Az egész úgy kezdődött, hogy Harry Potter hollywoodi nagykövete (polgári nevén Daniel Radcliffe) volt oly botor, és egy "szülőanyjával", J.K. Rowlinggal folytatott beszélgetés során kifejtette álláspontját egy igen kényes ügyben. E szerint a vélemény szerint a Harry Potter-széria bizony jóval überkirályabb, mint a Star Wars-filmek. Az úriembernek persze volt nyomós érve is: míg a Potter-múviknak sziklaszilárd irodalmi alapjai vannak, addig Lucas bácsi eposza bizony nem rendelkezik ilyesféle munícióval. Ez az előny azonban veszni látszik, mihelyst széles vászonra kerül a Potter-fiú meséje. A multiplex-élmény ugyanis meglehetősen erős rokon kötelékekre mutat rá az ifjú Fazekas és a Csillagjáró-fiú története között. Példának okáért itt van rögtön tíz plusz egy ráadás említésre méltó hasonlóság.

Luke Skywalker, amióta csak az eszét tudja, arra vágyott, hogy pilóta legyen. Miért is? Mert ez egy elérhető álom. Mert jedik már nincsenek. Vagy mégis élnek még valahol? Mivel egy (galaktikus) hőseposzról beszélünk, törvényszerű, hogy főszereplőnk végül csak találkozzon eggyel, és róla is kiderüljön, hogy megvan benne az Erő. Ami ugye a jedivé válás alapja.

Eközben Harry Potter, egy hozzánk "némileg" közelebb eső galaxisban, szintúgy menekülne a kemény valóság elől. Csak úgy, mint Luke, ő is árva fiú - a sorsa azonban jóval sanyarúbb. Ezért hát egyetlen élő varázsló helyett neki rögtön egy egész mágikus társadalom dukál. A titkos erő itt is megvan - már csak meg kell tanulni használni.

2. Az utimate fegyver: "varázsbot"

Nem árt, ha hőseink újonnan felfedezett készségeiket egy kis segítséggel koncentrálni is tudják. Ehhez az abszolút fegyver mindkettejük kezében egy-egy "bot" lesz. A különbség csak a méret tekintetében van. Valljuk be, lehet, hogy Harry pálcájának hatósugara nagyobb, de Luke fénykardja jóval impozánsabb és szembetűnőbb darab.

3. Szelek szárnyán

Luke és Harry persze további képességeiket tekintve is mintha egy cipőben járnának. Az ifjú Skywalker például rendkívül tehetséges pilótának bizonyul, és büszkén mondhatja, hogy már rögtön az első bevetésén sikerül megmentenie a világot. Vagy valami olyasmi. Potter úr ugyan nem egy X-szárnyút vezet, hanem seprűn lovagol, de már első próbálkozásra sikerül végrehajtania neki is egy hőstettet. Igaz, ő csak egy Nefeleddgömböt ment ki Draco Malfoy kezei közül. Ez persze nem változtat azon, hogy az ő akcióját is siker és nagy ováció követi.

4. Gömbérzék

További közös skill a gömbérzék, ami különösen a harcmezőn jut fontos szerephez. E nélkül az igen fontos és előnyös képesség nélkül a Griffendél igen nehezen nyerne kviddics-csatát a Mardekár ellen - de Luke-nak is szüksége van rá, ha egyenesen a Halálcsillag közepébe akar találni. Zárójelben persze ne feledjük el azt sem, hogy a környezet is hasonló: a két ellenséges csapatot a zöld és a vörös színek különböztetik meg egymástól mindkét esetben.

5. Epic boss fight

Nem sztori a sztori, ha nincs a végén egy izgalmas és epikus párbaj. A Potter-fiú tehát annak rendje s módja szerint meg is vív nagyon jól Tudjukkivel, Luke Skywalker pedig fénykardot ragad Darth Vader ellen. A Sötét Nagyurakkal szemben felvenni a kesztyűt azonban nem olyan egyszerű: akárhogy is nézzük, itt bizony élet-halál harc megy mindkét fronton. Mielőtt azonban mondjuk a Potter-mintára kezdenénk lelkesen szurkolni a vörös fénynyalábnak a Star Wars VI. részének végén is, nem árt, ha megnézzük, hogy ki tartja az ominózus fénykard markolatát. Merthogy Voldemorttal ellentétben (aki zölddel próbálja lenyomni Harryt), Vader nagyúr itt bizony a piros szín nevében kíván halált osztani. Voldy ugyanis színt váltott. Csak hogy ne legyen már mégsem annyira egyértelmű az egyébként teljesen egyértelmű párhuzam.

6. Side-kick love story

Mint tudjuk, a hős attól lesz igazán hős, hogy áll mellette legalább két bajtárs is. Ők a háttérből aktívan tápolják és frissítik a munícióit. Az sem árt, ha a két fő segítő egyike hím, a másik pedig nő nemű. És hogy azért legyen mire fókuszálnia a kedves nézőnek akkor is, amikor már belefáradt a főszereplő tökéletességének szemlélésébe, nem árt, ha komikus hangnemet is meg tudnak ütni. És mi lehetne annál viccesebb, ha ezek ketten eleve összeférhetetlenségre ítélve lépten nyomon marják egymást? Mivel a fickó flegma, a nő meg persze annyira talpraesett és "szabályos", hogy az már nem is igaz, törvényszerű, hogy ne bírják egymást. Persze nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, és hamar ki kell derülnie annak is, hogy a nagy ellenszenv és az adok-kapok nem csak innen ered. Így történhet meg, hogy a mese végére Hermione és Ron egymásra talál, de hasonlóképpen Leia Organa és Han Solo sem bírja sokáig csók nélkül.

