Zack Snyder legújabb filmje, a 2011-es Álomháború eléggé szélsőségesre sikeredett. Az emberek két táborra szakadnak a filmet illetően: az egyik tábor a vontatottsággal, unalommal jellemezné a filmet, míg a másik egy teljesen jól felépített akció - fantasynak kiáltaná ki.

Bevallom én egyik táborba sem tartozom. Bár csak pozitív véleménnyel vagyok a filmről, mégis szerintem távol áll az akció - fantasy besorolástól, inkább egy lélektani filmmel állunk szemben, ami itt-ott a bonyolítás kedvéért, elszórva tartogat néhány akció jelenetet fantasy környezetbe helyezve.

A történet szerintem a ruhák, lobotomia valamint a német katonák alapján valamikor a II. Világháború után, vagy közben játszódik a negyvenes években. Zack Snyder az alaptörténetet egy asylumban (elmegyógyintézetben) helyezi el, ahol egy korrupt ápoló lobotomiát hajtat végre a pácienseket. Főhősnőnk, Babydoll (mai napig furcsállom az Álomháborúban szereplő neveket) is egy ilyen beavatkozás áldozata lesz öt napon belül, addig is a saját képzeletébe menekül a zord valóság elől, s ráveszi négy társnőjét is, hogy ők is így tegyenek. Ekkor jön a bordélyház. Az asylum átalakul, a benne lévő összes embernek megvan a maga szerepe a bordélyházban. A szakácstól kezdve, aki megpróbál erőszakot végrehajtani az egyik főszereplőn, aki szintén prostituált, és akit Babydoll meg fog menteni, a tánctanárnőn át, aki eredetileg a doktornő, az intézmény vezetőjéig, aki a korrupt ápoló szerepét tölti be.

Míg a négy lány (Amber, Rocket, Blondie, Sweat Pea) kitartóan táncolnak, Babydoll a burjánzó képzeletvilágában már nagyban a szökési tervét eszeli ki. Ekkor jön az első akciójelenet. A rendező itt gonosz szamuráj harcosokat használt, akiket nem az erőfitogtatással, hanem ésszel lehet legyőzni. Babydoll minden fegyverével (érthetjük szó szerint és szimbolikusan is) csatára hívja a szamurájokat. Nem elfelejtendő figura a bölcs öregember sem, aki a lelki erőt testesíti meg a filmben, s minduntalan segíti az öt lányt.

Miután az első akciójelent megvolt, Babydoll ismerteti a lányokkal a tervét, miszerint négy tárgyat kell megtalálniuk, ami a szökéshez vezet. Valahányszor egy tárgyat megszereznek, addig Babydoll táncol, s aközben lezajlik egy akciójelenet fantasy környezetben. Számomra a legjobb akciójelenet az, amikor a térképet kell megszerezniük a lányoknak a németektől, hiszen itt jócskán odateszi a rendező a harcművészetet,s nem csak össze-vissza hadonászás van. Ezenkívül az ijesztő hatást keltő, fogaskerekekből álló, újraélesztett német katonák is, hatásvadász mivoltuk ellenére megadják a módját, hogy egy igazán jó akciójelenet szülessen. Viszont. Számomra a legrosszabb akció jelenet az volt, amikor a sárkányt kellett megölni. Nem csak erőltetett volt, de szürreális is. Míg az előző akcióknál volt valami realitás a harcban, addig ez a jelenet csirájában sem mutatta meg azt, hogy a harcművészet igazi kultusz. Helyette csak össze-visszaság volt, ráadásul kapkodás is. Túl hamar lett vége a jelenetnek, de sajnos ennek ellenére is unalmas volt.

Ezután már csak egy vajmi kevés akciós jelenet volt, high-tech robotokkal, bombával, vonattal, ami egész jóra sikeredett, annak ellenére, hogy tragédiával zárult.

Nem mondanám, hogy a színészek nagyot alakítanak, az sem segít, hogy két egykori Disney színész van benne, inkább a mimikával játszanak, mint ahogy az a mai filmekben lenni szokott.

A film kissé elhúzódik, bár a vége felé az események kissé egyenetlenül felgyorsulnak. Túl gyorsan nyeri el méltó büntetését a gonosz, túl gyorsan halnak meg ártatlan áldozatok, s túl gyorsan érünk a történet tetőpontjára, ami egyesek szerint klisékből összeállt, elvont monológ, bár szerintem valamilyen szinten az igazság. A tetőpont mondanivalója ugyanis két mondatban zárul: Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj!’’ És ez miért ne lenne igaz? Ha belegondolunk, mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai, mi irányítjuk az életünket, s ez a film pontosan ezt akarja mondani. Rengeteg szimbólum utal a harcra, a lelki erőre, amit a rendező egész parádésan vitt akciójelenetekbe. Bár nem mondom, hogy Oscart neki, de azért a mai slampos filmekhez képest eléggé kiemelkedő teljesítmény. Az üzenet, pedig sajnos nem jut el mindenkihez, hogyha azt nem hagyja. Az Álomháború olyan fim, amit vagy megért az ember, s élvezi, vagy pedig a fejét fogja, s csodálkozik, hogy lehet, ilyen elvont dolgot összehozni.