A Szellemirtók nem éppen a legkomolyabb filmek egyike. Azonban a rengeteg kacagás és felhőtlen perc mellett, amit ez a film okozott, volt egy ember, akit annyira halálra idegelt, hogy a színészeken töltötte ki dühét. Ez még nem is olyan nagy dolog - de ha vesszük, hogy ez az ember a sci-fi egyik legnagyobb alakja volt, akkor máris más a... öhm... szituáció fekvése.

A filmet New Yorkban forgatták, és bizony elég aktívan használták a várost: utcákat zártak le, a forgalmat elterelték, komoly és autentikus káoszt okozva az amúgy sem feltétlenül zökkenőmentes new yorki közlekedésben. Az utcák bedugultak, kilométeres autósorok alakultak, és senki sem mozdult semerre. Manhatten megállt, és úgy maradt.

És a stáb legnagyobb szerencsétlenségére az úton ragadt több ezer new yorki között ott volt Isaac Asimov.

(Rowena Morril alkotása, forrás)

Őt pedig annyira, de annyira felhúzta a késés, amit a napi programjában okozott a forgatás, hogy amikor megtudta, mi okozta a kolosszális forgalmi dugót, elsétált a helyszínre és alaposan kitöltötte a dühét egy kiadós üvöltözés keretein belül, méghozzá szegény Dan Aykroydra, aki egyrészt írta a film történetét, másrészt ő alakított Dr. Raymond Stantzot.

Ez mára egy humoros anekdotává szelídült volna, amit Aykroyd elmesélhet talkshowkban és interjúkban, azonban Aykroyd fanatikus tisztelője és rajongója volt Asimov műveinek, így a stáb tagjai szerint az író támadása letaglózta és összetörte. Azért képzeljük el a helyzetét: dolgozik, és egyszer csak megjelenik a kedvenc írója - aki brutálisan elküldi mindenhova, ahova lehet (lehet, hogy kidolgozott, elegáns nyelvezettel, de akkor is)...

A film 1984-ben jött ki, Asimov pedig 1992-ben hunyt el, így elképzelhető, hogy látta az őt feldühítő munka eredményét, de hogy valóban látta-e és mit gondolt róla... erről nem szól a fáma.

geektyrant nyomán