Gyakran előfordul sajnos a művészet világában, hogy az alkotók keze meg van kötve. Sokszor ül a nyakukra az eladhatóság minden fölöttiségét hirdető céges ember, aki nem hagyja a művészeket tenni a dolgukat (ez filmek esetében a leggyakoribb), vagy csak pusztán döbbenetesen legalja elképzelések vezetik az alkotót a mű készítése folyamán (csak tudnám, ezeket honnan szedik időnként még a legtehetségesebb művészek is). Természetesen a sci-fi és a fantasy alkotások esetében is gyakran megtörténik, hogy olyan döntések születnek vagy a csak a reménybeli eladásokkal törődő "öltönyös idióta" vagy a művészek részéről, amely megragadó, kiváló és nagy reményekkel rendelkező sorozatokat is veszélybe vagy alkalmasint bukásba ránt. Ezek közül lássuk a szerintünk öt legsúlyosabb tévedést, amelyek akár egész franchise-ok elhalását is eredményezhetik!

5. Michael Bay és a Tini Nindzsák

Akinek volt szerencséje a 80-as, 90-es években felnőni és szeretni emellé a sci-fit, az két nagyon fontos franchise-t minden bizonnyal követett és szeretett. Az egyik a Transformers, a másik pedig a Tini Nindzsa Mutáns Teknőcök. Nos, Michael Bay mindkettőbe halkan belelépett, de amíg a Transformersről inkább nem beszélnénk most, a teknőcökről sajnos muszáj. Készült már néhány fájdalmas élőszereplős filmadaptáció róluk, de Bay néhány nyilatkozatával még azok után is képes volt halálos dühöt kiváltani a rajongókból, ugyanis az ő Tini Nindzsa Mutáns Teknőceiről egy alkalommal kiszivárogtatták, hogy se nem Tinik, se nem Mutánsok nem lesznek, hanem földönkívüliek. Így nyilván a nindzsa is bukott, hiszen a nindzsucu testvérek között is földi, azon belül is japán eredetű... egyáltalán, teknőcök lesznek, vagy pézsmapockok, vagy jobbat mondok (és emelem a nézettséget): velociraptorok? Aztán persze Bay elkezdett nyilatkozni, hogy nem úgy, hanem úgy... a legfrissebb hír az, hogy a teknőcök valóban idegenek, de tinédzserként viselkednek és nindzsák is lesznek. A film nagy költségvetésű lesz. És, hacsak Bay úgy nem dönt, hogy ebbe a világba is három méreteset rúg, minden bizonnyal egy részes...

Michael Bay első tananyaga: Hogy nyírj ki egy franchise-t, mielőtt még elkészítenéd az első részét.

4. A Battlestar Galactica: Blood and Chrome esete az idiotizmussal

Legyünk őszinték, az ostobaságról és a szűklátókörűségről úgy pattannak le az észérvek, mint királytigrisről a panzerfaust. Valami ilyesmi történt a SyFy Channelnél is, akik az új szériás Battlestar Galactica sikerén és a Caprica sajnálatos de nagyon nagy bukásán felbuzdulva úgy döntöttek, összeszedik a csapatot, és egy űrháborús előtörténet sorozatot készítenek a cylon lázadásról és az ellenük folyó háborúról. Elhintették a hírt, százezernyi rajongó bontott aznap pezsgőt (még százezer másnap az időeltolódás okán). Aztán a SyFynál úgy döntöttek, hogy mégsem adják le az egyébként szinte teljesen kész 2 órás pilot epizódot. Miért? Csak. Lehet, hogy a Caprica sikertelensége vette el a BSG univerzumba fektetett hitüket... minden esetre el tudom képzelni a stratégiai mítinget.

Öltönyös urak, kosztümös hölgyek, igazgató kérdezi: "Jimmy, hogy áll a BSG: Blood and Chrome?" Jim feláll, lesimítja 24.000 dolláros designer öltönyét és büszkén felel: "Igazgató úr, büszkén jelentem, hogy Vancouverben befejeződtek a felvételek, a digitális utómunkával együtt. Bear McCreary, a zeneszerző is végzett, tulajdonképpen akár egy héten belül vetítésre kész a sorozat első két órája." "Aha, Jimmy, na figyelj, csak azért kérdeztem, mert akkor nem fogjuk vetíteni." Mire Jimmy megkérdezi, hogy miért. "Hát, Jimmy, azért, mert a BSG forradalmasította az űropera műfaját, az űrháborús jelenetei a legjobbak a világon. Jimmy, a Caprica bebizonyította, hogy erre nem kíváncsiak az emberek." "Na de igazgató úr, a Caprica az elsősorban a hölgyeket célozta meg, és nem háborús volt, hanem családdráma, és nem űrháborús, amiről tudjuk, hogy népszerű, hanem politikai..." "Jimmy, elegem van a sz*rságaidból, ülj le, elégtelen." Jimmy leül, de valaki megkérdezi, hogy akkor mit vetítenek majd helyette. "Hát, srácok, én valami jó műsorra gondoltam, ami nagyon sok embert a képernyő elé szegez és igazán minőséget nyújt, például szellemvadászokra vagy pankrációra." "De igazgató úr..." "Kuss! Pankráció lesz és punktum!"

