A történet szerint a 21. század második felében újra felüti fejét a pestis szörnyű réme, és a Közel-Kelet felől támadva tizedelni kezdi a civilizált világ lakosságát. Az egyre elkeseredettebb emberek helyzetüket folyamatos háborúskodással teszik még elviselhetetlenebbé, és a Föld népessége mind rohamosabb ütemben fogyatkozik. Vajon visszafordítható-e a folyamat, vagy fajunk végérvényesen kihalásra ítéltetett? Ezzel a kötettel nem egyszerűen egy újabb fantasztikus regényt adunk olvasóink kezébe. Mary Shelley műve nemcsak az angol, de a világirodalom klasszikusa is, amelyben a Frankenstein szülőanyja megteremtette az évtizedekkel később divatossá váló világvége-történetek ősét. Ez az elgondolkodtató, filozofikus regény látnoki erővel jósolja meg a jövőt, és megíródása óta, ha lehet, csak még időszerűbbé vált - bizonyság erre az is, hogy most készül belőle film az Egyesült Államokban.

 

 

Angol írónő, 1797-ben született a filozófus William Godwin és a feminizmus úttörője, Mary Wollstonecraft gyermekeként. Anyja belehalt a szülésbe, így apja egyedül nevelte, átplántálva belé liberális nézeteit. Az ő révén ismerte meg a költő Percy Bysshe Shelleyt is, akivel egymásba szerettek. Magánéletük viharai elől Európába menekültek, keresztül-kasul beutazták a kontinenst, majd végül Olaszországban telepedtek le. Útközben egy nyarat a Genfi-tó közelében töltöttek, és a baráti társaság egy fogadásának köszönhetően itt született meg 1818-ban az SF egyik első igazi klasszikusa, a Frankenstein – a mesterséges eszközökkel teremtett, mégis az embernél is emberibb szörnyeteg drámai története. Shelleyék házassága tragikus véget ért, a férj 1822-ben a tengerbe fulladt, amikor egy hirtelen támadt vihar elsüllyesztette vitorlását. Mary visszatért Angliába, és életének további részét gyermekeinek, valamint az írásnak szentelte. Keze alól egyaránt kerültek ki történelmi regények és útikönyvek, de egyszer még visszatért az SF-hez. Nagyszabású apokaliptikus műve, Az utolsó ember 1826-ban jelent meg. Ennek főbb szereplőiben szívének kedves alakokra ismerhetünk: Adrian Percy Bysshe Shelley idealizált mása, Lord Raymond Byronra emlékeztet, Verney figurájában pedig kicsit saját magát írta meg – épp csak férfiként. Az 1851-ben elhunyt Mary Shelley a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legjelentősebb előfutára, e műve felfedezésével csaknem két évszázados lemaradást pótolhatnak be a magyar olvasók.