A japán animációs filmek bizonyítottan elég sok mindent átvettek a nyugati rajzfilmektől, de ez fordítva is igaz. Sőt, koprodukciók is kialakultak már, mikor bolygónk két pólusa összefogott, hogy közösen tegyen le valamit az asztalra. Cikkünk néhány olyan alkotással foglalkozik, melyek nem születhettek volna meg valamelyik fél nélkül, és vizsgálja a két animációs kultúra egymásra gyakorolt hatását.

A mangák rajzstílusa már a kezdetektől fogva eltért a nyugati képregényekétől, mégis az 1970-es, 80-as években népszerűvé váló akciómangák főhősei az amerikai szuperhősökre jellemző képességekkel, fizikummal és jellemvonásokkal lettek felruházva. Népszerűek voltak az izomemberek és a rideg, macho férfiak, akik mellett feltűnt több dögös női segéd is, szigorúan másodhegedűs pozícióban. Ellenpélda is van, hisz ez idő tájt válik népszerűvé a Sailor Moon-féle mágikus lány (mahou shoujo) irányzat, melyben a nők főszerepet kapnak, és varázserejükkel irtják az aktuális főbosst. Ebben az időszakban indul meg az animációs kultúrák kölcsönhatása is.

A japánok körében is népszerűek lettek más népek népmeséi és történetei. A Grimm-fivérek meséi több animés feldolgozást is megéltek már, valamint Andersen népszerű irományai is gyakran köszöntek vissza ilyen rajzstílusban a japán filmvászonról. Ezek az adaptációk sokszor közelebb álltak az eredeti történethez, mint a Disney-féle feldolgozások, így a néhol negatív befejezés is megmaradt. Érdekesség, hogy nem csak nép- és tündérmesék kerültek feldolgozásra. A világirodalom klasszikusai közül Victor Hugo A nyomorultak című regénye, és Jules Verne több irománya is megjelent animében, hol egyedi, hol pedig koprodukcióként, sok más klasszikus szerzeménnyel együtt. Magyarországon az egyik legismertebb ilyen alkotás a svéd-japán-szlovák Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal című rajzfilmsorozat, mely Selma Lagerlöf meséit viszi képernyőre. A koprodukciók egyik legérdekesebb darabja az Interstella 5555, mely lényegében egy egész estés zenés videó, animés grafikával, a Daft Punk előadásában. Az együttes több, azóta már kultikussá vált száma is hallható benne, például a "Harder Better Faster" és a "One More Time".

A nyugati behatás viszont továbbra is érzékelhető volt. Japánban a 80-as évek végén és a 90-es években számított óriási divatnak a cyberpunk műfaj, mely évről évre termelte ki a manga- és animesorozatokat. Nyugatra ebből az áradatból több is eljutott, de csak két cím maradt tartósan sikeres: az Akira és a Ghost in the Shell. A japánok azzal magyarázták a cyberpunk sikerét saját hazájukban, hogy a William Gibson által lefestett, neontól ragyogó városok és a hight tech, low life életérzés nagyon közel áll a japán mindennapokhoz. A japánok azonban ügyeltek saját cyberpunkuk egyediségére, és az ilyen témájú japán filmek és rajzfilmek világa nagyon sötét, és többnyire élesebb társadalomkritikát tartalmaz, mint az azonos témájú nyugati alkotások. Korábban voltak tervek Gibson Idoru című regényének meganimésítésére is, de a projekt körül hullacsönd honol már jó ideje.  

A japán cyberpunk vissza is hatott a nyugati kultúrára. Oshii Mamoru rendezésében készült egy lengyel-japán koprodukciós film, Avalon – Virtuális csapda címmel, ami bizonyos szintig élőszereplős animének is tekinthető. Neal Stephenson kultikus Snow Crash című regényében is felfigyelhetünk mangás elemekre. Hiro és YT magukon viselik a mangaszereplők valamennyi vonását, és a bemutatott küzdelmek is bármelyik japán képregényben megállnák a helyüket. A Mátrix című filmre is nagy hatást gyakoroltak a japán rajzfilmek elemei, majd később Animátrix címmel készült belőle egy rövidfilmekből álló válogatás, melyen már felbukkantak anime filmecskék is.

Az animék jellegzetes rajzstílusa más rajzfilmkészítőkre is hatást gyakorolt. Elég csak a Magyarországon is vetített Totally Spies – Született kémekre, a W. I. T. C. H.-re, az Avatar – Aang legendájára, A kertvárosi gettó, vagy a Tini Titánokra gondolni, melynek a főcímzenéjét is japán popénekesek adták elő. Maguk az animés csatajelenetek és sablonok nagy szerepet kaptak az Álomháború című filmben, ahol diákruhás lányok harcoltak az ellenséggel, szamurájkarddal a kezükben. Az Alkonyat saga romantikus csillámvámpírjai sem voltak olyan égbekiáltó újdonságok, hisz mangák és animék már korábban eljátszottak mitológiai lények elköcsögösítésével női szemmel vonzóbbá tételével. Volt már rá példa, hogy amerikaiak készítettek mangából filmet. Ilyen volt például a kritikailag rettenetesen nagyot bukott Dragon Ball: Evolúció is, melyet előreláthatóan követni fog a Bleach és a Cowboy Bebop élőszereplős változata.

A japánok azonban nem csak nyugati történeteket dolgoztak fel, hanem nagyon gyakran nyugati filmeket is. Tezuka Osamu 1949-ben rajzolt egy mangát Metropolis címmel, mely Fritz Lang azonos című klasszikus némafilmjén alapszik. Ebből a mangából 2001-ben egész estés animefilmet is készítettek a japánok. És persze meg kell említeni a Star Wars epizódokból készített mangákat is. A klasszikus epizódokat összesen tizenkét kötetben (értelemszerűen egy epizódhoz négy képregényes kötet társul) adták ki, és négy kötetenként cserélték a rajzolókat.   

Manapság is népszerűek a koprodukciós japán rajzfilmek. Újabban a Marvel szuperhősei (Vasember, Rozsomák, Penge stb.) kapnak animés epizódokat és sorozatokat, illetve 2007-ben a szebb napokat is látott Hegylakó franchise bővült ki egy, kritikailag egész jól fogadott filmmel, a Highlander: The Search for Vengeance-el. Amerikai videojáték franchise-ok felé is nyitnak a keletiek. A Bioware ma futtatott, két legismertebb RPG sorozata (Dragon Age, Mass Effect) is kapott japán animációs feldolgozást.