A zombis bejegyzés folytatódik! Most egészen a kezdetekig nyúltunk vissza, így három igazi klasszikussal készültünk Nektek. Lugosi Béla; szaténblúz és feszület. Hogy mi a közös bennük? Mindegyik egy-egy kultfilmhez köthető, melyek hangulatilag, minőségileg kiemelkednek a többiek közül.

A fehér zombi (White Zombie, 1932)

Ez volt az első hosszabb játékfilm, melyben zombik szerepeltek. A forgatókönyv William B. Seabrook története alapján készült, rendezője Victor Halperin.

Röviden a tartalma:
Madeleine és Neil az esküvőjükre készülnek, ismerősük: Monsieur Beaumont felajánlja, hogy házasodjanak össze az ő haiti ültetvényein. Beaumont célja a nő megszerzése volt, ehhez kérte Legendre nevű barátja segítségét, aki a malmában dolgozó embereket zombikká hipnotizálta.
A voodoo mester közbenjárásával végül Beamunt megkapta a nőt (akiből ekkor lett "fehér zombi"), de aztán rájött hogy az érzelmek nélküli test nem azt adja neki, amire számított. Szeretné visszacsinálni a dolgokat. Eközben a helyi lelkész és Neil elindul, hogy megkeressék Madeleine-t...

A film a saját korában negatív fogadtatásra lelt, sokan gyengének tartották a színészi játékot, így a többi horror filmhez képest kevésbé volt népszerű. Hatása ezzel szemben vitathatatlan, hisz a későbbi zombis filmek modelljét, vázát adta (a Haiti száltól egyre inkább elszakadva).  

Talán ennek az "örökségnek" is köszönhető, hogy a modern kori vélemények jóval pozitívabbak, sokan a film által keltett atmoszférát, míg mások a színészi játék minőségét dicsérik (pont amit ugye a múltban nem értékeltek).

A film nem ad választ arra, hogy mit is jelent zombinak lenni, illetve, hogy mitől lesznek az emberek zombik, s őszintén megmondom nem is éri meg keresni, mert ellentmondásokon kívül mást nem igen fogunk találni.

Ettől eltekintve a White Zombie alapműnek számít, már csak Lugosi Béla miatt is, aki hasonlóképp a Draculában, itt is ördögi szerepet alakít. A kiemelt szemek és a kézjáték ebben a filmben is megmaradt - sok más egyéb hasonlóság mellett (pl.: nyitójelenet).

Személyes kedvencem, mikor látjuk, hogy Murder Legendre zombikat dolgoztat a cukornád ültetvényén lévő malomban. Ingyen munkaerő, s még fogyasztásuk sincs. Ötletes húzás!

9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space, 1956)

Először is ahhoz, hogy megértsük, hogy ez a film miért lett ilyen, miért található benne ennyi baki, és béna megoldás, kell hogy pár szót mondjak szellemi szülőatyjáról, Ed D. Wood Jr.-ról. Ed Wood forgatókönyvíró, filmrendező, producer, színész, szerző és vágó volt. Az 1950-es években olcsó és rossz minőségű filmeket gyártott. Filmjei kétes hírnevet szereztek a bennük előforduló technikai hibák, tökéletlen filmtrükkök, a nagyszámú rossz helyen lévő 'konzerv jelenet', jellegzetes dialógusok, bizarr szereposztás és különös cselekményelemek miatt. Filmjeiben gyakran feltűnik Lugosi Béla.

