Toplistánk első felében elkezdtük sorra venni a metál és fantasy legüdvösebb keveredéseit, természetesen tökéletesen szubjektív alapon. Most következik a tíz legjobb második fele, a dobogósok, akik fémből vannak ugyan, de ereikben (elf oder sárkány) vér csörgedez! Emlékeztetőül: bár nagyon vékony a határvonal a fantasy témájú zenék-zenekarok és a folk-viking-pagan-battle-kalóz-stb. metál között, jelen posztban igyekszünk a fantasy vonulatra koncentrálni. Ezt előre bocsátva, halljuk, mit sírnak a húrok!

5. Nightwish (1996-2004)

Nagyon fontos dátummal kezelni a Nightwisht. Amit az előző posztban a Within Temptation esetében elmondtunk a gót metálról, az bizony a Nightwishre is igaz: sokkal jellemzőbbek voltak rájuk a fantasy témák a régebbi korongokon. A gót rohamos (és sajnálatos) megváltozását a Nightwish azonban jobban és hamarabb felismerte, mint pl. a WT, és már 2004-es albumok, a (véleményem szerinti fő művük) Once kiemelte őket az emosodó gótból a sokkal felnőttesebb (de sajnos messze nem olyan fantasys) szimfonikus stílusba.

Kell-e valakinek bemutatni a Nightwisht? Ez az a zenekar, akik először ötvözték sikeresen a kemény hangzást az egészen operába illő női énekkel úgy, hogy a mainstream és a "kemény arcok" számára egyaránt fogyaszthatók voltak. Zenéjüket eleinte lassú, melankolikus, klasszikus értelemben vett gótos betétek színesítették - amellett, hogy képesek voltak azonnal magas fordulatszámon pörögni (vö. The Riddler, na). Miután 2000-2002-ben felfedezte őket a nemzetközi média is (hála a 2000-es Wishmaster és a 2002-es Century Child albumnak), a zenekar komponistája, Tuomas Holopainen végre teljesen kiélhette magát, és a 2004-es Once úgy nyomta le a konkurenciát, mint a ideges windows felhasználó a reset-gombot fagyáskor.

Temáiban a Nightwish a fantasy misztikusabb, borongósabb témáit ragadja meg, ami a hangzásukhoz is jobban ment: ijesztő, éji tündérek által lakott erdőkben, romos kastélyokban, szellemjárta tornyokba visznek el minket, de nem hiányozhatnak természetesen a mágusok sem: a Wishmaster című, nagyon is epikus dalukban például hemzsegnek a legendás fantasy tanoncokra való utalások: a "Master" a mágusmesterre utal, a Dragonlance történetek Raistinjára, míg az "Apprentice" pedig gyakornokára, Dalamarra (aki meg is szólítja a dalban, Shalafinak nevezi, ami az elf szó a mesterre). A 7th seeker Tanis, a Fél-elf, de találkozunk itt Elbereth-tel, aki egy vala Tolkien A Szilmarilokjából, Silvarával, aki ezüstsárkány a Dragonlance-ból, és az elf nő is ide hívja a mágia iránt érdeklődőt: "találkozzunk az Utolsó Otthon fogadójában", ami a Dárda hőseinek gyűjtőhelye... és még hosszan lehetne sorolni, a dal maga egy hatalmas referenciahalmaz Tolkienre és a Dragonlance-világra, miközben tökéletesen idomul a szöveg a hangzáshoz - és észre sem vesszük, hogy amit kapunk, pusztán hangulat keltő szövegsor. Az Elvenpath (első albumukról '97-ből) szintén jó példa a Nightwish fantasy-irányultságára: itt a finn mitológia alakjait (Tapio-t, a Medvekirályt, Mielikkit, stb.) látjuk keveredni Tolkien tündéivel és a Gyűrűk világával. Végül, a 2004-es Once-ról itt a Ghost Love Score, amelyben egy e világban ragadt szellem vallomása hangzik el.

4. Elvenking

Az Elvenking az a csapat a listában, akik nem a filmes effektekkel, szimfonikus zenekarral, soundtrack-szerű komponálással érik el a fantasy-hatást, hanem a folkos megközelítést követve. Mint azt már írtuk, az ilyen zenekarok gyakran csúsznak át a folk, a pagan vagy a viking kategóriákba. Nem így az Elvenking! Ők maradnak a fantasy tematikájú, folk-elemekkel teletűzdelt heavy-power metal műfajában, és nem akarnak ezerötszáz éves csatákat, hadjáratokat vagy egyes mitológiák dicsőségét elzengeni. Ez pedig így van jól, mert piszkosul jó, amit csinálnak!

Ami az Elvenkingre abszolút jellemző, az a pörgős ritmus, ami mellett a hegedűnek és egyéb a folkkal társított hangszereknek hála nagyon változatos, hangulatos és szép (igen, nagyon is szép!) dallamvilág társul. Az énekes, Damna úgy játszik a hangjával, ahogyan csak az adott dal témája megkívánja: ez a csapat mesterien alkalmazkodik egy-egy számhoz, mind zeneileg, mind hangulatilag. (Mondhatni, nem ők zenélnek, hanem a zene Elvenkingel.) Zenei sokoldalúságuk tükröződik különböző albumaik változatosságában, míg szövegezésük és tematikájuk is mély gondolatiságról és nagy fantáziáról tesz tanúbizonyságot.

