Tarr Béla rendező munkássága kétféle reakciót vált ki az emberekből: valakinek vagy nagyon tetszik, amit és ahogy Tarr alkot, és van, akinek a hideg szaladgál végig a gerincén az első nyolc percen át kapáló embertől, akit meglát a filmvásznon. Nincs mit tenni: vagy hardkór fan valaki, vagy örök partizán Tarr Bélával szemben, de mindkét félnek el kell ismernie, hogy a rendező tudja, milyen a Naprendszer, ismeri a világunkat, és úgy szemlélteti, ahogy keveseknek sikerült az eddigi művészfilmek világában.

Az alábbi izgalmas jelenet a Werckmeister Harmóniák című Tarr-filmből való, mely Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című könyvéből merített ihletet. Ebben a tíz percben megismerhetjük a főhős tolmácsolásában a Naprendszer alapvető működését, sőt, az emögött levő komplex jelentéstartalmakat fényről, életről... Ez a progresszív science fiction jelenet iránymutató lehetne az ősszel tömbösítve elkészülő Avatar 2-3-4-5-stb. számára, de Christopher Nolan is elgondolkodhatna ezen az Abernichtblutmann filmjéhez (hátha lenne benne egy értékelhető jelenet).