Ezen a csodaszép fotón egy csillag látható (középen), amely elképesztő sebességgel beleszáguld egy csillagközi porfelhőbe, óriási hőre hevítve és egy lökéshullám-jelenségben szerteszét szórva a porszemeket.

A lökéshullám az ívelt, sárga rész a felhőben. A csillagot, amely szó szerint tolja maga előtt a csillagközi port, Zeta Ophiuchinak hívják, amiről a képet a NASA WISE teleszkópja készítetette, amely egy széleslátószögű infravörös tartományt észlelő eszköz. A csillag egy 20 naptömeget magába foglaló behemót tőlünk 460 fényév távolságra, amely hatvanötezerszer fényesebb is lehetne, ha nem ölelné magába sűrű porréteg. A csillag a megdöbbentő 87.000 km/órás sebességgel száguld keresztül az univerzumon.

A lökéshullám, amit a csillag kelt a porfelhőben, hasonló ahhoz, amit egy csónak indít be a vízen futva, de a csillag maga elé lövi ki ezt a hullámot legjobban elsöprő napszele segítségével. A napszél értelemszerűen gyorsabban halad a csillag haladási irányában (hisz annak sebességét is megörökli a sajátja mellé), így hozza létre azt a forró, sűrű porfelhő-lökéshullámot, amit ragyogni láthatunk az infravörösben. 

A látványos fotó színei mesterségesek, ugyanis infravörös mérések alapján állították össze leginkább. A látható fény spektrumában a Zeta Ophiuchi egy viszonylag halovány vörös csillagnak tűnik csak, amit más halvány égitestek vesznek körül az égen. Ilyen szinten a gáz- és porfelhő láthatatlan.

Az infravörös tartományban - ahogy a kép is tanusítja - azonban ez a csillag igazi látványosság.

Nagyon érdekes emellett a Zeta Ophiuchi előtörténete is, ugyanis a csillagászok szerint eredetileg nem magányos csillag volt. Egy bináris rendszer tagja volt, ami akkor semmisült meg, amikor a Zeta Ophiuchi társa, egy még masszívabb csillag szupernóvává alakult és felrobbant, őrült sebességgel belelökve a Zeta Ophiuchit a világűrbe.

Hasonló vég vár megközelítőleg négymillió év múlva erre a csillagra is: akkorra felemészti üzemanyagát és méretéből kiindulva valószínű, hogy szintén szupernóvává válik.

Maga a WISE teleszkóp 2009 decemberében kezdett működni. Elsődleges funkcióját, az ég másfélszer történő teljes vizsgálatát 2010 októberében ellátta, és akkor kifogyott az egyes rendszerei számára nélkülözhetetlen hűtőanyagból. Azonban két, a hőre nem érzékeny infravörös csatornán még mindig képes csillagászati objektumokat megfigyelni.

A teljes méretű képért KATTINTSON IDE. A kép a NASA/JPL-Caltech/WISE Team tulajdona.

space.com