Van daluk férfiakat lepkévé változtató és így elemésztő boszorkányról (Swallowtail), a fantázia világában kalandozó vándorról (The Wanderer); énekelnek lágy, magával ragadó melódiákat egy hajnalban a réten táncát lejtő elf hercegnőről (Dancing on the Morning Dew), legendás hősök demisztifikálásáról (Your heroes are all dead, aminek klipjében mókás módon magát a zenekart gyilkolják le árnyéklények), rúnaolvasó mágusról (Runereader), a Halál Angyaláról (The Scythe)... és a sort hosszan lehetne folytatni. Tessék a további dalaikra is rákeresni - erősen megéri! (A csapat most jön ki szeptemberben egy új albummal, melynek címe Era lesz, itt lehet követni őket: ElvenkingFacebook)

3. Tobias Sammet's Avantasia

Az Edguy énekese, a fuldai Tobias Sammet egy napon valamikor az ezredforduló előtt egy-két évvel úgy érezte, nem elég, hogy az európai speed-power metál nagyhatalmi pozíciójáért viaskodó zenekar frontembere - nem. Ő a világmindenség eddig létezett legepikusabb metál-albumait is össze akarja hozni. Példás alapossággal kiagyalt egy misztikus-középkori-fantasy történetet, aztán körbetelefonált... és valóban összehozta a világmindenség eddig létezett legepikusabb metál-albumait, méghozzá két koncept-album, az Avantasia: Metal Opera Part I. és II. címmel.

Tobias olyan all-star gálát hozott össze, ami még az előző posztban említett Ainát úgy lapította le, mint gyakorló hippilány mezítlábas talpa az erdőtalajon kúszó hernyót. Olyan torkok énekeltek Sammet oldalán, mint Michael Kiske (Helloween), Sharon den Adel (a Within Temptation angyalhangú énekesnője), Rob Rock, Kai Hansen (Gamma Ray), Timo Tolkki (Stratovarius), Bob Catley (Magnum)...

A történet egy Gabriel nevű fiatalemberről szól, aki egy mainzi domonkos novícius. 1602-ben a domonkosok kirajzanak, hogy reagáljanak az ekkor járványként terjedő boszorkányhisztériára - égetéssel. Ebben Gabriel is részt vesz, amíg nem találkozik Anna Helddel, mostohahúgával, aki boszorkányként a máglyájára vár. Gabriel kételkedni kezd, és a rendház könyvtárában rátalál egy rejtélyes könyvre, amiben ősi, mágikus tudásra és bölcsességre bukkan. Hatására megpróbálja megmenteni Annát, azonban mestere, Jacob elkapja és börtönbe kerül. Itt megkeresi egy férfi, aki druidának mondja magát, és beszél Gabrielnek egy Avantasia nevű világról, ami nagy veszélyben van. Megígéri, hogy ha Gabriel segít neki megmenteni Avantasiát, ő segít neki megmenteni Annát.

Az alkut megkötik, és Gabriel átutazik Avantasiába. Mestere közben Rómába viszi a könyvet, amit a könyvtárban olvasott - ami egy mágikus pecsét, egy relikvia, amit maga VIII. Kelemen pápa rendelt magához. A metal opera világában ugyanis egy démon vezette félre a pápát, és saját uralmába taszította ezzel az egész egyházat. Ez a démon egy sötét torony falai mögött él, és célja az, hogy az emberi világot a mágikus Avantasiával összeomlassza a pecsét segítségével, így a varázsvilág erejével eluralja mindkét dimenziót. Így Gabriel és Avantasia elf, törpe és egyéb fantasy-kreatúrákkal teli világa egy apokaliptikus küzdelem kellős közepén találja magát...

Izgalmas, pörgős történethez hasonló zene dukál, és bizony, a zenészek hozzák is a minőséget: a Rhapsody dobosa (hoppppá), Alex Holzwarth diktálja a tempót, és - ismerős név következik - az újabb lemezeken gitártémákban Sascha Paeth is besegít, aki köszöni szépen, és ugye például a Kamelot és a Rhapsody stúdiósa és producere is. (Kicsi a fantasy világ...) Azt pedig már meg sem említem, hogy a Metal Operákon túl van még három Avantasia nagylemez, melyek annyira már nem esnek a fantasy kategóriába, de továbbra is szuperek.

És csak hogy az új Sammet-munkákba is belelássunk, íme egy dal az "új", 2010-es Avantasia albumokról is. Elsőként a Dying for an Angel, mely - tessék figyelni a dalt! - Scorpionsos kezdete nem véletlen, ugyanis Klaus Meine, a Scorpions énekese is dalol Sammet oldalán a dalban. (A rendkívül bongyor gitáros férfi pedig a híres-hírhedt Sascha Paeth) Ebben egyébként Sammet zseniális: dalainak zeneiségét nem csak a szöveghez igazítja, hanem az énekeshez is.

