talosiaiak: Az eredeti sorozat pilot-epizódjában még Pike Kapitány volt az Enterprise parancsnoka, s az ő nevéhez fűződik a hajó történetének első kapcsolatfelvétele is. A talosiaiak különös népség: egykor ugyan fejlett technológiával rendelkeztek, ám egy globális nukleáris katasztrófa következtében a föld alá kényszerültek, ahol őseiktől örökölt fejlett mentális képességeik által kultúrájuk teljes egészében mentális képek, a valóságtól megkülönbözhetetlen illúziók kivetítésére degradálódott. Nem meglepő módon civilizációjuk zsákutcába jutott, külső stimuláció híján rendszerükbe tévedt utazókat ragadnak el, hogy az ő emlékeikkel gazdagítsák illúziók tárházát (The Cage). A pilot sikere után a sorozat készítői egy két részes epizódot is szenteltek a talosiaiaknak (The Menagerie), amiben Spock a tolószékbe kényszerült és elcsúfított Pike kapitány próbálja a Telos IV-re menekíteni, ahol az idegenek képességeinek hála félig-meddig teljes életet élhetne. Az új Star Trekben Pike szintén tolószékbe kényszerült, ám az új idővonalon még nem történt meg a kapcsolatfelvétel. Ennek ellenére a Talosiaiak számos új lehetőséget nyitnának meg a második rész története előtt, különösen ha az akció helyett a  karakterdrámára helyeződik a hangsúly: az idegen faj képességei által a legénység személyiségének rejtett oldala is felszínre kerülhet, ugyanakkor a gondolataik is valósággá válhatnak. Másrészt rossz kezekben a Telosiaiak kíméletlen fegyverként is felhasználhatóak, ami remek forrása lehet egy bolygóközi konfliktusnak.

Trelane: Egy isteni képességekkel bíró ficsúr, aki játékszerként szórakozik az Enterprise-zal és annak legénységével. Ugyan az otthonául szolgáló bolygó valamiért a 17. századi Föld stílusára hajaz, Trelane hatalma jóval meghaladja a 23. századiak technológiáját, Trelane mégis csak gyereknek számít saját faján belül, s az ominózus epizód végén szülei rá is csapnak a kamaszkorát élő entitás tenyerére (The Squire of Gothos). A később megjelent regényekből kiderül, hogy Trelane a (majdnem) mindenható lényeket tömörítő extradimenzionális sík, a Q-kontinuum tagja, ami által Abramsék remekül összekapcsolhatnák az új Star Trek idővonalat a The Next Generation-nel, ráadásul Trelane remek humorforrás, ráadásul képességei révén a teloisiaiakhoz hasonlóan kiváló karakterdráma gyújtópontja lehetne. 

Gary Mitchell: Az eredeti sorozat második pilot-epizódjában Gary Mitchell az Enterprise kormányosa, s Kirk kapitány legjobb barátja is egyben. Amikor a legénység galaxison kívüli útra vállalkozik, távolabb jutva ezzel minden korábbi flotta-hajónál, az Enterprise különös energiamezőbe keveredik. A mező által Mitchell és Dr Elizabeth Dehner (Sally Kellerman) emberfeletti képességekre tesz szert. Mitchell képtelen uralkodni hatalmán, felőrli személyiségét, s kivész belőle minden emberi vonás, s Kirknek kell megállítania legjobb barátját, aki viszont egyetlen gondolatával is végezhetne vele, ha akarna (Where no man has gone before). Gary Mitchell sem tekinthető rosszfiúnak, bár az epizód tele van néhol agyondramatizált párbeszéddel, világos, hogy Mitchell nem szembefordul az emberi erkölcsökkel, hanem önhibáján kívül egyre távolabb kerül azoktól, ahogyan kezdni elveszíteni emberi mivoltát. Kirk vívódása barátság és kötelesség között csak egy téma a sok közül, amely a karakter révén a Star Trek 2 történetét képezhetné: csak gondoljunk bele milyen konfliktust eredményezne a Föderáció és a Klingon Birodalom között egy olyan szuperfegyver, ami egykor Gary Mitchell névre hallgatott.