A japán szerepjátékok (röviden JRPG-k) világát vagy képes szeretni az ember, vagy nem, Az azonban tagadhatatlan, hogy motívumaik és gyakran még a harcrendszerük is beépült már nem egy nyugati társukba, és a mai napig a konzolpiac ikonikus termékei közé tartoznak. Ezek közül is kimagaslik a Final Fantasy franchise, mely a világ leghosszabb játéksorozatai közé tartozik. Cikkünk most ezzel a szép múltú sorozattal fog foglalkozni.

1987-ben jelent meg az első Final Fantasy játék a megszűnés szélén álló Squaresoft jóvoltából. A játék szellemi atyja egy Sakaguchi Hironobu nevű elvetemült egyén, aki 1986-ban került a céghez. A cég helyzete miatt kapta a játék a Final Fantasy, azaz „Utolsó fantázia” nevet. A sors humora, hogy végül ez lett a leghosszabb játéksorozat Japánban. De ennyire még ne menjünk előre.

Sakaguchi Hironobu, a Final Fantasy megalkotója. 

Az első három rész a NES (Nintendo Entertainment System) nevű konzolra jelent meg. Japánban óriási sikert könyvelhetett el magának a játék, de a Squaresoft szerette volna, ha a világ más pontjaira is eljut a játék. A Nintendo viszont ragaszkodott a folytatásokhoz, a külföldi megjelenésről pedig hallani sem akart. Aztán később, a negyedik rész megjelenése után (ezek már a SNES-re, azaz a Super Nintendo Entertainment Systemre jelentek meg) került sor arra, hogy felbukkanhasson az amerikai piacon is, természetesen újracímkézve. A negyedik, ötödik és hatodik rész Amerikában Final Fantasy I, II és III címen váltak ismertté. De a Squaresoft és a Nintendo között ekkor kezdett véglegesen elmérgesedni a barátinak amúgy sem nevezhető viszony. Az amerikai kiadások ugyanis meg lettek cenzúrázva, és az angol fordítás is összecsapott lett. Ekkor vált külön egymástól a Nintendo és a Square, de az ambiciózus fejlesztőcsapat nem maradt sokáig megbízó nélkül. Ekkor született meg a széria legismertebb darabja, a PlayStation történelmének darabja, a…

…Final Fantasy VII. A játék több szempontból is újító volt. Ez volt az első a szériában, ami háromdimenziós grafikát kapott, és nem klasszikus fantasy környezetben játszódott, hanem egy technokrata világban, beléptetve ezzel az epizódot a science fantasy világába. Nem elhanyagolható persze az sem, hogy megjelent PC-re is, közel egy évvel a PlayStation-ös debütálás után, 1998-ban, kijavítva a konzolos változat hibáit. A játék a mai napig nagy hatással van a manga és anime sorozatokra, és nagy szerepet vállalt a cosplay elterjedésében is. Napjainkig több millió példány talált már gazdára belőle, és több anime feldolgozást is megélt, nem is beszélve az előzményjátékokról. Több szereplője is komoly rajongótábort mondhat magáénak, és a játékvilág egyik leghihetetlenebb, legsokkolóbb momentuma is ebben a részben volt látható. Amint az emberek a végére értek, feltették maguknak a kérdést: lehet-e ezt még fokozni? A válasz 1999-ben érkezett meg.

Jelenet a Final Fantasy VII: Advent Children című egészestés animációs filmből.

A Final Fantasy VIII továbbvitte a VII által megkezdett „technokrata fantasy” világot. A játék azonban mégsem hagyott olyan mély pontokat az emberekben, mint az elődje, pedig anyagi és kritikai sikereket egyaránt elért. A problémát a megjelenési dátum jelentette. A játék után alig egy évvel jelent meg a Dragon Quest JRPG-franchise hetedik része. A Dragon Questről annyit érdemes tudni, hogy a szigetországban jobban ünneplik, mint a Final Fantasyt, úgy elhalványította annak korábbi ragyogását, mintha soha nem is létezett volna. Valamint a Final Fantasy VIII-nak jóval kevesebb olyan pillanata volt, ami az emlékezetünkbe éghetne, és a szereplőgárdája sem volt annyira jó, mint az elődjének. A gyakran nyálas, szerelemközpontú cselekmény pedig többeket is idegesített. Az akkoriban már divatosabb, hangalámondásos átvezetők is hiányoztak a játékból, így elmondható róla, hogy kevésbé fejlődött a korral. Ezzel az epizóddal le is zárták a science fantasy szálat, legalábbis egy időre. 

