Ilyen szerkentyűk már régóta léteznek szerintem, csak nem terjedtek el valamiért (üzleti okokból nyilván).
Egy példa: bőrellenállásmérő, akupunktúrás lézerceruzával kombinálva. Az akupunktúrás pontokon más a bőr elektromos ellenállása, így műszeresen könnyű kimutatni. Minden ponthoz tartozik egy egészséges érték, amitől ha eltér, oda lehet világítani a lézerrel és ezzel rögtön meg is gyógyít, nem csak diagnosztizál a gép. A különféle belső betegségek, kívülről nem látható problémák egyedi mintázatban változtatják meg az akupunktúrás pontok ellenállás térképét. Tehát a cuccot kombinálni kell egy parányi számítógéppel, ami megjegyzi, hogy mely pontokon mit mértünk és amikor végigmegy az orvos a gép által kért pontokon (ehhez kell egy kis kijelző rá, amin látszik a test és a pontok helye a bőrön), az eredményekből jó eséllyel ki tudja találni a diagnosztikai program, mi lehet a bibi.
Plusz javaslatokat ad a kezelőnek, hogy hová, mennyi ideig világítson a gyógyuláshoz vagy az állapot javításához. Az egész cuccot meg lehetne építeni egyetlen nagyobb ceruzába (akkora lenne, mint egy vastag filctoll, más néven fehértábla irón) és kvarc elemekkel üzemelne vagy ceruzaelemmel. Kell a végére egy feltekercselt puhaképernyő, amit oldalra kihúzva el lehet fordítani a tartótengelye mentén, hogy a használója bármely szögből jól láthassa a felületét. Ha jól van megcsinálva, akár az ember (űrhajós) maga is kezelheti a cuccot. Előnye, hogy teljesen biztonságos és gyors diagnosztizálást tesz lehetővé. Ha a fejlesztő nagyon ügyes, még kombinálhatja a lézert egy hőmérővel is vagy a toll oldalába beépíthet egy vékony hagyományos hőmérőt.
Na, srácok? Ki csinálja meg? Az ötlet kész, csak zseton meg műszaki eszközök kellenek hozzá. Szerintem pár százezer HUF-ból ki lehetne hozni darabját házilag egy jól felszerelt műhelyben...

@steery:
Az én tricorderem a töredékébe kerülne:
balta, fűrész, kalapács.
Ezekkel mindent lehet gyógyítani. Diagnosis-hoz meg ott a két szemem.

Akkor mondok más megoldásokat, amik már régóta léteznek és némi átalakítással szintén használhatók diagnosztának:
1. Közönséges digitális fényképezőgép, amivel képet, filmet tud készíteni az idegen bolygón csatangoló űrhajós. Csinál a két szeméről felvételt és a gépbe épített elemző számítógép az íriszén lévő foltok alapján megállapítja a diagnózist. És az lcd kijelzőjére mindjárt ki is vetíti az orvosi információkat.
2. Hordozható infrakamera. Hőtérképet készít vele az ember magáról (vagy a betegről) és ezt a beépített számítógép összehasonlítja az egészséges emberi test hőértékeivel, majd ennek alapján von le következtetéseket az állapotáról. Ezzel a belső sérülések, vérzések, törések, ér és bélelzáródások, daganatok is láthatók, mert átlát a testen.
3. Pulzusdiagnosztikai érzékelő rendszer. Kínában népszerű a pulzusdiagnosztika, az akupunktúra mellett (csak sokáig kell tanulni, ezért nálunk nem terjedt el). A páciens ütőereire kell tapasztani kis nyomásérzékelőket (nyak, csukló, szív, stb.) és mérni a lüktetést (erősség, sebesség, szabályosság, zajosság, plusz verejtékezés, bőrhőmérséklet, stb.). Egy kis kézi terminál gyűjti össze az adatokat kábelen vagy wifin keresztül és ennek alapján diagnosztizál.
A felsorolt módszerek mindegyike régóta közismert, egyik sem invazív és gond nélkül alkalmazhatók együttesen is, hogy a kapott adatok összekombinálásával pontosítható legyen a diagnózis. És ami a fő: megfelelő számítógépes interfész, kezelőfelület kialakításával mindenféle orvosi végzettség, képzettség nélkül is bárki használhatja őket a baj megállapítására. Tehát az egyszerű emberek is használhatnák őket, ha olcsón kaphatók lennének a boltban. Például: kirándulók vihetnék magukkal, hegymászók, hajósok, transzkontinentális repülőjáratokon lehetne belőle, katasztrófa sújtotta területre vihenék magukkal a mentőcsapatok, stb. Nem is értem, miért nem terjedtek el ezek a kütyük már évtizedekkel ezelőtt. Tényleg ennyire ostoba és technikai analfabéta lenne az emberiség???