2. Blind Guardian

Az európai power/speed metált meghatározó csapat szintén német, az 1980-as évek közepén alakultak. Az enyhén zavaros kezdés után a szívükhöz közelálló stílusokból és zeneiségből összegyúrták azt, amit mi már Blind Guardiannak ismerünk: filmzeneszerű szimfonikus betétek, epikus kórusmunka, na meg erős power metál háttér.

A vak őrző témái szinte mindig fantasy kötődésűek: Hansi Kürsch énekes-szövegíró írja a dalokat, és rendszerint egy-egy nagy fantasy szerző előtt róják le a tiszteletüket. Inspirációt merítettek Michael Moorcocktól, Robert Jordan Az Idő Kerekéből, George R. R. Martin Trónok harcából, és végül, de nem utolsó sorban készítettek egy egész albumot J. R. R. Tolkien A Szilmarilokjából (Nightfall in Middle-Earth) is amellett, hogy nem egy témára épülő lemezeik is mind a nagy írók munkáira épülő számoktól hemzsegnek, de van az Artúr király mondákra épülő és saját világra épülő daluk is. Az epikus hangszerelés mellett népi hangszereket is használnak, így egyensúlyoznak a filmszerű megközelítés és a folkos vonal között - meglehetősen jó eredménnyel.

Ha Tolkien még élne, ők lennének a hivatalos Gyűrűk Ura-zenészek, az biztos. A Blind Guardian az egyik legjobb dolog, ami történhet egy fantasy szerző műveivel zenei értelemben.

1. Rhapsody

Az olasz csapat, akárhogy is hívják őket adott pillanatban, vitathatatlanul a fantasy metal nagymestere. Magukat, mint "cinematic fantasy power metal" osztályozzák, és ebből minden kitételt 110%-on hoznak is. A fantasyt különösen: alapos munkával kiépítettek egy fantasy világot, saját történelemmel, népekkel, országokkal, lényekkel (ahogy kell), és minden albumuk erről a világról szól, jól ismert helyeken és hősökkel kalandozhatunk együtt minden dalban.

Kilenc stúdióalbumot készítettek azelőtt, hogy nem rég szétváltak volna kétfelé (az alapító Luca Turilli lépett ki, új típusú Rhapsodyt készíthessen). Ez a kilenc album két nagy ciklusra bontható: az Emerald Sword és a Dark Secret-sagákra. Előbbi (megdöbbentő módon) egy mágikus kardról szól, míg a második egy sötét jövendölésről, ami a halálisten fia, a szentségtelen lovag, Nekron visszatértéről szól, aki Hét Fekete Könyvbe írta bele mágikus szavait, amik garantálják számára a túlélést. Amikor a világban szörnyek és démonok összeszedtek már hat könyvet, egy mágusokból, elfekből és derék harcosokból álló csapat indul útnak, hogy az utolsó könyvet biztonságba helyezve meggátolják a pokoli lovag újjászületését. Azonban a rejtekhelyet csak egy valaki ismeri: Dargor, a korábbi albumokról ismerős anti-hős hérosz, aki félig ember, félig démon. Benne kell megbíznia az ismert világ legnagyobb hőseinek, ha meg akarják gátolni a közelgő apokalipszist. És a bizalomnak ára is van...

A dalokra egyáltalán nem mondható, hogy egyhangúak lennének. A szimfonikus és kórusbetétek mellett a kemény zúzás ugyanúgy megfér egy Rhapsody lemezen, mint a barokk zene legfontosabb hangszereinek egyike, a csemballó, az olasz nyelv, vagy egy rövid történet egy-egy híres színész előadásában. De ki is ez a híres színész? Segítek. Van némi köze a fantasyhoz, több tucat filmben alakította Drakulát vagy Frankenstein szörnyét, Ian Fleming unokatestvére, két méter magas, kilencven éves, fénykardozni is tud és neki van a legeslegkirályabb hangja a Föld bolygón. Igen, bizony, Christopher Lee az! Még turnézni is vitték magukkal Lee mestert, és még énekelni is hallhatjuk Rhapsody lemezen. Eargasm imminent.

Elsőnek lássuk-halljuk a Sötét titok-saga kezdődalát, a 2004-es Symphony of th Enchanted Lands II.-ről. Vigyázat: epikusság a köbön!

A társaság vívódásáról beszámoló, epikus és gyönyörű Magic of the Wizard's Dream, ahol Lee mester énekel is (a hajakért előre is elnézést, de azok szériatartozékok):

Olasz nyelv, kórus, és filmes-csatás jellegű dal:

És végezetül, egy ízig-vérig power metal, 100%-ban fantasy és vegytiszta Rhapsody dal a '90-es évekből.

Ez hát a mi szigorú értelemben vett fantasy-metál toplistánk vége, melyből - "túljelentkezés" miatt - kizártuk a folk - pagan - stb. zenekarokat, akiknek amúgy is külön bejegyzést szánunk. Reméljük, mindenki megtalálta a szívének kedves zenét a top10-ben, most pedig - keep fantasy and metal alive!