A kilencedik rész beragyogta a PlayStation végnapjait, hisz maximálisan kisajtolta azt a konzolból, amire képes volt, legalábbis grafikai téren, és visszatért a klasszikus fantasy világba. Ez volt az utolsó epizód, mely a PlayStation konzolon látott napvilágot, a tizedik résszel pedig az Final Fantasy is átlépett az újabb generációba.

A 2001-ben, PlayStation 2-re megjelent tizedik rész grafikus forradalmat írt. Emlékszem, 2001-ben mennyit ámultunk és bámultunk az átvezető animációk minőségén, és az újonnan létrehozott világ kidolgozottságán. A kritikusok és a játékosok egyaránt pozitívan fogadták a játékot, azonban most fordult elő először, hogy egy adott epizódnak készüljön folytatása. A 2003-ban megjelent Final Fantasy X-2 folytatta az előző rész cselekményét, de nem ért el hasonló sikereket. A marketinggépezet azonban működött. Később készítettek több előzményepizódot is a Final Fantasy VII-hez (Before Crisis, Crisis Core) és egy karakter még külön játékot is kapott (Dirge of Cerberus).  Az MMORPG-k aranykorának számító 2000-es évek elején, 2002-ben jelent meg a Final Fantasy XI, mely – mily meglepő -, MMORPG-nek készült, hogy a Square nyithasson egy újabb közönség felé. A játék népszerűnek bizonyult, de nem bővelkedett sosem látott, egyedi ötletekben, és az egyre erősödő piacon hamar maguk mögé utasították a nyugati MMO-k.

A franchise legnagyobb melléfogása lett A harc szelleme című film. A bukást az okozta, hogy semmi köze nem volt a sorozathoz. Szinte teljesen mellőzte a fantasy jellegeket, és egy egyszer nézős sci-fi film lett. 

Innentől kezdve fordult az egész sorozat a linearitás irányába. Még a tizenkettedik epizód esetében – mely 2006-ban az utolsó PlayStation 2-re megjelent Final Fantasy rész volt – még csak a régebbi rajongók fejezték ki nemtetszésüket, addig a tizenharmadik rész – 2009-es, PlayStation 3-as cím - már nagyon sok rajongónál verte ki a biztosítékot. A hőbörgők nagy része nyugati rajongó volt, ugyanis az onnan származó szerepjátékoknál megszokott a nyíltvilági játékmenet, ahol jogod van felfedezni a világot szabadon, amelyben élhetsz és nem kíséri minden tizedik lépésedet egy újabb cutscene, valamint nem kell DLC-t venni a befejezésért. A készítők azzal válaszoltak, hogy „nehéz elmesélni egy történetet, ha túl nagy szabadság jár a játékosnak.” A legfrissebb, tizennegyedik rész ismét MMORPG lett, de újabb támadások érték a rengeteg probléma miatt, mely a játék működésében volt megtalálható. A Square Enix (egyesült a két rivalizáló cég nem sokkal a Final Fantasy: A harc szelleme című film megjelenése után) újra kiadja így a játékot, Final Fantasy XIV: A Realm Reborn (Shinsei Eoruzea) címmel, melyben javításra kerülnek a felsorolt hibák, és 2013-ra várhatjuk.

Személyes véleményem, hogy ha valamit RPG-nek, azaz szerepjátéknak nevezünk, bukkanjon is fel benne a szerepjátszás. Nem is szeretem szerepjátéknak hívni a JRPG-ket, mert azok nagyon kevés esetben hasonlítanak egy valódi szerepjátékra, ahol a karaktered fejlesztése és a világ megismerése a legfontosabb szempont. Én inkább nevezem ezt a zsánert akció-kalandjátéknak.

A Final Fantasy-sorozat tehát a japán videojáték-ipar prominens képviselője, de amin siránkoznak a játékosok a nyugati oldalon, azokat nem találhatják meg a keletin sem. Akárhogy is nézem, az összes profitorientált ágazat fokozatosan öli ki magából a kreativitást. Mintha a szakács nem merne mást sütni, csak rántottát.