Disztópia, fejlett génmanipulációs képességek, virágzó bioterrorizmus, egy- vagy kétpólusú világ, poszt-apokaliptikus vagy apokalipszis felé tartó világ, mesterséges élelem, a biotechnológia uralta jövő… ez a biopunk.

A cyberpunk sok tematikát megszült már. Ezek közül a gőz- és a dízelvandalista alkotások már bemutatásra kerültek, és most itt az ideje foglalkozni kicsit a biovandál irányzattal. Talán ez tekinthető leginkább a cyberpunk gyermekének, hisz ugyanazokra a sötét jövővíziókra épül, leszámítva, hogy nem a kibernetika segítségével fejlesztik tovább magukat, hanem a biotechnológiával.

A kísérletek útján, emberi beavatkozással történő fajnemesítés

visszatérő elem a biopunkban.

A gyökerei igencsak messzire nyúlnak vissza. Mary Shelley Frankensteinje is bemutat már néhány biopunk elemet, de itt meg is állhatunk egy kicsit. A biopunk történetek között rengeteget találunk, mely a horrorban találta meg a számítását. A genetikai módosítások balul elsült kísérletekhez vezethetnek, azok pedig már évtizedek óta visszatérő elemei a különböző alkotásoknak, legyen szó videojátékról, képregényről, filmről vagy könyvről.

A zombik és a hozzájuk hasonló mutánsok gyakori szereplői a biopunk történeteknek.

A biopunk leggyakoribb szereplői génmódosított teremtmények, avagy a mutánsok. A mutánsokat gyakran ábrázolják groteszk külsejű, vérszomjas fenevadnak, de nem ritka az emberszerű megjelenés sem. Az X-Men sorozat például a biopunk képregények egyik zászlóshajója. A szuperhősök nagy része a tudomány segítségével vált azzá, ami. Pókembert megmarta egy sugárzó/génkezelt pók, Vasember is csak a tudomány segítségével alkothatta meg emblematikus páncélját, Superman földönkívülisége miatt bír nagy hatalommal, stb. De az X-Men mutánsai egy genetikai eltérés miatt különböznek az emberi fajtól.

A biopunkra nagy hatást gyakorolt H. G. Wells Dr. Moreau szigete című története, Huxley Szép új világa, Greg Bear A vér zenéje című írása, a cyberpunk irodalom nagyjai és néhány film (pl. A légy). 1996-ban jelent meg a stílus egyik legismertebb tagja, a Ribofunk Paul Di Filippo tollából. A novellákat tartalmazó kötethez a szerző hozzáfűzte, hogy ő nem érzi korrektnek a biopunk elnevezést, ő maga pedig jobban szereti rá használni a ribofunkot. Ribo, mint riboszóma, a funk pedig az azonos nevű zenei mozgalom, ugyebár. Filippo azzal érvelt a funk mellett, hogy a punk akkoriban, mikor a cyberpunk megszületett, egy halott zenei ág volt, de a funkot az emberek jobban ismerik. Lelki szemeim előtt megjelent egy biofánk.

A Gattaca nem csak a legismertebb biopunk filmek egyike, de egyben a

legelgondolkodtatóbb sci-fi filmek táborát is erősíti.

A biopunk a mai napig él és virul. Legutóbb A felhúzhatós lány című regény szerzett magának hatalmas hírnevet, és Scott Westerfeld Leviatán trilógiája is ötvözi a steam-, a diesel- és a biopunkot. De – ahogy a legtöbb punk irányzat – a biopunk sem maradt meg a képregényeknél és a könyveknél. A filmipar is látott benne fantáziát, és most nem csak a képregény adaptációkra gondolok itt, hanem nagyobb sikerű science fiction filmekre. A Gattaca genetikikailag kasztokba osztott társadalma, és a Jurrasic Park újjáélesztett dínói is ebbe a kategóriába esnek, hasonlóan a legutóbbi Majmok bolygója filmhez. A japán animátorok is készítettek több ilyen animét. Közölük az egyik leghírhedtebb a Genocyber, mely bár mély mondanivalóval bír, elsősorban a nagyon látványos brutalitása miatt lett ismert. Videojátékok körében is népszerű. A Resident Evil széria, a BioShock sorozat, a Prototype és a mára elfeledett Evolva, valamint az Impossibble Creatures és a Psi-Ops is nyugodt szívvel ajánlhatók azoknak, akik biopunk iránt érdeklődnek.

A punk irányzatok közül a biopunk az egyik legfurcsább. Nem csak a választott téma miatt, hanem azért is, mert ezt a tematikát akármelyik korszakban elhelyezhetjük, ahol már létrejött a gépekkel vagy vegyszerekkel kivitelezhető technológia, és találunk is rá megfelelőt mindegyik korszakból, ahol a tudomány már eljutott a modern fizika és kémia használatáig. Nekem az a benyomásom, hogy világunk elég szépen halad afelé, hogy megvalósítsa a biopunk jövőt. Bár nem olyan durván, de a jelenünkben is megtalálhatóak azok a motívumok, amelyeket a biovandál továbbgondol. Az önbizalomhiányos, magukat csúnyának tartó nők sebészekkel szabatják át magukat, a gyorséttermi ételek eredetét is megkérdőjelezhetjük, és a klónozás is – igaz, kezdetlegesen - lehetségessé vált. Szerintem az elkövetkezendő harminc évben már eljut oda ez a tudományág, hogy valóra váltsa az egyelőre még csak a fantasztikumban létező jövőképet.