Minden népnek megvan az az irodalmi zsánere, mely vegyíti a kultúráját némi mitológiával. Az amerikaiaknál ez ugye a western, a japánoknál a chanbara, a kínaiaknál pedig a vu-hszia (angolosan wuxia).
Az 1980-as és 90-es években kis hazánkba is eljutott több olyan kínai film, melyek a harcművészetet helyezték központba. Nem a Bruce Lee által képviselt vonalra kell itt gondolni, hanem a meseelemekkel tarkított, ókori vagy középkori Kínában játszódó történetekre. A vu-hszia filmek és irodalmi művek egyik alapvető eleme, hogy a történet vagy egy olyan világban játszódjon, ami emlékeztet az ókori kínára, vagy konkrétan abban az időszakban.
Tigris és Sárkány - az egyik leghíresebb vu-hszia film
A vu-hszia történetek főhősei többnyire magányos vándorok, akik járják az országot, és puszta ököllel képesek rendet tenni benne. Felveszik a harcot a gonosz erőkkel, vagy épp az elnyomó császárral, miközben egzotikus nevű technikákat bevetve rendezik át ellenfeleik arcberendezését. Egy vu-hszia főszereplő az esetek nagy részében férfi vagy fiatalember, és tipikusan jófiú. Ritkán találhatunk árnyalt főhősre. A karakter mindig magában hordozza a szimbolikát is. A vándor nem szolgál egyetlen rendszert sem, csakis a jót; a nép akaratát, vagy valamelyik kínai filozófia megtestesülése, amely harmóniára törekszik. Nem is meglepő, hogy a Kínai Kommunista Párt betiltotta a műfajt nem sokkal a hatalomra kerülése után. Később, 1970-ben újra legális volt ilyet írni. Igaz, a betiltás alatt is készültek ilyen jellegű művek, csak Kínán kívül.
A Star Wars előzménytrilógiájában a Jedi harcmodor is vu-hsziás lett
A zsáner a Ming- és a Csing-dinasztia időszakában kezdte meg kiépülését. Itt a történetek főszereplője még nem a vándorló, saját akarattal bíró hős, hanem inkább a családcentrikus, konfuciuszi szabályokat előnyben részesítő férfi. Ez a főhős elveti a hatalmat és a gazdagságot; erénye az empátia, a becsület, a szolgaiság és a tettrekészség. A modern vu-hszia ezekre építkezve igyekezett újítani, és az 1900-as évektől többféle történet is megszületett, mely színesítette a zsánert. Felbukkantak például az angolszász mintára épülő, humoros paródiák és ponyvaregények is.
Térjünk ki részletesebben is a vu-hszia látványelemeire! Az ókori Kínát, mint helyszínt már említettem, de akadnak mások is. Ahogy a klasszikus értelemben vett fantasy, úgy a vu-hsziának is erőteljes mágikus töltése van. A harcra épülő mangák egyik előfutára volt a filmekben is látható, szinte súlytalan ugrálás és a fénykardpárbajokat is megihlető, emberfeletti sebességű párbajozás. Ezek a harcművész szemmel hiteltelen mozdulatok mutatják nekünk, hogy a vu-hszia csak kitalált történet. Persze lehet fokozni. A támadások gyakran kapnak „szabad szemmel látható” effekteket, mikor a szereplők tüzet fújnak, villámokat lőnek ki a tenyerükből, vagy valakinek az életerejét szívják ki. Gyakran bukkannak fel bennük a kínai mitológiában felbukkanó démonok és szent, tiszteletben tartott teremtmények (például a kínai sárkány), vagy létező, történelmi személyek. Általános fegyverei a közelharci vívóeszközök.
A zsáner gondoskodott róla, hogy együtt fejlődjön a kor követelményeivel. Az újonnan megjelenő vu-hszia regényekben már előkerülnek az árnyalt karakterek is. Főhősük sem feltétlenül az a tipikus jófiú, sőt a férfi főszereplő sem elvárt. A sztorit mozgató erkölcsiség is megváltozott: már gyakori a bosszúhadjárat, a leláncolt lélek vagy az öncélú igazságszolgáltatás témája is. Az sem ritka, hogy belevonják a korabeli kínai politikai helyzeteket.
A klasszikus vu-hszia filmeket idéző momentum:
Neo számtalan Smith-el méri össze erejét
A vu-hszia nagy hatást gyakorolt az elkövetkezendő generációkra. A Mátrixban látható harcjelenetek, az új Star Wars-trilógiában vívott fénykardpárbajok, a mangákban előforduló egzotikus technikák és támadásnevek elképzelhetetlenek lennének a vu-hszia nélkül. A mai napig akadnak még vu-hszia szerzők, akik minden tőlük telhetőt megtesznek eme irányzat életben tartásáért.
Utolsó kommentek