A némafilmek hőskorában -mivel hangot nem, csak képet tudtak rögzíteni-, az élőzene elemi tartozéka volt egy mozielődásnak. Akkoriban egy színész jellemzően a gesztusaival, mimikájával operált; ha manapság megnézünk egy régi filmet, az sokszor túljátszottnak, patetikusnak tűnik.
A technológia fejlődése és a hangosfilmek térhódítása miatt a némafilmek, és velük együtt Hollywood akkori csillagai is eltűntek a süllyesztőben, mára kultúrtörténeti érdekességnek számítanak. Nagyon kevés színész tudott helytállni a hangosfilmek korában, de akinek sikerült, a filmtörténelem ikonjaként tündököl. Közéjük tartozik például a sejtelmes altjával manipuláló Greta Garbo, aki 1924-1941-ig volt aktív (pl. Mata Hari 1931. Anna Karenina 1935) vagy a hihetetlenül tehetséges, időskorában is aktív Gloria Swanson, aki bizony 1918 és 1974 között ötvenkét nagy mozifilmben szerepelt, többek között a világhírű Sunset Boulevardban nyújtott alakításáért Oscar díjra jelölték 1951-ben.
Filmtörténelemről ennyit dióhéjban.
Az elmúlt évtizedek bő filmtermése nem csak vizuális élményt jelent a rajongóknak. A látványt támogató filmzene fiziológiai és pszichológiai hatása tagadhatatlan, elég, ha csak a horrorklasszikus Pszicho zuhany-jelenetének idegölő, elemi rettegést keltő hangjaira gondolunk. A zene, és hangeffektek teljes hiánya ugyanilyen hatást válthat ki; erre kitűnő példa a Clarke-féle 2001. Űrodisszeia egyes jeleneteinek hosszú percekig tartó némasága, mely nemcsak, hogy fokozza a feszültséget, de hihetetlen mértékű félelmet, idegességet is kivált. Mindehhez persze nélkülözhetetlen HAL 9000 pirosan világító "szemének" átható erejű "pillantása".
A zene, mint nonverbális kommunikációs eszköz kitűnő lehetőség a film készítőinek kezében arra, hogy a dialógusok mellett, vagy éppen helyettük a nézőt ösztönszinten megragadja, érzékenységét, empátiáját felébressze.
Nézzük hát párat azon a science-fiction filmek közül, melyek zenéje emblematikussá vált az elmúlt évtizedekben. A sci-fi rajongók nem csak, hogy azonosítani tudják azt, hogy melyik filmből származik, de az emlékeikbe égett élmények miatt a zenével kísért filmjelenetekhez kapcsolódó érzéseik, gondolataik is azonnal felszínre kerülnek.
Star Trek The Original Series - Alexander Courage 1966
Star Trek filmzenék (Jerry Goldsmith, James Horner, Leonard Rosenman, Cliff Eidelman, Dennis McCarthy)
2001. Űrodisszeia - Richard Strauss
Star Wars Main Theme - John Williams 1977
Superman - John Williams 1978
Battlestar Galactica - Stu Phillips 1978
Alien - Jerry Goldsmith 1979
Flash Gordon - Queen 1981
Blade Runner - Vangelis 1982
Vissza a jövőbe - Alan Silvestri 1985
Robotzsaru - Basil Poledouris 1987
Jurassic Park - John Williams 1993
Stargate - Joel Goldsmith 1994
SG1 - Joel Goldsmith 1997
Starship Troopers - Basil Poledouris 1997
Lost in Space - Apollo440 1998
Battlestar Galactica - Bear McCreary 2004
Iron Man - Ramin Djawadi 2008
Utolsó kommentek