A földi élet a kiterjedt periódusos tábla elemei közül épp csak egy maroknyit használ fel. Éppen ezért borzolták fel alaposan a kedélyeket azok a tudósok, akik nem rég olyan élőlények létét feltételezték, amelyek arzén alapon működnének. Bár a tudóstársadalom nagy része szkeptikus, mégis szívesen játszanak el az elmélettel: valóban létezhet-e olyan élet, amely a foszfor helyett arzén alapon működik?
Az emberi test nagyjából hatvan elemből épül fel, de ezeknek csupán egyharmadát tartják közvetlenül fontosnak a túléléshez. Az élővilág alaposabb áttanulmányozása után azt látjuk, hogy a legalapvetőbb építőanyagok az oxigén, nitrogén, hidrogén, szén, foszfor és kén. Ezek alkotják ugyanis a földi élet legfontosabb nagyobb építőköveit: a DNS-t, a fehérjéket és a szénhidrátokat.
Ezért is döbbentette meg a biokémikusokat ez a nyitóképen is látható, GFAJ-1 nevű kis élőlény. A Kaliforniában található Mono Lake tóból sikerült a mikróbát kivonni, abból a tóból, ami arzéngazdagságáról híres. Felisa Wolfe-Simon és kollégái a közelmúltban publikálták tudományos eredményeiket, melyek szerint a GFAJ-1 arzénből is képes megépíteni a DNS-láncát, a foszfort helyettesítve a számunkra mérgező anyaggal.
A periódusos rendszerben az arzén a foszfor alatt található, mert egy sor kémiai tulajdonságban hasonlítanak egymásra. Ezért olyan mérgező az arzén: képes helyettesíteni a foszfort a kémiai reakciókban - de a reakciók végeredményei nem tudják ellátni a szerepet, amire az élő szervezet készíti őket.
A GFAJ-1 működése egyszerűen mindenben ellentmond az arzénvegyületekről szóló 150 évnyi tudománynak. A tudósok jó része ezért jelenleg további bizonyítékokat követel, és nem fogadja el a kijelentést, miszerint a mikróba saját génjeit egy arzén-láncú DNS-be kötné.
Laboratóriumi keretek között megkíséreltek arzén-alapú DNS láncot létrehozni, sikertelenül. Arra gyanakszanak, a kudarc oka az, hogy az arzén észterek sokmilliárdszor gyorsabban bomlanak szét, mint a foszforos megfelelőik... szobahőmérsékleten.
Maguk a kételkedő tudósok mutattak rá a tényre, hogy a Titán nevű Szaturnusz-holdon, a mínusz 180 Celsius fokon ezek a molekulák nagyon is stabilak kell, hogy legyenek. A kérdés csak az: kialakulhatott-e élet a nevezett égitesten? Ha feltételezzük, hogy igen, akkor már csak azt kell végiggondolni, mennyire más lehet a felépítése. Ugyanis a Titánon víz helyett folyékony metán-tavakat találunk, amiben például a szilícium is kiválóan oldódik. Ez a Földön is nagy mennyiségben jelen levő anyag vízzel azonban nem is működne: a vízben szilícium-oxidokat szokott létrehozni, amelyek lesüllyednek, és köves formában kicsapódnak... ami a földi szilíciumos biokémia végzete. Azonban egy világon, ahol a víz menthetetlenül fagyott, és helyette metán van jelen, a tudósok könnyen képzelnek el egy metán-szilícium-alapú életet.
Ilyen élőlényeknek természetesen más körülmények felelnek meg az élethez, mint amilyenekre általában mi gondolunk - gyakorlatilag az eddig felfedezett exobolygók kis híján mindegyike szóba jöhetne, legalábbis pár területük.
Más anyagok is bekerültek a hipotetikusan működő kombinációk közé: ammónia-légkörű bolygókon például a nitrogén-foszfor láncok (amelyeket földi körülmények között is könnyű előállítani) jöhetnek létre és működhetnek az élet alapjaként, teljesen helyettesítve a szenet.
Egy dologra azonban felhívják a figyelmet: ezek a cserék nagyon esetlegesek. Egy csere a elhasznált elemek közt, és az élőlény alapvetően megváltozik, minden szempontból. Például ha a hidrogénnel megegyező kémiai tulajdonságú izotópját, a deutériumot építjük be az élőlénybe, akkor az elpusztul.
Ennek ellenére egyelőre semmit sem szabad kihúzni a listánkról.
Utolsó kommentek