1999-ben egy orosz paleontológus és földrajzi szakértő, bizonyos Kirill Yeskov beható vizsgálatnak vetette alá J. R. R. Tolkien korszakos regényét, A Gyűrűk Urát. Eleinte a mű földrajzi hátterét szerette volna részletesen átelmélkedni és szükség esetén javítani vagy kiegészíteni, ám hamarosan szembesült valamivel, ami még jobban megragadta képzelőerejét: a gonosz féktelen sötétségével és a jók végtelen jóságával. De miből is fakadnak ezek a kvalitások? Yeskov meglepő felfedezést tett relatív minőségekről van szó, és így könnyen lehetne olyan A Gyűrűk Urát írni, ahol Szauron a jó, hős király és Aragorn és népe a nyughatatlan ellenség. Hát írt is egyet.
Az így születő regényében, Az Utolsó Gyűrűhordozóban Yeskov a mordoriak szemszögéből írja le a történéseket. Lukjanyenko Őrség-könyveihez hasonlóan a jó és a rossz meghatározását kutatja, ahogy egy ork felderítő és egy Szauron-követő ember szanitéc sorsát és cselekedeteit követi végig.
Szauron a könyvben egy felvilágosult, abszolút monarchia-szerű állam uralkodója. A sötét város, Barad-Dúr pedig:
„Alkimisták és költők, gépészek és csillagászok, filozófusok és orvosok lenyűgöző városa, Középfölde egyetlen olyan államának központja, amely a racionalitásban hisz és éppen csak serdülő technológiáját bátran állítja szembe az ősöreg mágiával.”
Gandalf egy háborús uszítóként jelenik meg, a tündék egy idegesítő, haladást gátló népség, Aragorn pedig Arwenen keresztül az ő eszközük maradi harcukban Szauron ellen.
Ha másért nem is, a gondolatmenetért érdemes elolvasni Yeskov 270 oldalas művét. Kiadni jogi okokból nem lehet, de ingyenesen mindenki letöltheti ide kattintva Az utolsó Gyűrűhordozó angol fordítását. Hiába, minden hős saját történetének gonosztevője is... minden csak nézőpont kérdése.
Utolsó kommentek