És így lett. Időről időre felröppennek hírek, hogy neeeem, el fog készülni a Blood&Chrome... legutóbb a San Diegoi Comic Conon beszéltek erről, ahol megemlítették, hogy "A film sínen van." Két kérdés: 1. Film???! Most akkor nem sorozat? 2. Sínen? Mint József Attila?...

3. Könyv vs. megfilmesítés

Egy könyv megfilmesítésekor lépten-nyomon olyan döntéseket kell meghozni a stábnak, amelyek megölhetik az egész projektet, ha a rossz irányba indulnak el. Azért is nehéz egy ilyen folyamat, mert nyilván már létezik a könyvnek egy rajongótábora, akik minden változtatásra érzékenyen reagálnak. Ilyen volt a hivatalosan Szergej Lukjanyenko könyvéből, az Éjszakai Őrségből forgatott kétepizódnyi film. A szereplők nevén és pár apróságon kívül akkora a különbség a könyv és a film között, hogy ráismerni is nehéz! De a készítők mentségére legyen mondva, ez bevallottan így van, Lukjanyenko művét hivatalosan is csak ugródeszkának használták - ami hibás döntés volt a részükről. Annyira hibás, hogy a filmtrilógia a jelek szerint immár marad kétrészes...

Hasonló cipőben járt a Terry Goodkind epikus dark-fantasy sorozata, az Igazság Kardja tv-sorozat stábja. A könyvek stílusa - ismétlem - dark fantasy: részletes leírásokat kapunk lerombolt városokról, legyilkolt emberekről, elborzasztó, erőszakos démoni szertartásokról... Ezzel szemben a sorozat azt a célt tűzte ki magának, hogy minél szélesebb közeg fogadhassa be - és ebbe menthetetlenül belebukott. A könyv rajongói kedvelték a sötét elemeket, viszont a megszelídített, felhígított, helyenként erősen Xenás sorozat képtelen volt új nézőket bevonni, míg a rajongók egy epizód után nem igen néztek feléje. Pedig az egyik legnagyobb fantasy rajongótábor áll Goodkind mögött...

A harmadik jó példa erre még csak nem is könyvből készült - hanem egy tv-sorozat mozifilm epizódja. Az X-aktákról van szó, ahol a mozit készítők célja bevallottan az volt, hogy a mozit olyanok is megnézhessék, akik nem a sorozat rajongói, de utóbbiaknál is megüsse a mércét. Nos - ez a legnagyobb baromság, amit el lehet követni: lebecsülték saját rajongótáborukat, és olyanoknak akartak megfelelni, akik 361 fok széles sugárban leejtik ezt a témájú filmet. Tanulság: kedves művész hölgyek és urak, ha a művükből valaki filmet készít, NE higgyenek a jó beszélőkéjű, grafikonokkal támadó öltönyös gyökereknek, akik egyébként hírből sem ismerik az eredeti alkotásaikat!

2. A Dragon Age-WTF

A Bioware számítógépes játék stúdió időrendben vett első kolosszális állatsága a Dragon Age című fantasy szerepjátékukhoz kötődik. Annak az első epizódjában megismerünk egy remekül összelopkodott fantasy világot, amit a végső pusztulás fenyeget: démonok, szörnyek hordái készülnek leigázni a világot és eltörölni mindent. Az apokalipszist csak a maroknyi Szürke Őriző állíthatja meg, akik maguk is félig halandók, félig szörnyek. Epikus küzdelemben, csaták százai folyamán győzheti csak le a játékos főhős a toronyház méretű, ősi sárkányt, amely a szörnyek légióit irányítja akaratával. Eléggé epikus és érdekes, nem?

Aztán jött a második rész, nagy várakozással nekifogtunk, és miről szólt?

Arról, hogy egy városban lázongás tör ki.

Igen, ennyi. Persze, van oka: az, hogy a mágusok nem akarják, hogy kontrollálják őket, a kontrolláló vallás meg szeretné kontrollálni őket. Ez adott esetben lehetne érdekes: például, ha ez lenne az első rész, és az apokaliptikus háború lenne a második. Így viszont rettentően súlytalan, érdektelen az egész - ráadásul egy teljesen más helyen is játszódik, mint amit a Dragon Age I-ben megismertünk, így teljességgel érthetetlen, miért kellett egyáltalán a franchise nevét felhasználni hozzá? Miért nem lehetett ez egy független cím?

