Nem rég hírt adtunk róla, hogy a Föld egyik legszárazabb vidékén (ahol gyakran 10% alá esik a páratartalom, az éves csapadék pedig nem mindig éri el a 10 mm-t...), az Atacama-sivatagban nagy hirtelen leesett egy kis hó, olyan mennyiségben, ami már-már megszégyeníti a Kárpátok egyik-másik januárját. Ez a kép az ESO Very Large Telescope-jánál készült, nem sokkal napkelte előtt. A bal oldalon egy áthaladó műhold húzta csík, a jobb oldalon pedig egy meteor látható. Nagyobb méretű képért IDE kell kattintani.

Az éghajlatváltozás egyre inkább kézzel fogható dolog. Ezt a mindennapokban is érezzük: amikor a tavasz vagy az ősz 1-1 délutánig tart csupán, mert egyik napról a másikra érjük el a nyolc fokról a harminckettőt, vagy amikor maga a nyár alakul át komplex hideg-meleg-hideg frontok folyamatos láncává, nem lehet tovább tagadni a tényt.

A vita persze nem is erről kell, hogy szóljon, hanem arról, hogy

1. mi, emberek okozzuk-e a megdöbbentő változásokat

2. vagy mindez valamiféle rajtunk kívülálló okból zajlik

3. és mi az, amivel, ha kicsit is rajtunk múlik, meg tudjuk akadályozni az időjárás és éghajlati változások további gyors megváltozását?

Kőzetmintákból és a sarkokon begyűjtött jégmintákból tudjuk, hogy az időjárás a hivatalosan "emberi tevékenység előtti" időkben is meg tudott változni, például kolosszális vulkánkitörések vagy becsapódó meteorok miatt. De ilyen gyors és drámai változások a leírt emberi történelem folyamán még nem nagyon fordultak elő, ezért is hajlamosak a kutatók azt hinni, hogy valahogy az emberi tevékenységgel van kapcsolatban a drasztikus változás, aminek "hála" tornádók forognak Magyarországon, és havazik az Atacama-sivatagban.

nyitókép és lead forrás: space.com