Gyakori, ha videojátékok készülnek filmek alapján, de most már az sem ritka, hogy a fordítottja történik meg. Tomb Raider, Resident Evil, Mortal Kombat… ezekből sikeres filmek készültek. De mi a helyzet akkor, ha a videojáték alapja egy ismert regény vagy novella, melyből nem készült film? Hinnétek vagy sem, egyáltalán nem olyan ritka, mint amilyennek hangzik.

Neuromancer

William Gibson Neurománcából 1988-ban készült egy sikeres kalandjáték. A regény elsöprő sikerét tovább öregbítette eme játék, ahol a Sprawl trilógia világában kellett irányítanunk egy karaktert, aki rejtélyes körülmények között eltűnt társait keresi. Szerepel benne rengeteg, a regényben látott elem és helyszín. Alkalmanként be kell csatlakoznunk a cybertérbe, hogy MI-k ellen vegyük fel a harcot, ehetünk Ratz spagettijéből, és járkálhatunk Chiba Cityben. Érdekesség, hogy a regény magyar fordítóját, Ajkay Örkényt ez a játék motiválta arra, hogy elolvassa, majd lefordítsa a Neurománcot.

I Have No Mouth, and I Must Scream

Harlan Ellison Szája sincsen, úgy üvölt című novellájából is készítettek videojátékot 1995-ben. A poszt-apokaliptikus történetet kalandjáték formában készítették el, amely többféleképpen is végigjátszható. Néhány ponton megváltoztatták ugyan az alapanyagot, de ez egyáltalán nem vált kárára a végeredménynek. A történet szerint egy szuperszámítógép, AM öt embert hagyott életben, mindenki mást elpusztított. Ezeket az embereket több, mint száz évig kínozta, míg végül elhatározta, hogy játszik velük egyet, és szembesíti őket sötét múltjukkal. A játékosnak ezeket a szembesítéseket kell végigjátszania. Érdekesség, hogy Harlan Ellison saját hangját kölcsönözte AM-nek, és nagyon jó munkát végzett szinkronszínészként.

The Hobbit

A Gyűrűk Ura már jóval a filmek előtt is beindította a videojáték-fejlesztők fantáziáját. Szerepjátékok és írás alapú kalandjátékok is születtek Középfölde történeteiből, melyek közé A hobbit is besorolható. 1982-ben jelent meg belőle egy maga idejében forradalminak számító, írásra építő kalandjáték, amely már lehetővé tette, hogy a játékos ne csak két szavas („hozz lámpát”) parancsokkal irányítsa a játékot, hanem bonyolultabb mondatokat („hozz lámpát thorintól, és kérd meg gandalfot, hogy erősítse fel a fényt”) is engedélyezett, ezzel elérve, hogy a világ interaktívabban reagálhasson a felhasználó parancsára. A kritikusok és a játékosok is rajongtak a termékért, és még azt is sikerült elintézniük a készítőknek, hogy a videojátékhoz járjon egy ajándék példány Tolkien regényéből. 2003-ban készült A hobbitból egy platformjáték is, mely bár nem lett olyan kultikus, mint az 1982-es változat, mégis elég sikeresnek bizonyult, mivel a filmek sikerének idején adták ki.

Discworld

Terry Pratchett Korongvilág sorozatát is többször adaptálták monitorra. A The Colour of Magic A mágia színe című regényből készült írásos kalandjáték, amit 1986-ban jelentettek meg. Ez a mai napig az egyetlen olyan videojáték, mely feldolgoz egy Pratchett regényt, és hűen követi is annak fonalát. A későbbi játékok csak elemeket vesznek át a Korongvilág történetekből, de szerencsére a Pratchett-féle humort igyekeztek visszaadni. 1991-ben megjelent a Discworld MUD című, szintén írásos rendszerű, több felhasználóra kiépített kalandjáték. A következő játék a Discworld volt 1995-ben, aminek 1996-ban érkezett meg a következő része Missing Presumed…!? alcímmel. Mindkét játék főhőse Széltoló volt. 1999-ben jelent meg a Discworld Noir, ami egyfajta paródiagyűjteménynek is tekinthető. Rengeteg játékot kifiguráz a Tomb Raidertől kezdve a Falloutig, de sok film sem ússza meg azt a bizonyos gúnyt vagy utalást. A szereplői kitaláltak, ahogy a történet is, de az események Ankh-Morporkban játszódnak. Korábban pletykáltak egy MMORPG-ről is, de megerősítés nem érkezett róla.

