Regényekkel kapcsolatban gyakran felvetül bennünk a kérdés, hogy vajon hogyan néznének ki filmen? Az adaptációkról mindenkinek megvan a véleménye. Egyesekből negatív, másokból pozitív élményt csal elő a hír, hogy kedvenc regényeiből filmet készítenek. De mi lenne akkor, ha a regényekből egyenesen japán rajzfilmet készítenének? Mennyire lenne megvalósítható japán animációs eszközökkel kedvenc sci-fi és fantasy regényeink adaptálása? Jelenlegi cikkünk öt sikeres fantasy és öt sikeres sci-fi regényt vesz elő, és megvizsgálja, hogy milyen lehetőségekkel lenne érdemes belőle animét készíteni.

Orson Scott Card: Végjáték

Card regényét sokan a military sci-fi egyik csúcsának tartják, viszont japán animációs köntösben csak szigorú szabályok közé fogva lehetne népszerű. Grafikáját tekintve mindenképpen mellőzni kéne a „hagyományos” nagy szemű mangastílust, és anatómiailag is sokkal életszerűbb ábrázolásmódra lenne szükség. Hosszát tekintve pedig egyetlen nagy, több órás film lenne számára tökéletes.

Arthur C. Clarke: A város és a csillagok

Nem lenne érdemes adaptálni. Clarke klasszikusa nem a vad, sodró cselekménye miatt vált sokunk kedvencévé, így ha készülne is belőle anime, nagyon erősen rétegcucc lenne. Grafikailag nem kellene annyira ragaszkodni a szigorú ábrázolásmódhoz, hisz a könyv jóval békésebb, utópisztikusabb hangulatú, mint a Végjáték.

Neal Stephenson: Snow Crash

Szereplői alapból mangaszerűek, így a jellemük, megjelenésük áthozása és a megfelelő ábrázolásmód kialakítása nem lenne probléma. A metaverzum elképzelése sem okozna nagy problémát a rendezőknek, hasonlóan a csaták ábrázolásához. Problémát egyedül Stephenson nyelvi ötleteinek adaptálása jelenthet, amit nehéz lenne érdekfeszítően izgalmassá tenni, hisz a könyvtáras jelenet alapból unalmasra sikerült a regényben, és összezavaróra.  

Robert Charles Wilson: Pörgés-trilógia

Nem igazán adaptálható. Wilson szereplői átlagos, életszerű emberek, de nincs meg bennük az a természetfölötti vonás, ami vonzóvá tehetné őket egy manga-rajongó számára. Hard sci-fis felütése szintén taszítaná a nézőközönséget, így mindenképpen veszteséges lenne. Még abban sem vagyok biztos, hogy élőszereplős filmként érdemes-e valósítani egyáltalán.

Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

Hasonlóan a Végjátéhoz, nagyon nagy feltételekkel kéne dolgozni rajta, hogy jó adaptáció legyen, és éppen ezért válna erősen rétegművé. A sötét képi világ szinte elkerülhetetlen eleme lenne a feldolgozásnak, nem is beszélve arról, hogy a noir hangulatot is illene visszaadni. Az aláfestő zenék kihagyása is hozzáadna a hangulathoz, de nagyon nehezen befogadhatóvá tenné a rajzfilmet. Ugyanúgy, ahogy magát a Blade Runnert, úgy ezt is csak egy kisebb réteg tudná kellőképpen élvezni és értékelni.

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Tolkien világát nem lenne nehéz adaptálni, hisz karaktereit és látványvilágát a modern animés technológiákkal sikeresen meg lehetne valósítani egy hosszabb sorozat keretein belül, és amennyiben sikeres, van még mit hozzáadni a kánonból. A Gy. U. csak egy szelet, hisz ott van még A hobbit, A szilmarilok, a Húrin gyermekei és még rengeteg egyéb könyv. Nem kellene semmitmondó töltelékepizódokkal kitölteni. Ha pedig minden egyes elemét képernyőre vinnék, valószínűleg egy igazán hosszú, akár évekig is eltartó sorozat készülhetne belőle.

George R. R. Martin: A tűz és jég dala-ciklus

Ezt viszont aligha, legalábbis ha ki akarják elégíteni vele az animés rajongótábort. A jég és tűz dala szereplői, világa és cselekménye ellenkezik a hagyományos értelemben vett, népi köztudatban élő fantasy képével. Nincsenek benne tündérek, nem rohangálnak benne mágustanoncok és egyéb mainstream elemek is csak nagyon ritkásan bukkannak fel. Volt már ugyan példa komoly hangvitelű animés fantasykre, de Martin világa még ezektől is eltér.

J. K. Rowling: Harry Potter-sorozat

Tökéletesebb animeadaptációra termett könyvsorozat nincs is ennél! Minden benne van, ami egy animés rajongó szívét megmelengetheti. A mágiáknak vannak egzotikus neveik, a főszereplők fiatalok és nem nehéz velük azonosulni, pörgős és hosszú is. Huszonöt epizód/egy könyv arányban elég sokáig el lehetne nyújtani.

Szergej Lukjanyenko: Őrség-sorozat

Az urban fantasy a japánoknak egyáltalán nem újdonság, Lukjanyenko világában pedig rengeteg meganimésíthető elem van. Adott a jó és rossz küzdelme, az állandó összecsapások, a világ kidolgozása, a humor és a karakterek is. Egyedül talán a szerző oroszos nyelvi leleményeinek áthozatalával akadhatnak problémák, mely lábjegyzetekben, egy könyvben megoldható, de egy animációs film esetében már kissé bonyolultabb a helyzet.

Joe Abercrombie: Az első törvény-ciklus

Egy próbát mindenképpen megérdemelne, hisz alapanyagnak teljesen rendben van. Középkori megjelenés rendben van, ugyanakkor van benne némi egyediség is. A klasszikus fantasy karaktereknek ad egyfajta érdekes jellemet, mely még animében is visszahozható, és nem egy komikus pillanatot eredményezhet.

Regényekkel kapcsolatban gyakran felvetül bennünk a kérdés, hogy vajon hogyan néznének ki filmen? Az adaptációkról mindenkinek megvan a véleménye. Egyesekből negatív, másokból pozitív élményt csal elő a hír, hogy kedvenc regényeiből filmet készítenek. De mi lenne akkor, ha a regényekből egyenesen japán rajzfilmet készítenének? Mennyire lenne megvalósítható japán animációs eszközökkel kedvenc sci-fi és fantasy regényeink adaptálása? Jelenlegi cikkünk öt sikeres fantasy és öt sikeres sci-fi regényt vesz elő, és megvizsgálja, hogy milyen lehetőségekkel lenne érdemes belőle animét készíteni.