Mert úgy nem tudta volna agyonvágni a Dragon Age márkanevet? Lehet. Így viszont sikerült neki, bár önmagában nem volna rossz móka. Itt érezhető, hogy a művész-készítők követték el a hibát: úgy gondolták, hogy az epikus első rész után bármit lenyomhatnak a rajongóik torkán Dragon Age felirattal. Pedig az első epizód kiegészítőjében bemutatták, hogyan tudnák úgy folytatni a sorozatot, hogy a kolosszális kezdés után is érdekes és jó maradjon - de mégsem azt a vonalat folytatták, hanem ledobtak minket egy érdektelen, családi vitáktól hemzsegő, kisstílű történet közepére. A sárkány meg forog a sírjában.

1. Mass Effect - avagy a trilógia lezárása szívlapáttal

A Bioware-hez fűződik talán a legnagyobb franchise-gyilkosság is az elmúlt évek történetében. A Mass Effect világot ugyan a Dragon Age-hez hasonlóan úgy gyúrták össze néhány alapvető sci-fi klasszikusból, mégis: ez a játéksorozat minden volt, amit akartunk: szép, élvezetes, volt valami története, amit kiválóan, filmszerűen prezentált... Ahogy az sfportal-on írta Merras kolléga: "...benne volt a lehetőség, hogy a Mass Effect legyen a következő Star Trek vagy Star Wars kaliberű világsiker." Igen, így, múlt időben.

Ugyanis kijött idén a Mass Effect 3, a záró mű. Szpolylerek következnek: ebben az epizódban egy végtelenül kiélezett helyzetben leszámolunk a Reaperekkel, az űrhajó méretű gépi intelligenciákkal, akiknek célja - mondjuk így - a nem-gépi életformák eltörlése. Három lehetséges befejezést készítettek a játéknak - és így a trilógiának. Eldönthetjük, hogy irányítani akarjuk az ősi gépeket, megsemmisíteni akarjuk őket, vagy főhősünket, Commander Shepardet egy mennyei sugárban elabszolválva szétszórjuk AZ EGÉSZ GALAXISBAN, hogy így minden értelmes élet DNS-kódjába belekeverjük - így beléjük keverve a benne található gép részeket is. A befejezés mindhárom esetben messzemenőkig művészi, a parancsnok semmi esetre sem éli túl, ami még nem feltétlenül baj, hiszen Antigoné is meghalt, mégse sz*r a sztori. De. Ez. Nem. Az. A. Sztori!

Kezdjük ott, hogy a Mass Effect már-már az önparódiával határosan kemény jelenetekkel volt teli, "Nem mind jövünk majd vissza", "A teljes galaxis rátok tekint reményért", "Ha ma elbukunk, az élet, ahogy mi ismerjük, elpusztul", stb. stb. Egy ilyen történetben nincs helye epikus önfeláldozásnak - nem így, ahogy Shepard mindenképpen megteszi. Nem, nem feltétlen happy endet akarunk - hanem egyáltalán, valamilyen end-et! Hiszen az űrutazáshoz elengedhetetlen, ősi objektumok felrobbannak - tulajdonképpen így otthagyva a korábbi galaktikus birodalom TELJES hadiflottáját a Föld körüli orbitális pályán. Elég túlnépesedett Földhöz vezetne ez a forgatókönyv... Mi lesz ezekkel az űrhajókkal és katonákkal? Egyáltalán - mi lesz most? A három választási lehetőség ráadásul rendkívül hasonló végkimenetekkel jár. A különbség annyi, hogy a Reaperek meghalnak, vagy nem halnak meg, illetve, hogy korábbi pilótánk arcában látunk-e megcsillanva nyáklapot (!!!!!) a gépesedés jeleként, vagy sem. A történetszálak nincsenek elvarrva, a - be kell valljam, gyakran igencsak szívemhez nőtt - karakterek utótörténetéről se tudunk meg semmit... Az egész ide nem illő, úgymond: méltatlan, és olyan véleményt még nem hallottunk, hogy "de jó kis vége volt a Mass Effect 3-nak", csak olyat, hogy "engem annyira nem zavart", vagy "lehetett volna rosszabb is", ami nem éppen jó jel egy olyan játéknál, amit legtöbben rajongásig szerettek...

(A The Final Cut letöltésére nem tudtam rákényszeríteni magam. Abban talán tompítottak a tökéletes nihilen, ami a "sima" játék vége volt, de én kétlem. Minden esetre ha ott javult a helyzet valamiben, amit megkritizáltam, akkor kritikám azon pontja tárgytalan.)

Ti hogy vagytok ezzel? Ha van olyan franchise, amit szerettetek, de egy elszánt elmebeteg művészieskedése vagy egy öltönyös, grafikonos ügynök (rohadék) okoskodása elrontotta, kommenteljetek!