1905. január 28-án született Kulin György magyar csillagász, számos kisbolygó és egy üstökös felfedezője, a csillagászat fáradhatatlan népszerűsítője; talán túlzás nélkül tekinthető a magyar amatőrcsillagászat atyjának.

Többek között a Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE), ennek megszüntetése után a Csillagászat Baráti Köre (CSBK) alapítója, a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló és a Csillagok Világa folyóirat létrehozója. Az MCSE első elnöke (1946–1949); a CSBK ügyintéző elnöke (1964–1968), majd elnöke (1968–1976) és végül örökös, tiszteletbeli elnöke (1976–1989); az Uránia igazgatója (1947–1949, 1954–1975); a Magyar Asztronautikai Társaság jogelőd szervezetének, a TTIT Asztronautikai Bizottságának első elnöke (1956–1959).

A szellemi munkán kívül sok ezer távcsőtükröt csiszolt, valószínűleg ebben világrekorder lenne. Másokat is tanított a távcsőtükör-csiszolásra, próbált olcsón optikákat szerezni, hogy házilag is sok ember készíthessen távcsövet.

Nevét az égbolton az általa felfedezett 3019 Kulin kisbolygó és a Whipple–Bernasconi–Kulin (1942a) üstökös viseli.

Még 1922 őszében Nagyszalontáról Budapestre ment tanulni, közgazdásznak, de csak négy félévet töltött a magyar fővárosban, családja rossz anyagi körülményei miatt hazautazott, ahol könyvelőként dolgozott édesapjánál, majd miután behívót kapott, bevonult katonának. 

1927-ben ismét Budapestre ment, beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára. Egyetemi évei alatt, 1930-ban jelent meg első cikke nyomtatásban, a Diákvilágban. Tanári diplomáját 1932-ben szerezte, azonban a nagy gazdasági világválság miatt nem kapott állást. 

1935-ben a Svábhegyi Csillagvizsgálóba került, ahol gyakornokként, majd asszisztensként dolgozott. Feladatai közé tartozott például az intézetben található összes óra pontos beállítása, minden nap. Ez nem hangzik túl bonyolultnak, de tekintettel arra, hogy akkoriban nem léteztek digitális órák, sem pedig mobiltelefon, meglehetősen sziszifuszi munkának tűnik. 
Az év végén kapott megbízást a változócsillagok megfigyelésére. Bőven elmúlt tehát harminc éves, mikor életében először távcsövet fogott. 
Az volt a feladata, hogy a kisbolygók évkönyvekben megadott, előre számított pozícióit hasonlítsa össze az észleltekkel, és a kettő különbségét közölje a berlini intézettel.

Az élmény olyan erős hatással volt rá, hogy élete legfontosabb törekvésévé vált minden ember kezébe távcsövet adni.

Élete során összesen 84 kisbolygót fedezett fel és egy üstököst. Néhányról később kiderült, hogy mások már korábban felfedezték, vagy nem tudott elegendő észlelést és adatot gyűjteni ahhoz, hogy a következő években is megtalálhatóak legyenek. Végül a Smithsonian Asztrofizikai Obszervatóriumban, az amerikai Cambridge-ben található Kisbolygó Központ (Minor Planet Center) 21 kisbolygó felfedezőjeként ismeri el Kulin Györgyöt. Tizenhárom azoknak a száma, melyeket ő keresztelhetett el (pályájukat is kiszámította, ezen számítások jónak bizonyultak, vagyis az újra megjelenéskor is meg lehetett őket találni). Ezek többségében magyar vonatkozású nevek; pl. Salonta, Pannonia, Konkolya, Hunnia, Mátra, Detre, Izsák, Gothard, Ortutay, Róka. 

Az 1941-ben megjelent A távcső világa címet viselő kétkötetes művében részletesen foglalkozik a távcsőkészítéssel, tükörcsiszolással.
Közbenjárására 1943-ban megalakult a Királyi Magyar Természettudományi Társulat Csillagászati Szakosztályán belül Műkedvelő Csillagászati Alosztály, mely Kulin indítványa szerint:

"nem csupán azok egyesülése kíván lenni, akiknek már bizonyos előképzettségük és távcsövük van, hanem mindazoké, akikben érdeklődés él a csillagászat iránt. Arra törekszünk, hogy mindenki számára hozzáférhetővé és érthetővé tegyük a csillagvilág szépségeit. Szolgálatára óhajtunk állni éppen úgy azoknak, akik az égbolt puszta szemlélésében találnak gyönyörűséget, mint azoknak, akik a tudomány számára is hasznos megfigyeléseket kívánnak végezni"

Kulin György tehát a hazai amatőrcsillagász mozgalom elindítója, nevéhez nem csupán nemzetközi szakmai hírnév és elhivatottság -kisbolygók felfedezése-,  fűződik. Élete végéig tartó tudománynépszerűsítő munkája mögött -mellyel a tudományt az egyszerű, hétköznapi ember számára is nem csak érthetővé, de élvezhetővé is tette-, egy végtelenül kíváncsi, nyitott, felfedező elmének a kitartása, hite és ereje rejlik.