Philip K. Dick’s Ubik

Philip K. Dick kultikus regényéből is készült 1998-ban egy stratégiajáték, a francia Cryo jóvoltából, melynek nem ez volt az utolsó próbálkozása a regényfeldolgozásokkal. A játékban Joe Chippet kellett irányítani, a cél pedig taktikai egységek kiképzése és hadba küldése volt a Hollis Társaság ellen. A játék hatalmasat bukott, és hamar a feledés homályába merült. Csak képzeljétek el a Ubikot stratégiai játékként, és rájöttök, hogy nem a legjobban kivitelezhető ötlet. Érdekes, hogy a cég nem sokkal egy Dűnés játék elkészítés után csődölt be.

Dragon Riders: Chronicles of Pern

Anne McCaffrey Pern sárkánylovasai ciklusa nálunk a kevésbé ismert SF sorozatok közé tartozik, hazájában viszont az egyik legtöbbre tartott fiktív univerzum. Sikere miatt melléksorozatok és egy akció-kalandjáték is készült belőle 2001-ben. Ugyanakkor a játék nem volt sikeres. A kritikusok rossznak találták a sztorit, és sok helyütt összeegyezhetetlennek vélték a könyvsorozattal. Személyes megjegyzésem, hogy a kamerakezelés és a gyakran frusztráló irányítás sem segítette a játékost.

Metro 2033

Dimitrij Glukovszkij poszt-apokaliptikus regényéből népszerű horror FPS-t készítettek, ami 2010-ben látott napvilágot, és nagyon sok rajongó kedvencévé vált. Éppen időben érkezett, hiszen akkor kezdett divatba jönni az apokalipszis utáni világ, mint látványmotívum. Bár néhány dolgot meg kellett változtatni benne a teljesebb élmény miatt, önállóan is értékelhető, sikeres termék lett, ami magával hozta a folytatást is. Ez lett a Metro: Last Light.

The Inquisitor - Book 1: The Plague

Valerio Evangelisti Indulj, inkvizítor! című regényéből is készült klasszikus, point’n’click stílusú kalandjáték, mely a történetben felbukkanó egyik szálat dolgozza fel (Nicholas Eymerich nyomozását). A 2013-as videojátékot vegyesen fogadta a közönség. Egyesek imádták a hiteles történelmi atmoszférát, mások pedig majdnem minden egyes elemét erős kritikákkal illették (utóbbi recenziókat többnyire az angolszász játékosok írták).

The Hitchhiker’s Guide to the Galaxy

Douglas Adams legendás sorozatának elkerülhetetlen volt a videojáték változata, mely az első részt dolgozza fel az öt részes trilógiából. 1984-ben adták ki, és a készítésénél maga Adams is segédkezett. Az interaktív kalandjátékhoz a kiadó ajándéktárgyakat is mellékelt, mint például egy Don't Panic! feliratú kitűzőt, vagy egy parancsot Arthur Dent házának elpusztítására. A játék nagyon sikeresnek bizonyult, hiszen a megjelenés évében 250 000 példány talált gazdára. A Vendéglő a világ végén-t is fel akarták dolgozni, de erre üzleti okok miatt nem került sor. Később 1998-ban a Starship Titanic (Titanic csillaghajó) került ki Adams keze közül, mely szintén kalandjáték volt.

Hard to Be a God

Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek lenni című regényét is feldolgozták 2007-ben. A cselekmény a könyv eseményei után játszódik, zsánerbéli besorolása pedig szerepjáték. Több kritikus szerint rengeteg kiaknázatlan lehetőség maradt benne, valamint nagyon nem sikerült hozni a fivérek által megteremtett hangulatot. Emellett sikerült irányításbéli problémákkal is teletömni (a lovon ülve párbajozni sok játékos szerint kínszenvedés), de a grafikát jól kidolgozta a fejlesztőcsapat.

Egy regényből videojátékot készíteni nagyon nehéz, mert nem csak a történetet kell úgy adaptálni, hogy megőrizhesd a regény hangulatát, de azt játszhatóvá és szórakoztatóvá is kell tenni. Vajon ez megőrizhető-e úgy, hogy nem veszik el túl sok a regényből az adaptáció során? Vagy a játék nem lesz-e olyan, mint egy regény?