Fumikiho Suri 2007-es, nálunk is forgalmazott sci-fi animációja, a Vexille egy olyan anime, ami a nem kifejezetten japán-rajongókat is elbűvölheti. Pergő ritmusú cselekmény, érdekes kérdésfelvetés és nagyszerű rajzolt világ teszi élvezetes filmmé ezt az alkotást.

2077-re a világ jócskán megváltozik: amiként a mindennapok terén (a robotok szerves részét képezik az életünknek), úgy a világpolitikáén is. Japán ellen az ENSZ szankciókat vetett be, méghozzá a biotechnikai és robotmechanikai kutatások drasztikus és kiszámíthatatlan fejlődése miatt. Az ország politikai válasza az elzárkózás volt, senki nem tudja, mi folyik a szigetországban. Ennek mintegy tíz éve már, ám az amerikai speciális katonai egység, a SWORD fenyegető jelek érkezését észleli Japánból, aminek valami titokzatos fegyvertechnológia állhat a hátterében. Mielőtt a világ veszélybe kerülne, az osztag útnak indul az elzárt világ felé, hogy kiderítse, mi folyik a betonbiztos határok mögött.

A történet rendkívül izgalmas: a nyomozós thriller vonzásában egy disztópikus, katasztrófafilmes sci-fi keretbe ágyazott, akciójelenetekkel dúsított cselekmény bontakozik ki. A személyiségi drámákról nem is beszélve, amik a jól kigondolt karakterfestésnek (pl. őrült tudós) köszönhetően könnyedén megállják a helyüket a brutálisan keveredő műfajok hálójában. De a tömérdek alműfaj kiegyensúlyozásához japánok amúgy is nagyon értenek!

Az ország filmes alkotói az ihletszerzés céljából alig leplezetten nyúlnak az amerikai forrásvidékhez, noha viszonyuk hozzá nem ritkán igen ambivalens (iróniával idézik meg). Így a Vexille is merít a hollywoodi elődökből: a sivatagban száguldozó, vaszabáló szörnyek, a jagek a Dűne férgeit, Maria karaktere pedig a Tomb Raider Lara Croft-ját idézi meg. Egyébként az sem véletlen, hogy a film főhőseinek amerikai katonákat tesznek meg, a katasztrófa-sújtotta terület pedig maga Japán. Persze ez a kelet-ázsiai nemzet filmművészeti hagyományára is visszavezethető, melyben előszeretettel tematizálják saját országuk pusztulását (ha nem épp az egész világét), lásd Godzilla-(és úgy egyébkén a kaiju, azaz óriásszörny-)mítosz. A pusztulás és a hatalmas erőknek való kiszolgáltatottság érzete a japán művészetben Hiroshima és Nagasaki traumájával is magyarázható.

A géppé váló, sőt, mintegy istenülő ember motívuma Japánban szintén nem ritka, ebben a filmben is szépen végigvitt kérdésfelvetés. Csakhogy a tematikához a keleti sci-fi nagyhatalom alkotói egészen másképp nyúlnak, mint az az amerikai álomgyárban megszokott: az emberben megjelenő mechanikus rész az érzelmek által kontrollálható (gyakran harag hatására történik az átalakulás) erő jelképe, és nem a rideg érzelemnélküliségé.

A Vexille látványvilága is kiváló: a kizárólag CGI technikával készült, ám mégis a rajzoltság érzését keltő anime-világ szemet kápráztató. Egyértelműen egy felnőtteknek készült animációs film következetes stílusát viszi.

A Vexillet valamennyi sci-fi rajongónak csak ajánlani tudom, mert egy nagyszerű forgatókönyvvel rendelkező, pazar képi világgal bíró film!

8/10

Heligel

A filmről bővebben a Galaktika magazin következő számában olvashatsz!