1961. áprilisában a fenti képen mosolygó fiatalembertől volt hangos a nemzetközi sajtó. A szovjethatalom technológiai fensőbbségét hirdető, félelmetesen jól felépített propaganda mögül azonban egy kitartó, törekvő, szorgalmas, és bátor férfi portréja rajzolódik ki, akinek magánélete igencsak megsínylette a hirtelen támadt népszerűséget, és a rendszer "figyelmét" egyaránt.

Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született egy Moszkva melletti falucskában, Klusinoban. Egyszerű, munkás családból származott, ő maga öntödei szakképzést kapott, majd később a szaratovi műszaki főiskolán kezdett el érdeklődni a repülés után.

Huszonegyévesen tette le az első pilótavizsgáját, ezután felvételt nyert az orenburgi repülősiskolába. 1957-ben már MiG-15-tel repült, 1960-ban választották be a szovjet űrprogramba, és... innen megoszlanak a vélemények.

Egyesek szerint Gagarin a Szovjetúnió reklámarca lett, aki a saját játékukban győzte le az amcsikat. A korabeli nyugati források szerint pedig nem Jurij Gagarin volt az első ember az űrben: több sikertelen, a pilóták halálával végződő kísérlet előzte meg Gagarin űrrepülését, amelyeket a szovjet propaganda elhallgatott. 

Az egyik elmélet szerint Gagarin valójában egy szerepet játszott el, mivel ő megfelelt a kommunista propaganda emberideáljának, de valójában Grigorij Nyeljubov repült 1961. április 12-én. 
Nyeljubovot, a szovjet űrprogram fenegyerekét fizikai adottságai és képességei a legjobbak közé sorolták, viszont túlságosan is igyekezett mindenben az első lenni, hiányzott belőle a kellő önmérséklet. Ő volt a "társaság lelke", mindig tréfára kész, elmés viccek gyártója. Azonnal szót értett az orvosokkal, a feljebbvalókkal. Széles látókörű, gyors felfogású és gyors reflexű ember volt, a pszichológusok azonban túlságosan is egocentrikusnak ítélték ahhoz, hogy ő legyen az első. Az orvosok ugyanis tudatában voltak annak, hogy egy világtörténelmi vállalkozásnak nemcsak a végrehajtásához szükséges lelki erő, hanem az utána következő dolgok elviseléséhez is.
Így lett végül Gagarin és Tyitov mögött a harmadik, a tartalék tartaléka, ám ezt követően sajnálatos módon "inzultusba" keveredett másik két katonatársával... ezt manapság nemes egyszerűséggel úgy mondanánk, hogy három forrófejű tiszt összebunyózott. Mivel veszélybe került a projekt, megpróbálták egy formális elnézéskéréssel elintézni az ügyet, azonban Nyeljubov egocentrizmusa ennek a törekvésnek is keresztbe tett; nem volt hajlandó bocsánatot kérni. Kamanyin altábornagynak, az űrhajós csoport vezetőjének erre úgyszólván eldurrant az agya, egyszerűen törölte Nyeljubovot a programból, a propaganda pedig minden nyilvánosságra kerülő felvételről. A retusálás miatt a Gagarint, és a kiválasztott pilóták felkészülését megörökítő felvételek amolyan retrofotósoppolt változatai láttak napvilágot, hiszen Nyeljubovot mindegyikről megpróbálták eltüntetni. Innen már csak egy olcsó kis flash kell a pletyka elindításához, és lám.... Gagarin repülése urbánus legendává nőtte ki magát. 




Más pletykák arról szólnak, hogy a szovjet repülőgéptervező-zseni Iljusin fia, Vlagyimir járt először az űrben, ám ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Az azonban bizonyított, hogy az öltözködő, majd beöltözött Gagarin sisakján nincs CCCP felirat! A buszba való beszállás után viszont már megjelennek a jól ismert piros betűk, tehát a startot megörökítő filmet minimum két különböző felvételből vágták össze. 

Később ezek az elméletek még inkább elharapóztak -a Holdra szállással kapcsolatos összeesküvés-elméletekhez hasonlóan-, Gagarin útjáról egyenesen azt terjesztették, hogy valójában meg sem történt, csak a szovjet technikai színvonalat alátámasztani kívánó hazugság volt.  A szovjet pilóta űrrepülésének 40. évfordulója alkalmából készített médiahack alapján az a hír is elterjedt, hogy a náci Németország juttatott először embert az űrbe, akit azonban nem tudott visszahozni.

Gagarin a földetérését követően értelemszerűen a figyelem középpontjába került, ám ez korántsem tett jót neki. Bár nem volt olyan forrófejű, mint Nyeljubov, és kitűnően játszotta a propagandagépezet által ráosztott szerepet, az utazása, és főként, a földetérése körül egyre terjedő feltételezések, pletykák miatt megromlott az egészsége - ahogy Nyeljubov, úgy ő is egyre sűrűbben nyúlt a pohár után-, és a házassága is tönkrement. 

A Kennedy-gyilkosságéhoz mérhető találgatások terjedtek el nem csak Gagarin repüléséről, de haláláról is. 
Az 1968 márciusában bekövetkezett baleset körülményei máig tisztázatlanok. Egy 1986-os tanulmány szerint a gépe egy másik sugárhajtású gép csóvájába került. Az időjárás sem volt kedvező, ez is hozzájárulhatott a balesethez. Ismét más források szerint Gagarin élete végén egy titokzatos betegségben szenvedett, amelyet az űrutazás hatásának tekintettek, ezért utolsó éveit karanténban töltötte.



Egy másik elmélet szerint Gagarin nem a Mig 15 UTI balesetében halt meg a Kirzah megyében, Vlagyimir járásban található Novoszelovo falu közelében (a két elhunyt pilóta teste soha nem került elő), hanem egy megrendezett balesetről volt szó, ahol két vadászgép pilóta az eredeti terveknek megfelelően sértetlenül katapultált a repülőgépből. Míg Gagarin valójában, mint a sikertelen „Zond-4” holdkörüli űrküldetés (A "Zond" az USA "Apollo" űrprogramjának szovjet megfelelője) résztvevője visszatéréskor vesztette életét. Tehát a figyelemelterelő repülőgépbaleset időpontjában Gagarin valószínűleg már halott volt.
Egy másik feltételezés szerint Gagarin MiG-jének lezuhanáskor az Alekszej Leonov által hallott két dörrenés nem hangrobbanás volt, mint eddig gondolták, hanem a MiG-re kilőtt két légvédelmi rakéta.

Ezeket az állításokat sem a korabeli, sem a későbbi orosz és nyugati hivatalos források nem erősítették meg.

Mindettől függetlenül azonban úgy gondolom, hogy akár volt az űrben, akár nem, Gagarin nem csak a maga idejében -és szerintem tegyük félre a politikát egy pillanatra-, de az utókor számára is tanulságos életutat járt be.
Nemzetközi szinten elismert pilóta, és űrhajós volt ő, akinek emlékét megtisztelve az Apollo-11 küldetésén Neil Armstrong és Buzz Aldrin egy emléklapot helyezett el a Holdon. 
Legenda volt életében, és legenda még mindig.
Objektíve, kitűnő filmforgatókönyv-alapanyag az élete, szubjektíve pedig gyerekkorom egyik minden politikai felhangtól mentesített, fényes páncélzatú, akarom mondani szkafanderű hőse.
Az első ember az űrben.