A szülők sikerét utódaik szeretnék megörökölni, ami az esetek nagy részében teljesen normális. De mi van akkor, ha átcsap abszurd követelésbe? Egyáltalán nem idegen a híres emberek gyermekeitől a nevetséges hiszti, hiszen Tolkien fia és Philip K. Dick lánya is bebizonyították már, hogy apuci emlékénél csak egy dolog fontosabb: apuci pénztárcája.

A Doctor Who Tardisa egyike a legemblematikusabb sci-fi eszközöknek, de azt jóval kevesebben tudják, hogy ki alkotta meg. James Anthony Coburn volt az, egy ausztrál férfi, aki tizenhárom évvel azelőtt költözött Nagy-Britanniába, hogy megírta volna az első részt. Az inspirációt egy wimbledon commoni sétáján nyerte, ahol megpillantott néhány rendőrségi telefonfülkét. A látványuk olyan idegennek hatott Coburn számára, hogy eldöntötte: egy ilyet tesz meg időgépnek. 

A Tardis kitalálója a családjával

1977-ben hunyt el, és így, több mint harminc évvel később az író fia, Stef Coburn – aki saját bevallása szerint sosem volt rajongója a sorozatnak - kitalálta, hogy beperli a BBC-t, mert nem tudták megadni az apjának azt a világhírt, mely megilletné őt. Ez mint szép és jó, de két dolog alaposan elgondolkodtat bennünket.

- Miért pont a Doctor Who 50. évfordulójának évében jut eszébe ez a per?

- Ha az apja hírnevének növelése a cél, akkor miért várja el, hogy a Tardis minden egyes szereplése után jogdíjat fizessenek neki?     

Megjelent az 50. évfordulót ünneplő Galaktika XL!

Az első kérdésre az a válasz, hogy eddig nem voltak nála a jogok. Coburn halála után özvegyéhez, Joanhoz kerültek, aki sosem tett panaszt a BBC ellen. Édesanyja is elhunyt, így már ő a jogtulaj, aki úgy döntött, hogy behajtja azt, ami – szerinte – jár az édesapja emlékének. A második megválaszolását pedig az olvasóközönségre bízzuk.