A márciusban bekövetkezett katasztrofális 9-es erősségű japán földrengést leginkább a fukusimai események kapcsán szoktuk emlegetni és tragikusnak tartani, melyekről Arnold Gundersen nukleáris szakértő azt nyilatkozta, hogy "Húsz Csernobil zajlik egyszerre.". De nem is csak a csernobili rész az ijesztő ebben az eseményben, hanem maga a rengés katasztrofális ereje, és az elsöprő cunami, amit elindított. Most pedig közzétettek egy kutatási eredményt, ami újabb határozottan ijesztő jelenséget ír le.

A japán partokat vízfallal elárasztó földrengés ugyanis nem elég, hogy az egész Földön mikrorezgéseket utórezgéseket indított el, de ráadásul nem csak a szilárd köpenyt rázta meg. Hanem még az atmoszféra legfelsőbb részét is.

A felszín elmozdulása és a cunamik ugyanis a levegőt is megmozgatják maguk fölött. Ezek a hullámok a rezgések energiájától függően az ionoszféráig, a légkör legmagasabban levő rétegébe is eljuthatnak.

A Tohoku partjait elsöprő rengésről jelentették, hogy még 350 km magasságban is elektromosan töltött részecskék hihetetlen hullámait okádta szét.

Többek közt 1000 Taiwanból és Japánból való GPS-t használtak fel ennek a megfigyelésére. A jelenség neve szeizmikusan haladó ionoszférikus zavar. Az elektromosan töltött részecskék, amiket létrehoz, megzavarják a rádiós kommunikációt a műholdak és a talajszint, ami alaposan magába foglalja a GPS rendszereket, ez pedig mérhető adatokat szolgáltat a zavarok vizsgálatához.

Már hét perccel a rengés után hatalmas, korong alakú elektronsűrűsödést figyeltek meg az ionoszférában. Ebből a korongból 720-800 km/órás sebességgel, koncentrikus körökben áramlottak ki a nagy energiájú elektrontömegek. Háromszor akkora méretű volt, mint a 9.3-as szumátrai földrengés után megfigyelt, 2004-es anomália (ami a jelen események tükrében nyert magyarázatot). Ezek a hullámokban szétszáguldó elektronok valamiképpen a cunamihoz kötődnek - és így, a félelmetesen hatalmas jelenségben van egy nagyszerű lehetőség: lehetséges, hogy életmentő fontosságúak lesznek a jövő hasonló eseményei folyamán, előrejelzésként.

A kérdés az, hogy van-e az ionoszférában megelőző jel, ami földrengés előtti állapotról tanúskodna, így kaphatunk-e előre valamiféle jelzést arról, hogy közeleg egy katasztrófa - hiszen ha a rengés után a cunami már elindult, lehet, hogy így is, úgy is késő a figyelmeztetés. De ha az ionoszférában tükröződik a földkéregbeli feszültség, akkor hatalmas lépést tettünk a rengések előrejelzésében és sok tragédia megelőzésében.

A földrengések valószínűségének elemzésekor egyébiránt a kutatók megdöbbentő összefüggéseket találtak más természeti jelenségek (erdőtüzek, törésminták, fagyásminták, fraktálok, stb.) előfordulási valószínűségeivel. Erről bővebben Michael Buchanan Itt és mindenütt című könyvében olvashat az érdeklődő.

space.com