A szerkesztőségben sokáig gondolkodtunk, d6-tal dobálóztunk, míg végül úgy döntöttünk, hogy kedvenc mágusunk Gandalf, az egyik legvagányabb mágiahasználó a varázsképességekkel rendelkező társai között. Története egy rejtélyes és homályos estén a Pajkós póni fogadóban hangzott el, 4 méter sör kíséretében. Én így emlékszem az esetre:
Gandalf, a Szürke majd Fehér, aki germán mitológiából kölcsönzött Odinnak a reinkarnációja - legalábbis Tolkien szerint. A kezdeti bölcselkedő lélek-jelenlét - hisz köztudott, hogy öreg mágiahasználónk egy Maia, egy visszatérő lélek- a tündék tanítására ráunva, inkább Zsáklak felé vette az irányt. Itt programszervező tevékenységének köszönhetően Bilbó megismerkedik 13 törp-idegennel, akikkel hátizsákot csomagolva - s a fél (mit fél! egész!) spejzát kifosztva- elindulnak a "szmog" felé, vagyis a magányos tündöklő, The Lonely Mountain felé. Útjuk során egy trollbarlangban kutakodva megtalálja Glamdringot, mely szúró-vágó -zsíroskenyér kenésre rendkívül alkalmas- penge; nem mellesleg rálel a betörő funkciójú aprócka hobbitocka is az Egyre. Az Egy Gyűrűre.
Zsákosék generációról generációra élvezhetik személyét, hisz Megye partifelelőse, az örökös tüzijátékos mókamester egy jó időre a hobbitok közt ver... tanyát. Mindeközben forrásaiból infot gyűjt akad-e párja néki a világon, illetve, hogy Szauron uraság összepakolta-e már magát legokamionná, vagy még csak félig. Ám az Egy Gyűrű a tavaszi rózsák illatára felébred, így hivogatja lovas barátait, kik érthetetlen módon közutálat és közrettegés tárgyaivá válnak. Hosszú-bővített összetett mondatokban beszélnek -"Záááákosz", azt jónapot, tehát nem éppen a nyelvi megnyilvánulás példaképei.
Gandald elindul hogy megtalálja az élet nagy kérdéseire a választ (42!- ha ezt tudta volna...), bölcs, öreg és megbízható (khmm...) feletteséhez, Szarumánhoz. Búcsúkönnyek és plüsskacsa helyett egy utasítást hagyott Frodóra, mely szerint Völgyzugolyba kell mennie, ott majd megmondják hogy mit kell tennie (vagy nem). "U.i.: Törölközőt vigyél!" (hát nem elfelejtett a marha???)
Szarumánhoz érkezve a fehér szín rejtelmeibe nyerhetünk bepillantást (mit azt? Teljes rálátást!). Aljas árulása és többszöri alsógatya cseréje csupán annak köszönhető, hogy rendkívül retteg. E miatt sűrű palantírsimogatás és szemtikkelés figyelhető meg nála. Röhögve markában végül Orthanc börtönébe záratja a Szürkét, aki itt raboskodva és Faludy verseket olvasva üti el az időt. Végül eljön érte Gwaihir, a Sas, így nem is volt akkora galiba, hogy a Pokol tornácán kötet végére ért.
Frodóékkal végül hegyesfülüeknél találkoznak, ott van Elrond, aki mindent elront, hisz egy normális tanácsot se tudott összehozni. A lényeg az lett volna, hogy valaki aki erős-bátor (és magas!) személy veszi át Frodó szerepét, de áh, minek az! A multikulti Szövetség végül megalakul, majd útra kel.
Az időjósok pontosságának hála Caradhasra egy "váratlan" hóvihar toppant, mire a társaság Mória sötét bugyrai felé vették az irányt. GandalFunk itt ütközik meg "Itt úgy se jössz át" mondatot köpködve a balroggal, mely tüzes ostorával mélybe rántja a szakállánál fogva mágiahasználónkat. Zuhanás előtt "Fussatok bolondok" felkiáltását megfogadva a szövetség tagjai továbbálltak. Ő meg a mélybe, majd újjászületve fehér göncben terjesztette az igét.
Fangorn erdejében végül összetalálkozik Aragorn, Gimli és Legolas triójával, akik nem kis meglepődést mutattak, ám örültek, hogy végre Gandalf is alkalmazza a karácsonyra kapott fehérítőt mosásnál.
Együtt száguldottak Rohanba, ahol Théoden király Gríma nyelvével átsimogatva foszlik a trónon. Él, csak nem úgy. A gonosz átitja szívének jobb és bal kamráját, így fátyolozva a gondolatait Gríma tolmácsolja kénye-kedve szerint. Gandald se rest, odepörköl rendesen, így a kígyó nyüszítve kicsúszik a képből (hoppá, képzavar!).
Helm szurdoknál fényt okádva botjával veri vissza az Uruk-hai sereget, majd fehér csuháját lobogtatva siet a védők segítésére. Győzelmük majd' teljes, de még Gordonnál vár rájuk küzdelem.
Előtte azonban Orthancnál kettétöri Szarumán botját (áúcs!), majd a Palantírt az elöntött torony aljáról felvéve Pippinek meséli a kontakt-golyó meséjét. Minas Tirithben találkoznak a rejtélyes Denethorral (höhö Fringe), akinek elmélye majdnem oly setét, mint Szauron feneketlen mély szemgödre. Picsogva azért, mert rossz fia halt meg, az őrület szélére sodorta a bánat (és a gusztustalanul abszolvált paradicsom), így kis híján felgyújtva a "sajnos-Te-maradtál-életben-nem-Boromir" fiát, kihúzta a gyufát Gandalfnál. Ám ahelyett, hogy azt a máglyára dobta volna, elméletben helyezte Denethor mentális fekete lyukába, akinek ez épp elég volt: emberi fáklyaként rohant le több száz méter magas peremről. Pokemont vagy mit vizionálhatott, hisz mit remélt? szárnyakat növeszt?
Mindeközben mágusunk a nyitott szemmel való alvás mesterévé vált, majd ezzel előszeretettel fel is vágott kicsire töpörödött hobbitunk előtt, aki kis híján bokán f*sta magát ijedtében. Ám ez se tántorította vissza attól, hogy netrandizzon a palantíron. Rajtakapva a huncutságon Gandalf pödörte szakállát, hisz meglátva apró barátunk chatpartnerét az elméjét méreg fedte el. Beállítva a gyerekzárat rajta, intette Pippint a hasonló komiszságtól.
A Pelennori ütközet után a Fekete kapuhoz vonult a többség, hogy végső csapást mérjenek az egyedülálló szemre. Ötletük okos volt, mert a kicsik eközben begyűrűztek a lávatengerbe.
Küldetését beteljesítve pá-pacsizik a még élő friendekkel, majd szende mosolyt küldve és pipafüstöt eregetve gyorsúszásba elindul a Halhatatlan Földek felé.
Utolsó kommentek