A jelen esetben taglalt 9-es tervet a világűrből-t minden idők legrosszabb mozgóképes alkotásának kiáltották ki. Nem meglepő, hisz a film minden jelenetét csak egyszer vették fel (forgatási napok száma összesen 5 nap volt!), az egészet illegálisan forgatták, s ráadásul a díszlet-jelmez is afféle home-made feelinget áraszt. Az UFO-k egyedül abban különböznek az emberektől, hogy szaténblúzt viselnek, madzagon rángatott csészealjakban utaznak (ami újrahasznosított Cadillac tárcsából "készült"), s képesek pisztolyuk segítségével a halottak feltámasztására. Céljuk, hogy elfoglalják a Földet, melynek érdekében - a korábbi eredménytelen 8 után- bevetik azt a bizonyos kilences tervet. Irdatlan létszámú (3!) zombisereget alkotnak, akik közül nem is tudjuk ki a komikusabb: a ruhacsipeszekkel (~hosszú piros körmök) operáló Vampira, a bezuhant sírból kikelő óriás ghoul, vagy épp az agyatlan vámpírunk, aki a köpenyét arca elé tartva minden csak nem ijesztő. Ám mint tudjuk, ez utóbbi sem véletlenül van így, hisz Lugosi Béla már a forgatás kezdetekor meghalt. Karakterét ettől függetlenül nem írták ki a filmből, hanem megtartották, s a rendező masszőr ismerőse ugrott be a vámpírzombi szerepre. Homloka és arcának formája hasonlított Lugosiéra, így a praktikus megoldás végett a köpenyével eltakart minden mást, mely eltért a magyar színészétől. A neccesebb részekhez pedig Ed Wood bedobott egy-két konzerv felvételt.

Ed Wood halála után megkapta a posztumusz Arany Pulyka - a legnagyobb filmes bukásokért járó - Díjat, a legrosszabb rendező címért (ugyanakkor ezt a díjat, mint a legrosszabb film, a 9-es terv a világűrből is viseli).

Én próbáltam ezt a filmet megkedvelni, de egyszerűen nem lehetett. A napszakok rendszertelen váltakozása - akár egy jeleneten belül!-, a rendőrök pisztollyal hadonászása és orrvakarása, valamint az alabárdos UFO felső nálam kiverte a biztosítékot. Sajnálom.

Az utolsó ember a Földön (The Last Man on Earth, 1964)

Az Olaszországban forgatott film alapja Richard Mateson 1954-es regénye, a Legenda vagyok. A filmet Ubaldo Ragona rendezte, főszereplője Vincent Price.

A film és a könyv között akadnak eltérések. Például a főhősünk még kevésbé Robert Morgen, mint tudós; s a mutálódott lények inkább vámpírok, tehát gyorsak, míg a filmben inkább zombiszerű lassúsággal csoszognak az utcákon.

A 60-as évek közepén rejtélyes vírus támadta meg az emberiséget, ami ellen még a legkiválóbb tudósok sem voltak képesek gyógymódot találni. A vírus Európából terjedt el, majd szép lassan Amerikát is elérte. A tünetek a levertség, erőtlenség mellett az iszonyatos kín, és vakság volt.
Három évvel később már csak főhősünk, Dr. Robert Morgan van életben, akinek immunitása egy korábban szerzett denevérharapásnak köszönhető. 

Napjai szürke monotonitásban telnek: nappal feltölti készleteit, eltakarítja az este során meghalt vámpírok testét, karókat készít a műhelyében és a napfény elől nyugovóra tért vámpírokra vadászik. Este pedig fordított a helyzet, a halottak előmásznak rejtekhelyeikről és Morgan ajtajánál toporognak, várva arra, hogy főhősünk egy végzetes hibát kövessen el. Távoltartásukra fokhagymafüzért, feszületet és tükröt akaszt az ajtójára.

Kérdés, hogy Robert vajon meddig bírja ezt a nyomasztó egyedüllétet, mi ad értelmet további életének, miből merít erőt az életben maradáshoz? Kétségbeesését fokozza, hogy a már 3 éve naponta leadott rádiójelekre senki nem válaszol.

A film igazán csak később tett szert nagyobb elismerése. 2011-ben a Rotten Tomatoes 73%-ra értékelte. A kritikusok szerint ez az egyik legjobb Vincent Price film, s a fekete-fehér színhasználat, csak nyomatékosítja az amúgy is borongós hangvételű és happy endet nélkülöző alkotást.

A regénynek később is születtek feldolgozásai: az 1971-es The Omega Man (Charles Heston) és 2007-es Legenda vagyok (Will Smith).

Plusz érdekesség: George  A. Romero - a zombik keresztapja- ezt a filmet vette alapul a Night of the Living dead című alkotásához. (Sőt, sokan azzal bírálták, hogy ez volt az egyetlen forrása).

Csakúgy mint a White Zombie, ez is nagy kedvencem, főleg a hangulata miatt. Nagyon eltalálták!

A bejegyzés holnap folytatódik, George A. Romeroval, a zombik keresztapjával!