A NASA valamilyen egyelőre nem bevallott okból kifolyólag nagyon érdeklődik az iránt, hogy vajon hogyan is lehet pontosan Ia típusú szupernovát csinálni egy csillagból. A SWIFT műhold röntgen- és uv-fényű megfigyelései alapján a NASA közölte, hogy "most már sokkal tisztábban látjuk, hogy mi kell ezeknek a csillagoknak a felrobbantásához". Na végre! Épp ideje volt.

Az Ia típusú szupernovák nagyon fontosak, ugyanis a csillagászok rögzített pontként tudják kezelni őket: azon ritka dolgok közé tartoznak, amiket látni lehet a teleszkópokban, és azt is lehet róluk tudni, milyen messze vannak.

Ugyanis ha belenézünk egy teleszkópba, semmiféle bejáratott módszer nincs arra, hogy rájöjjünk: amit látunk, az egy fényes dolog messze, vagy egy halvány dolog közel. Egy ilyen pontnak van egy fényereje, jobban mondva egy belső ragyogása, ami nem változik, és így fényessége vagy halványsága alapján meg lehet mondani, mennyire van messze a körülötte levő dolgokkal együtt.

Maga a pont egy ilyen szupernóva esetén a fehér csillag, ami felrobban. Ezekről a fehér törpékről alapól is tudunk dolgokat: olyan ciklusú csillagokból lesznek, mint a mi napunk, felhasználták összes üzemanyagukat és egy Föld-méretű fehér golyóvá zuhantak össze, és stabilan ragyognak a megmaradt hőjüknek köszönhetően. Nagyobb részt szénből és oxigénből állnak, és már nem tudnak saját fúziót végezni, így ott maradnak, és hűlnek szépen lassan (NAGYON NAGYON lassan), míg teljesen el nem vesztik hőjüket és sötétbe borulnak.

Azonban néha ezeknek a fehér törpéknek van egy társcsillaga, amellyel bináris rendszert alkotnak. Annak ellenére, hogy a fehér törpe kicsi, hogy csillag legyen, a gravitációval nem finomkodik, és gyakran elszívhat anyagot a társcsillagától.

Ha elég anyagot tud lopni, akkor egy bizonyos ponton elég forró lesz a fehér törpe ahhoz, hogy újra beindítsa a fúziót, és másodpercek alatt (konkrétan másodpercek) a fúzió végigrohan az összes oxigénen és a szénen, nehezebb elemekké alakítva őket - és őrült energiát szabadít fel és lő ki. Pontosan több, mint 10⁴⁴ Joule fölötti értékekről beszélünk, ami adott idő alatt ötmilliárdszor annyi energiát jelent, mint amit Napunk kibocsát (és az sem kevés). Mindez egyetlen Föld-méretű pontocskába zsugorítva... természetesen a fehér törpe képtelen túlélni ezt, és olyan hevességgel robban fel, hogy univerzumszerte látható legyen. És mivel ez a "megtörési pont" minden fehér törpénél ugyanaz, mindenhol ugyanolyan hatások miatt és ugyanúgy robbannak fel, ugyanolyan fényerősséggel, és így tudjuk a távolságukat kiszámolni.

Ami eddig ismeretlen részlet volt, az maga a ravaszként funkcionáló másik csillag, amelyből a fehér törpe az anyagot meríti a robbanáshoz. Eddig úgy vélték, hogy ezek vörös vagy kék óriások lehetnek, amelyek elég gyakori partnerek bináris rendszerekben, és azt is gondolták, hogy a fehér törpék időnként egymásba ütköznek. A NASA gammasugár-észlelésre tervezett SWIFT műholdja lenyomozta a szupernóvákat és szupernóva maradványokat, hogy a gyanúsítottak padján ülő óriáscsillagokat végre átvihessék a börtönbe, gyanú beigazolva címszóval. Nos, felmentették őket: a mi Napunkhoz hasonló, vagy annál kisebb csillagokat találtak - így a fehér törpe vs. fehér törpe is sokkal valószínűbbnek látszik.

Azaz, a NASA valóban tudja a receptet: elég egy rokonszenves, tetszőleges fehér törpét bevontatni akármilyen csillag mellé. A fehér törpe gravitációja innentől kezdve megoldja a dolgot, amíg a "kis" jószág ripittyára nem robbantja saját magát (és magával együtt jó hosszasan szinte mindent a közvetlen környezetében).

Köszi, NASA. Így már jól fogunk aludni. (De legalább még nem tudtok fehér törpét vontatni. Maradjon is így még egy darabig.) Sith Birodalom, Halálcsillag, szétrobbantotok egy bolygót? Nagy dolog, Darth Sidious... Majd a NASA megmutatja!

dvice nyomán