7. Mesterek

Mert segítőből sosem elég. Sőt. Mindig kell egy tapasztalt vén róka is, akitől lehet tanulni és akinél táposabb harcossá válni bizony igen kemény feladat. Az sem árt, ha ezeken a nagy öregeken a halál sem tud fogni, és amikor szükség van rájuk, visszajárnak kísérteni. További követelmény az ősz haj és a színárnyalatban passzoló férfias szakáll. Hiszen Gandalf óta tudjuk, hogy az a bölcs mágusok ismertetőjele. Legyen szó az Erő-bűvölő Obi-Wan Kenobiról, vagy az egyszerű mágus-király (vagy király mágus?) Dumbledore-ról.

8. Zöld és manó

Pókembernek még ellenfele volt a Zöld Manó, Harrynek és Luke-nak azonban már elkél a segítség a "leszármazottaktól". A vénséges Yoda és a fiatalabb, ám nem kevésbé ráncos Dobby között ugyan fellelhető némi különbség értelmi képességeiket tekintve, jószándékból és segítségnyújtásból egyik esetben sincs hiány. Ezen kívül a méretarányokat tekintve sincs hiba az iker-gépezetben. Főként ami a fülnek csúfolt hallóernyőket illeti.

9. Az ördög maga

Na, de kik ellen is kell egy egész seregnyi bázis hőseink számára? Egyértelmű, hogy minimum világ-, ha éppen nem univerzum-uralomra törő főgonoszok ellen. Akik nem árt, ha talpig feketében grasszálva mászkálnak napi 24 órában. És fizimiskájuk minél kevésbé hasonlít az egészséges emberére. Hegyes ragadozó vagy csak pusztán sárgán fénylő fogsor - lényegtelen, ha a látvány ugyanazt az érzést váltja ki a nézőből. Nem árt, ha bőr is inkább pergamenszerű, esetleg enyhén nyálkás. És az sem, ha átható tekintetüket szemöldök sem keretezi. (Mert ha már ördögi úriemberekről beszélünk, legyen bennük valami Marilyn Manson-i is.) Hogy a megalomán-beállítottságról és a félelmetes mértékű önbizalomról már ne is beszéljünk. Mindezen tulajdonságokat figyelembe véve büszkén jelenthetjük ki, hogy a Császár és Voldemort nagyúr akár édestestvérek is lehetnének.

10. Ellenséges seregek

Csak mert a főellenségnek is dukál néhány támogató. Főleg, ha jó a propaganda. Márpedig ön-reklámozás tekintetében sem a Császárt, sem Voldemortot nem kell félteni. Támogatóik fő ismérve az, hogy ők a tömeg. Egyenruhába vagy páncélba bújtatott sereg, akiknek az arcát is takarja valami. Ez lehet sisak vagy maszk - ízléstől (vagy inkább filmeposztól) függően. A hangsúly az egyenruhán és az egyformaságon van. A cél pedig nem más, mint az, hogy a nézőben is tudatosuljon: a Főnök mögött bizony masszív (erő)tömegek állnak. Mint például halálfalók vagy birodalmi rohamosztagosok.

+1. "Én vagyok a (majdnem) apád"

Említést tettünk már rá, hogy Luke is, Harry is problémás családi körlülményekkel rendelkezik. Történetük végére azonban kiderül, hogy egyikük sem volt teljesen magára hagyva. Az utolsó epizód végén, a már abszolút filmtörténeti klasszikussá vált, szívbemarkolóan megható jelenetben Luke megtudja a haldokló Vadertől, hogy a Sötét Nagyúr valójában az édesapja volt. Harry Potternek sajnos nem jut ki hasonló kaliberű megvilágosodásból, de azért neki is van min eltátania a száját a nagy finálé előtt. Kiderül ugyanis, hogy leggyűlöltebb varázslóképzős tanára, a retteget Piton professzor, egész életében gyengéd érzelmeket táplált Harry édesanyja iránt. Később pedig kötelességének érezte, hogy a fiút is óvja és vezesse a Sötét Nagyúr legyőzéséhez vezető úton. Hát nem egy igazi, gondoskodó atyai gesztus ez? Tulajdonképpen innen már csak egy lépés lenne az a bizonyos "én vagyok az apád"-mondat. Kár, hogy a szerzőnő nem lépte ezt meg. Csak majdnem.

Tekintsük meg a bizonyítékot videón is:

Ennyi volt a mese mára, egy kis altatódal azonban még dukál. Méghozzá nem is egy, hanem rögtön kettő filmes dallam. Az egyszerűség és a hasonlóság kedvéért persze mindkettő John Williams által megkomponálva... Mindössze csak azért, ha lenne még kételkedő, akinek nem volt egyértelmű a rokonság.

Rhaenyra írása