A NASA Chandra Röntgenobszervatórium rábukkant valamire, ami egyre inkább a valaha felfedezett legfiatalabb fekete lyuknak tűnik. Ám előfordulhat, hogy valójában egy ugyanilyen fiatal neutroncsillagról van szó. Legyen bárhogyan is, a tegnap bejelentett felfedezés mindenképpen rendkívüli.

A harmincéves égitest az SN 1979C jelzésű szupernóva maradványa, s a Földtől 50 millió fényévre lévő M100-as galaxison belül található. A Chandra, a Swift, XMM-Newton és a német ROSAT-műholdak adatai révén a csillagászok 1995 és 2007 között erős, mégis ezen idő alatt állandó röntgensugárzást kibocsátó forrásra lettek figyelmesek. Ez arra utalt, hogy a megfigyelt objektum egy fekete lyuk, amelyet a szupernóva maradványaiból vagy egy bináris társcsillagból származó anyag táplál.

A tudósok úgy vélik, hogy az először egy amatőr csillagász által 1979-ben megfigyelt SN 1979C egy a Napnál hússzor nehezebb csillag összeomlásakor keletkezett. A távoli galaxisban számos fekete lyukat észleltek már a jelenlétükre utaló gamma-kitörések révén, az SN 1979C azonban merőben más. Sokkal közelebb van hozzánk, mint az említett fekete lyukak, ráadásul az égitestek egy olyan csoportjához tartozik, amelyeknél igen valószínűtlenek a gamma-kitörések. Az elméleti előrejelzések alapján a fekete lyukak többsége akkor keletkezik, ha egy csillag magja összeomlik, s ami nem jár számottevő gamma-kibocsátással. 

"Talán ez az első alkalom, hogy tanúi lehetünk egy közönséges fekete lyuk születésének - jelentette ki Abraham Loeb, a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ képviselője. - Nagyon nehéz észlelni az ilyen típusú fekete lyukak létrejöttét, mivel évtizedes röntgensugár-megfigyelés szükséges az előrejelzésükhöz." 

A magyarázat, miszerint valóban egy 30 éve létrejött fekete lyukról van szó, összeegyeztethető egy nemrég megjelent elméleti tanulmánnyal. 2005-ben született az elképzelés, hogy a szupernóva erős fényét a fekete lyuk miatt támadt "jet" táplálta, ami viszont képtelen volt áthatolni a csillag hidrogénburkán. Az SN 1979C megfigyelési eredményei egybevágnak ezzel az elmélettel.

Habár a tudósok majdnem teljesen meg vannak győződve arról, hogy az SN 1979C képében egy fekete lyukra találtak, benne van a pakliban, hogy egy fiatal, kivételesen gyorsan forgó neutroncsillag okozza a röntgenkibocsátást. Ebben az esetben az SN 1979C a valaha talált legfiatalabb neutroncsillag, s a ritka pulzárszél csillagködök sorát gazdagítja.

A fekete lyukakkal Stephen W. Hawking is foglalkozott, később visszavont, a fekete lyukak sugárzásával kapcsolatos elméletéről pl. Az idő rövid története című kötetben olvashatnak az érdeklődők. 

NASA

Segíts Te is: magyar Pulit a Holdra és legyél tagja a Kis Lépés Klub-nak.